Fecnipost megint (4.)

Jaj, hogy is kezdjem... fáradt vagyok, kicsit nyűgös, nagyon mizantróp - egy aszociálisnak csak mértékkel szabad az ajándékvásárló tömeggel vegyülnie -, és minden iránt morcosságot érzek, ami elválaszt az új és nem annyira új könyveimtől. Imádok a kanapén elnyúlva olvasni, na.
Azért röviden beszámolok a nemrég olvasott könyvekről, a Surikról és az előbb befejezett Árnyak és rémekről szeretnék normál postot írni, mert van mit, csak az agyam helyén az utóbbi napokban egy monoszkóp virít.

Alekszandr Blok: Alekszandr Blok versei
Elég sokáig olvastam ezt a vékony kötetet, ugyanis pár kivételtől eltekintve csak szakaszosan tudok verseket olvasni, egy bizonyos mennyiség után a szöveg tartalma "elmosódik" és már csak egymás után sorakozó szavakat olvasok, ilyenkor kell félretennem a verseskötetet. Bloknál ez nem kevésszer előfordult, még túl kicsi hozzá a versolvasó agyam.

Závada Péter: Ahol megszakad
A kötet Nokedli okán került a látóterembe, és a fentebb említett, együltő helyben elolvasott verseskötetek egyike. A legkedvesebbeket már kiidéztem, némi idő elteltével a tömény Budapest-élmény maradt meg leginkább, még engem is elszédített a hangulata, pedig kb. másfél éve lakom ott ingajáratban.

Philippe Lechermeier (író) - Rébecca Dautremer (illusztrátor): Nevenincs és sosemvolt hercegnők
Ennek a könyvnek már önmagában a címe és a borítója is lenyűgöző. Még nyáron akadtam az útjába, a Libriben, ahol a kedvessel bóklásztunk addig, amíg menetkészre szerelték félvad biciklimet, Szeptembert. Annyira tetszettek a rajzok és a vicces, egyáltalán nem bugyuta szöveg, hogy legszívesebben azonnal megvettem volna (Az eltűnt idő nyomábannal együtt, amit szintén megkaptam karácsonyra:). A kedves, akár a Liber Mortis esetében, ismét figyelmesen választott ajándékot.
Megtudhatjuk többek között azt, hogy a hercegnők túraelefánton (is) utazhatnak, melynek ormányán petrezselyem (is) is tárolódik, hogy a pácolt büdös zokni ugyanolyan hatékony méreg, mint az arzén, és hogy a hercegeknek nem kicsit stresszes az élete, mert a csókkal felébresztett hercegnő irgalmatlanul képen vághatja őket, amiért megzavarták édes álmát.
Fantasztikus mesekönyv (vagy mi), ajánlom mindenki figyelmébe, háromtól legalább huszonöt éves korig.

Helen Oyeyemi: White is for Witching
Hanna olvasta ezt a könyvet, és rögtön elkapott a mohóság, ahogy az értékelésében elértem a különös ház említéséig. Ez volt az első papírkönyvként olvasott angol regényem, részben ezért tartott sokáig az olvasása, nehezebb volt így teljesíteni a napi penzumot, mint a gép előtt bambulva. Másrészt elég furcsa, játékos szövege van, igazából nem az én tornázó angol olvasásomnak találták ki, később kellett volna rávetnem magam, de hát a mohóság nagy úrnő.

Paul Éluard: Éluard versei
Még kb. a felénél járok, de a véleményem aligha fog változni. Eleddig ez az egyetlen verseskötet, ahol a versek nagy részénél a szavak puszta összeolvasása kész gyönyörűség, mindenkinek ezt ajánlanám első olvasásra, aki fél a versektől. Már idéztem tőle, de még jó páran követni fogják.

Rövidkék

Idén már sokat olvastam - tizennyolc könyvet -, de van köztük néhány, amiről érdemben csak pár szót tudok írni, ezért egy postban elintézem őket. Kitört rajtam a kényszeres blogírás, na.

1. Nemes Nagy Ágnes: Amerikai napló
Értékelés: 3 felhőkarfiol az 5-ből

Nokedli nővérem vízigótos idézete miatt kezdett el érdekelni a könyv, egyébként ez volt az első, amit a Panni nevű e-book olvasómon elolvastam. :) Sajnos nekem közel nem tetszett annyira, mint kedves pajtásomnak. Olyan... régi idők depressziója árad belőle, nem tudom, miért érzem így, de nagyon lehangolt, vagy csak átjött NNÁ elveszett hangulata. Ez nem tudatos írói szerkesztéssel ellátott, naplónak álcázott regény, hanem valódi napló, sokszor csak odavetett gondolatok vázlatos hangyasora. Az összkép ellenére nem bánom, hogy átrágtam magam rajta, nagyon jó gondolatok vannak benne és emiatt kezdtem el érdeklődni Nemes Nagy Ágnes versei iránt.
"Az olvasás mint életforma. – Itt úgy érzem magam, mintha állandóan viszketnék és nem tudom megvakarni. Könyvhiány."

Kiadó: Századvég

Kiadás éve: 1993

Ár: 800 Ft-tól

2. Rónai Pál (ford.): Brazília üzen

Értékelés: 3.5 akármi az 5-ből

Szintén Nokedli volt a katalizátor, pontosabban Cecilia Meirelles verse, amely felettébb tetszetős volt, és úgy döntöttem, kíváncsi vagyok a teljes válogatásra, ha már van Pannim (ennek ellenére monitoron olvastam el, hülyegyerek). A kép nagyon vegyes, ráadásul 70 oldal mindössze, lóbetűkkel, hamar el lehet olvasni. Vannak köztük nagyon szépek, majd beidézem azt a néhányat, ami különösen tetszett, de sok versnél úgy éreztem, eléggé kezdetleges, mintha egy jó tollú tinédzser első zsengéit olvasnám. A kötetből vagy 16 oldalt a fordító előszava tesz ki, amelyben szóba is kerülnek ezek a problémák.

