Heti summa

Nem egy nap alatt, de abba általában sömmi nem fér bele. Tehát:
- Voltam edzeni;
- Kimostam az összes ruhát;
- Kitakarítottam és rendet raktam;
- Eladtam két könyvet;
- Beütemeztem két baráti találkozót;
- Megcsináltam a blogsablont;
- Írtam három négy postot;
- Meg két értékelést;
- Voltunk sétálni a vasárnapi napsütésben;
- Amiből már sömmi nem látszik, de mindegy;
- Rendbe raktam a lakás papírjait;
- Kisuvickoltam a hűtőt és rendet raktam benne;
- Bevásároltam;
- Főztem ebédet;
- Írtam naplót is;
- Olvasni is próbáltam és még fogok is;
- Utolértem magam a könyves postokban.

Ez tulajdonképpen nem sok, a heti egy edzés meg pláne nem, de mivel bizonyos dolgok folyamatosak (pl. egy héten nem egyszer rakok rendet) és sok utazással járó munka mellett kell művelni, soknak érzem, vagy inkább eredményesnek. Hogy néha sikerül a kötelező köröket gyorsan lezavarni és jut némi időm (és legfőképpen: agyam) a szeretett dolgokat művelni. Nem vagyok igazgyöngy háziasszony: ha választani kell, hogy a vasárnap délelőttöt mire szánjam, a sütés-főzés és a ragyogóra sikálás baromira a blogírás, az olvasás mögött kullog, de a filmnézés, a sétálás vagy egy új manikűr is fényévekkel megelőzi. Ha nem hagynak a kis vackaimmal szöszölni, játszani, akkor igavonó baromnak érzem magam, ráadásul ingerült barom leszek.
A hajam pedig végre elérte az ideális hosszúságot. Legutóbb sikerült túl rövidre vágatni, és nehéz volt kitotózni, hogy mi a jobb, kicsit kifésülni mosás után, hogy ne legyen kezelhetetlen Pumukli-frizurám, vagy reggel átcsapni a hajkefével, hogy ne lapuljon nagyon a fejemre. Vicomte azzal hízeleg, hogy nekem jól áll a kócos haj, mert olyan, mint egy oroszlánsörény, én pedig abban reménykedem, hogy a színe is olyan (hadilábon állok a hajszínem szerethetőségével). Egyébként egy 22 éves, barkós srác vágta a hajam, aki 25-27 évesen szeretne apuka lenni, mire lejjebb süllyedtem a székben, és egyszerre éreztem magam nagyon öregnek és nagyon deviánsnak.

Szörnyű problémáim x-edik részét olvashattátok.