Erős rengés

"Azt a napot, amikor a levegőbe repült az SE Fireworks tűzijátékraktára, mindhárman Enschedén kívül töltöttük. Siem, ha jól emlékszem, Sanghajban volt az egyetemmel, Aaron és én pedig Zaltbommelben egy esküvőn. Biztonságban voltunk. Egyikünk sem veszítette el az otthonát (bár ez Aaron esetében alig tizenöt méteren múlt), sem a kezét vagy a lábát. Mégis hajlottam rá, hogy elhiggyem: ez a kegyetlen robbanás zilálta szét az életünket. Lehet, hogy van valami természeti törvény, ami kimondja, hogy ekkora morajlás beláthatatlan mechanizmusokat kelt életre, olyan lökéshullámokat indít el, melyek kiszámíthatatlan következményekkel járnak, félreértésekhez és elhatározásokhoz vezetnek. Mintha az ehhez fogható katasztrófák ősrobbanások lennének, amik következményektől, eseményektől, lehetőségektől és lehetetlenségektől sistergő térré alakulnak. A tűzijátékraktár katasztrófája valóban új, eljövendő katasztrófák bölcsője volt."

Peter Buwalda: Bonita Avenue

Erről a könyvről - habár van benne pár hihetetlen momentum -, csak szuperlatívuszokban tudok beszélni.
Remélhetőleg Ilweran nem fog vérig sértődni - ahogy én se tettem a Vanessa és Virginia kapcsán :) -, de ez a negyvenes holland fickó egy laza csuklómozdulattal maga mögé utasította Franzent, akárcsak két női szerző: Lionel Shriver és J.K. Rowling. Lehet, hogy szentségtörés, de Franzen nekem túlírt és bőven vannak olyan momentumai a Javításoknak, amik nem érdekelnek. És nem megy elég mélyre.
Buwalda viszont igen. Rowling és Shriver cincál, tépdes, Buwalda darabokra hasít; meg merem kockáztatni, a Bonita Avenue legalább annyira durva könyv, mint a Beszélnünk kell Kevinről. Úgy fejbe kólintott, hogy biztos benne lesz az évi Top5-ben; itt ismét kifejezem az örömömet, hogy idén mennyi jó kötetet olvastam, szenzációs vagyok, tartsam meg a jó szokásomat, és akkor egy-egy Az isztambuli fattyú-féle csalódással is megbékélek.

Annyira érdekes, hogy a világ valamennyi szerzője tulajdonképpen ugyanazokat a szavakat pakolgatja egymás mellé, a végeredmény mégis lehet viszolyogtató, agyzsibbasztó, unalmas, lenyűgöző, nem-bírom-letenni-izgalmas, vicces stb. Persze a különböző nyelvek, a fordítások és nyelvi regiszterek árnyalnak ezen a fekete-fehér képen, de lényeg a lényeg, képtelen voltam elszakadni a könyvtől. Olyan volt olvasni, mint bámulni egy balesetet: hiába borzalmas és rettenetes, nem bírod levenni róla a szemed. Borzongató gyönyörűség, elszabadult féktelenség és az őrület finoman az elmére ereszkedő fátyla, amikor a bénult fantázia megmérgezi a tudatod és finoman kimoccantja a valóságot a helyéből.
Az ember kibaszottul undorító lény és még undorítóbb dolgokat képes művelni, saját magával és a körülötte lévőkkel is. A métely ellen nincs orvosság; nem lehet tudni, hogy bármilyen, ártalmatlan tűnő dologból kisarjad-e a... romlás mérgező virága. Nehéz erről írni-beszélni, de per pillanat így érzem. Ebben a történetben olyan mélyen el van cseszve valami (vagy inkább minden), hogy képtelenség helyrehozni. Buwalda borzasztóan jó érzékkel váltogatja az idősíkokat és teszi elénk az újabb titkokat és fordulatokat, mintha egyenként adná a kezünkbe a zsigereinket.
Leírva mindez szörnyen hangzik, és néhányan talán azt gondoljátok, soha a közelébe nem mentek ennek a könyvnek, de a helyzet nem olyan drámai (de igen), csak péntek éjszaka van és nincs itthon kóla, ezért előtört belőlem a melodramatika iránti vészterhes hajlamom. A Bonita Avenue egy család széthullásának története, egy tökéletesnek tűnő családé, ami valójában atomjaira van szétrohadva, csak erről egyik családtag sem hajlandó tudomást venni, és ami végzetes következményekkel jár.

Ui.: Ráadásul a gép frissítéstelepítés okán újraindította magát, én pedig, a teljes felidegelés helyett, inkább elmentem aludni.

Eredeti cím: Bonita Avenue
Kiadó: Scolar
Kiadás éve: 2014
Fordította: Zákányi Viktor
Ár: 3950 Ft