Szösz

1. Na, hogy tetszem? A képet Katacitától loptam az ő személyes engedélyével. Megláttam és beleszerettem, nem volt mit tenni, le kellett cserélnem hűséges fejlécképemet.

2. A mai nap iszonyú szívás volt, mintha hülye-vagyok-méreg csöpögött volna az emberekre eső helyett. Én is elkaptam a kórt, sikeresen elloholtam egy üzletbe, ami szombaton zárva van, utána rossz helyen szálltam le a troliról. Komolyan gondolkoztam rajta, hogy sírva fakadok, de így is kezdett fájni a fejem és nem volt nálam elég zsepi.
Már csak az hiányozna, hogy kiszakadjon a szatyor alja, gondoltam, miközben hazafelé baktattam, és szétcsattanjon a meggybefőtt üvege. De a szatyor nem szakadt el, és a meggybefőttet előrelátóan a táskámba raktam - ahol nem folyt ki az Ílionra. A kurva életbe.

3. Baromi jó, hogy a körömlakkoknak, nyomdalemeznek és egyéb női istenverésének nincs ISBN-száma.

4. Nem mintha nem vettem volna könyvet. Az órák óta (órák óta, hehe) szerelmes vagyok Cunningham pró(s)zájába, és amikor Timi szólt, hogy 790 a Könyvudvarban, írtam neki egy csomó nagybetűs logatomot, és senkit nem voltam hajlandó kiszolgálni, amíg meg nem nyomtam a "Megrendelés elküldése" gombot. Hát így van az, hogy a februárt se zárom új könyv nélkül. Nita még egyet se vett, és nem is kapott. Hová lesz így a világ, ha minden könyvharács megkomolyodik?

5. Pénteken átvettük Nitával a könyvemet, lerohantuk a Moyra boltját (semmi köze a Molyhoz, és nem akarjátok tudni, hogy miket árulnak ott - nem, nem szexbolt. És nem cukrászda.). A heti traumák feldolgozása végett felfaltunk egy-egy sós palacsintát a Guruban, leöblítettük egy forrócsokival, ill. mézeskalácsos teakoktéllal (ha én hobbizok, nem fakszinozok; akkor van 47 féle teám, harminc körömlakkom, 22 macskám, 3312 könyvem, egy idén 10 éves blogom, és sajnos az edzést ide nem tudom besorolni, de múlt héten összejött a heti három), végigkúsztunk a Mülleren (nem vettünk körömlakkot) és a Librin (könyvet se), megszaglásztuk a Lush-t, ettünk egy iszonyat édes Magnum csokit, és az unikornisos-csillogós joghurt sajnos kimaradt, mert közben este fél hét lett, és iszonyú fáradtak lettünk.

6. Ha már Ílion: átkozottul jó ez a könyv. Nem tudom, hogy aggódásra ad-e okot, hogy mindkét idei gyengébb olvasmányt nő írta (A vágyakozás enciklopédiája; Az isztambuli fattyú), lehet, hogy a nagy buzgalomban, hogy egyenlő arányban olvassak női és férfi szerzőktől - korábban a nők voltak többségben -, valami átbillent bennem.
Kellemesen meglepődtem, hogy Simmons milyen humoros ebben a regényében. Vagy csak régen olvastam a Hyperiont...

"- Újabb nanotech beavatkozás - állapítom meg. - Diomédész levadászta már az íjászt? - Idestova öt perce végzett vele. - És Pandarosz előadta a nagymonológját, mielőtt Diomédész kivégezte? - kíváncsiskodom. A fordítás szerint Pandarosz negyven soron keresztül kesereg a sorsa felett, hosszas beszélgetést folytat egy Aineiász nevű trójai vezérrel - igen, azzal az Aineiásszal -, majd harci szekérre pattannak, és rohamot indítanak Diomédész ellen, gerelyt vetve a sebesült akhájra. - Nem - bánkódik Nightenhelser. - Amikor elhibázta a nyílvesszővel Diomédészt, csupán annyit mondott: »A kurva életbe.« Aztán felszökkent a kocsira Aineiásszal, és elhajított egy dárdát, amely átfúrta az akháj pajzsát és vértjét, de még így is sértetlen maradt. Még egyszer elkáromkodta magát - »Picsába« -, egy másodperccel azelőtt, hogy Diomédész kelevéze eltalálta a szeme között. Úgy látszik, Homérosz megint élt a költői szabadsággal, és beszédet varázsolt oda, ahol eredetileg nem volt."

7. Kitakarítottam a lakást és a hűtőt, amiben szép rend is van, és ami valószínűleg senkit nem érdekel, kivéve talán a pasimat. De az, hogy a jelenlegi körömlakk meg se rezzen kb. egy hete a körmeimen, még őt se.

8- Kár, hogy nem tudok írni, akkor megénekelném a kényelmes kertváros erkölcsi fertőjét. Kicsiny lakóközösségünk zilált idegeit meghullámosította, hogy VALAKI a kommunális hulladék tárolója mellé helyezett két, műanyag szelektív szeméttel teli műanyag szatyrot. Az bezzeg senkit nem érdekel, hogy január elsején a színes üveg tárolóját több méteres körben üres alkoholos butéliák övezték, és ez vajon milyen szociális és társadalmi problémákat sejtet. Vagy az, hogy a közelünkben lévő cukrászda kézi produktumai a cukorhabos lába nyomába se érnek a Szamócának vagy az Asztalkának, ezen termékek megszerzésének forintban kifejezett sarca viszont igen. Azt, hogy a CBA-t nem szeretem és miért nem az Örsre megy be a 77-es trolibusz, inkább nem foglalom cikornyás körmondatokba.