Sömmi.

"... és az András gazda is erősen felbőszítette magát, hogy az ő tanyáján senki se hepciáskodjék vele, mert reá uszítja a kutyákat, itt ő parancsol, senki más, és az Ördög füleiből most fekete füst csapott fel, fenyegetőzött, öklét rázta, valósággal őrjöngött, és az András gazda hirtelen a háta mögé nyúlt a fásládába, és megragadott egy nagyobb darab keményfát, és azzal úgy koponyán verte az Ördögöt a két szarva között, hogy az félájultan zuhant hátra a székről, és az András gazda még belerúgott  néhányszor a bagariacsizmája orrával a földön heverő Ördögbe, aztán megragadta a patájánál fogva, és a padlón húzta ki a házból, egyenesen a kút felé, é a kutyák őrülten csaholtak, és az Ördög kábultan nyöszörgött, hogy megbánja ezt még az András gazda, mert ő bosszút áll, lássa meg, rettenetes bosszút áll rajta, és a Sándor lelke akkor is az övé lesz, ha törik, ha szakad, mire az András gazda megtorpant.
»Milyen Sándor? Az mög ki?« - kérdezte az András gazdag csodálkozva.
»Te, büdös paraszt, hát a fiad, az a Sándor. A Rózsa Sándor« - mondta kábultan az Ördög.
»Az én fiam? Lúfaszt! Hogy is né, a kurva ördögit! Az András lösz, mint az atyja!« - mondta az András gazda.
Azzal fogta az Ördögöt, nagyot nyögve felemelte, mert olyan nehéz volt a Sátán, mint az ólommadár, és az András gazda belehajította a kútba, és még hallotta, ahogyan zuhan az Ördög, és a teste neki-nekicsapódik a kút oldalának, és végül megvárta az András gazda, míg hall lentről egy nagy csobbanást.
»Itt az ideje, hogy hazatalálj a Pokol fenekére« - mondta az András gazda a kútba nézve, és, mint aki jól végezte dolgát, levette a láncról a kutyákat és visszament a házba, és a tisztaszobában az ágyon az Örzse dajkálta a gyermeket: »Sanyikám, Sanyi gazdám, Sanyi bácsim«, gügyögte a cseppségnek, és akkor az András gazda úgy gondolta, ezzel már nincsen mit csinálni, eldöntetett, meg aztán végül is oly mindegy, ha Sándor, hát Sándor, még ha az Ördög keresztelte is annak, hát legyen akkor Sándor, és akkor majd a második fiú lesz Bandi, egyszer az életben lehet az Ördögnek meg az asszonynak is igaza."

Cserna-Szabó András: Sömmi.

Jó párszor újraolvastam a fenti idézetet, ami a kedvenc jelenetem a könyvből - melynek alcíme: Kisromán, oltári aranyos -, az egyik gyerekkori kedvencemet, az Indul a bakterházat juttatta eszembe.
[Vajon megpöködnek egyesek, vagy hülyének gondolnak, mert aranyosnak tituláltam az alcímet és Rideg Sándor fenetudjamilyenazaktuálismegítélése-könyvével hoztam párhuzamba?]
Kicsit sajnáltam, hogy ez a paraszti humort felvillantó hangvétel elenyészik a későbbiekben, és az "ördögi eastern" vérgőzös, kegyetlen hangulata váltja fel, de ezzel együtt is jólesett olvasni Rózsa Sándor történetét hű csatlósa, Veszelka Imre tolmácsolásában. És talán a Cserna-Szabóval való ismerkedéshez is jó alanyt választottam.
Veszelka Imrus szórakoztató, de kissé megbízhatatlan narrátor, továbbá nem átall fantasztikus elemekkel teleszőni elbeszélését - naná, hogy Kossuth; az az utolsó jelenet vele! -, amelyet a szegedi Páva vendéglő előtt, idős, vak koldusként ad nekünk elő. A történet Rózsa Sándor születésével indul és kicsivel a halála után fejeződik be, mert, ahogy az lenni szokott, közben a narrátor életét is megismerjük; nem tudom, mennyi benne az írói fantázia által hozzátoldott meskete, de - ahogy Az arany cimbalom olvasása közben is - ismét megállapítottam, hogy irgalmatlanul nehéz lehetett egy viszonylag normális, védett életet kialakítani és a békés öregkort megélni. Szegény Veszelka, az eredetileg szeplőtelenül tiszta szívű parasztlegény villámgyorsan az üldözöttek és számkivetettek között találja magát, ahonnan az igazmondás már nem szabadíthatja ki. Szó szerint belebotlik Rózsa Sándorba, és a jámbor ifjú rögtön a betyár mellé szegődik, akinek kezdeti célja valaminő Robin Hood-féle igazságszolgáltatás volt, de, ahogy mondani szokás, az ördög nem alszik, ez a fajta meg, aki nem átall Ferenc Józsefnek meg Mária Lujzának álcázni magát, nehezen tesz le az általa kiszemelt szaftos lélekről - a kísértésnek pedig nehéz ellenállni.

Üdítő volt olvasni a repertoáromtól élesen elütő kisrománt - szeretnék minél több ilyet, ha 2016 már a spontán örömolvasás éve -, Sömmit ajánlok mindenkinek.

Ui.: Tudom, hogy lapos poén volt, de nem bírtam kihagyni.
Ui2.: Mértéktelenül jólesik a lelkemnek, hogy a cím után ott egy pont, olyan szomorú, hogy szegények általában lebegnek a semmiben. Gyerekkoromban minden vignettára, dolgozatra tettem egy pontot az "a" végére, hiába magyarázták, hogy "De kis B., nem az a-dik osztályba jársz, hanem az a-ba", mondtam én, hogy tudom, de olyan megnyugtató, hogy lezárhatom a sort egy ponttal.

Kiadó: Magvető
Kiadás éve: 2016
Ár: 2990 Ft