2023. február 19., vasárnap

A januári zárás

 Tudtam, hogy januárban olyan munkalavina indul meg, ami óhatatlanul betemet majd, de minden lelki rákészülés mellett és ellenére kíméletlenül letarolt.

Részben ezért januárban nem vettem egy szem könyvet se - időm se lett volna utánuk rohangászni -, és az olvasás terén se jeleskedtem:

A könyvtárban igazi ámokfutást végeztem, csupa olyan könyvet szedtem össze még két ünnep között, amelyeken még én is meglepődtem. Oké, szeretem az emészthető formában megírt életrajzokat, de Oriana Fallaci? Akitől semmit nem olvastam, csak a családi könyvtár polcain álló kötetei alapján tudtam, hogy van egy ilyen nevű író? Annie Ernaux? Még az Emberiség csak-csak racionális okokra vezethető vissza, Katacita említette az egyik bejegyzésében és másutt is szembejött velem.

A Holtaknak menete volt az egyetlen rám jellemző, kiszámítható olvasmány, pedig nehezen szántam rá magam, mert a Farkasbőrbent kicsit nehezen emésztettem meg, de a Holtaknak menetéhez úgy menekültem munka után, mint a nyári futások idején A Megkönnyebbülés Kútjához. Szeretem, ahogy Mantel ír, hogy úgy nyúl egy eltorzított, közhelyesre gyepált témához, hogy az ember minden prekoncepcióját és felszínes ismeretét sutba dobja és hagyja, hogy a szerző körbefonja és a fülébe susogja a saját történetét.

A többiek januárja:

Dóri - aki csak egy könyvet vett és téliesre vette az olvasást

PuPilla - aki remek hónapot zárt