Már tegnap - amikor a mellettem lévő futópad szélén egy gyerek egyensúlyozott, miközben az anyja futott -, éreztem, hogy kezd vészesen nőni bennem a mizantróp-szint, ez fokozódott a mai hangos angol beszéddel, amitől képtelen voltam a Régimódi történetre koncentrálni, és az előbb tetőzött, amikor vécépapírtartót kerestek nálam.
Egy ajándék- és írószerboltban.
Jó hír, hogy az új cipőm - ami fehér, ezüst és korallpiros színű - egyszerűen szuper; amikor hétfőn elkezdtem benne futni, odavoltam a gyönyörűségtől. A végén nem annyira, mert minden izmot éreztem a lábamban, hiszen vadiúj cipőről van szó. Tegnap már nem volt feszülés, és a furcsa görcs is éppen pislantott egyet, remélem, végleg el fog tűnni.
Ja, és hétfőn a mosógépben felejtettem a ruhát, ezért tegnap extrahülyén néztem ki a teremben, de aki Disney-gonoszok képével díszített, lötyögős felsőben flangál, ez aligha okozott meglepetést.
Nem lehet kizárni a lehetőséget hogy wcpapírtartót akart ajándékba adni vkinek :D
VálaszTörlésArra a cipőre nagyon kíváncsi lennék, küldhetnél majd egy képet róla. :)
VálaszTörlésÉs a hét végére én is éreztem, hogy egyre kevesebb kedvem van az emberekhez...
Ilweran: csak eltévesztette az ajtót.:)
VálaszTörlésNita: azért csak egy futócipő, nem olyan veszett különleges, de persze küldök képet, csak ne felejtsem el...:)