Kiadó: Vajda János Társaság

Kiadás éve: 1939

Fordította: Rónai Pál

Ár: 1300 Ft-tól

3. François Trassard - Dimitri Casali - Antoine Auger: Magánélet a Napkirály korában

Értékelés: 3 alsószoknya az -ből

Óanyám, ezt még tavaly olvastam! Amikor megjelent a Magánélet-sorozat, erre a részére voltam a legjobban kíváncsi, de a tudásszomjam nem elégítette ki a kötet; tulajdonképpen egy szép képeskönyv, mutatós képekkel, minimális szöveggel, amely ráadásul nem is olyan információdús, bemutatja az étkezési szokásokat, a tanulást, a házassági procedúrát, stb., de nem lettem sokkal okosabb.

Eredeti cím:

Sorozat: Magánélet 9.

Kiadó: Corvina

Kiadás éve: 2012

Fordította: Horváth Ágnes

Ár: 1690 Ft

4. E. Kovács Péter: Magánélet Mátyás király korában

Értékelés: 4.6 aranypénz az 5-ből

Ez a kötet már sokkal jobb volt, mint a testvére, nemcsak szép, hanem okos is, ráadásul szórakoztató! Ha jól látom, a szerző Hétköznapi élet Mátyás király korában című könyvéről van szó tulajdonképpen - és ez is egy sorozat része, újrakiadásról lenne szó? Bocs, lusta vagyok utána nézni, és annyira nem is érdekel -, csak új kiadásban, a sorozatba illesztve. Szívesen citálnék idézeteket, de a jegyzetem a kötetben van, a kötet pedig otthon, az én türelmetlenségem viszont itt, legfeljebb később kiegészítem ezt a semmi bejegyzést.

Ui.: egy szemtelenség: az új kiadás jóval olcsóbb, több mint ötezer forint a különbség, ha a bolti árakat vesszük figyelembe.

Sorozat: Magánélet 1.

Kiadó: Corvina

Kiadás éve: 2012

Ár: 1690 Ft

5. Sylvia Plath: Sylvia Plath versei

Értékelés: 4.89 méh az 5-ből

Ez a kis verseskötet volt a legjobb olvasmányélményem eme páriák közül. Más okból is jelentős: nála kezdett mocorogni bennem az érzés, hogy rendesen neki kellene állni verseket elemezni, mármint nem iskolás módon, hanem egy saját utat járva. Emellett rájöttem, mekkora segítség számomra, ha a versek olvasása előtt utánanézek a szerzők életének, sajnos ebben az esetben fordítva történt, de Sylvia Plath életrajza így is sokat segített az utólagos értelmezésben, például a méhmotívum esetében, ugyanis az apja méhész volt.

Volt néhány darab, amivel egyszerűen nem tudtam mit kezdeni, legszívesebben kiidézném egy másik bejegyzésbe és megkérdezném, szerintetek miről szól, de képzelem, mekkora lenne az érdeklődés, úgyhogy maradok magamnak. Viszont sok más verset bekönyvjelzőztem (igen, ez is panniolvasás volt), amelyeket ki fogok tenni a blogra és ha egyszer eljutok a könyvtárba, irgalmatlanul rávetem magam Plath életművére, nagyon érdekel az élete és a művészete.

Ja, és újfent megerősödtem abbéli meggyőződésemben, hogy szeretem Tandori Dezső versfordításait.

Eredeti cím:

Sorozat: Lyra Mundi

Kiadó: Európa

Kiadás éve: 2002 

Fordította: Báthori Csaba, Ferencz Győző, G. István László, Géher István, Gergely Ágnes Hajnal Anna, Imreh András, Lázár Júlia, Mesterházi Mónika, N. Kiss Zsuzsa, Nemes Nagy Ágnes, Szabó T. Anna, Tandori Dezső

Ár: nem lehet kapni (?), úgyhogy passz

Ahmatova / Rilke

Anna Ahmatova: Anna Ahmatova versei
Értékelés: 4 topolyafa az 5-ből

Ahmatovát nagyon nem kellett volna fáradtan, lemerült aggyal, bkv-zás közben olvasni, de utálok bazi nagy könyveket cipelni magammal, ez meg olyan kicsi és vékony, de csalóka módon egyáltalán nem könnyed. Azt hittem, verset könnyen tudok szakaszos módon olvasni, nos, nagyon nem, csak itt-ott kaptam el a hangulatát.
De ez nem változtat a tényen, hogy gyönyörű sorok vannak benne, annyira sajnálom, hogy Magyarországon ennyire ismeretlen (vagy csak én vagyok olyan műveletlen, hogy a Marija Morevnában LINK találkoztam vele először), a neten például semmit nem találtam róla magyar nyelven, majd feltúrom a könyvtárat, csak el ne felejtsem.

Íme néhány gyönyörű sor, ezek alapján szerintem mindenki el tudja dönteni, hogy kell-e neki Anna Ahmatova vagy sem:
"Hogy szerencse érjen, / nyakamon kék zsinórt viselek." (Csöndes házam) - erről rögtön Alice Hoffman jutott eszembe, bár nála azt olvastam, hogy a bajban lévő nő viseljen mindig valami kéket.
"Könnyű holdak gömbje" (Tengerparti utak feketéllnek)
"Ezüstös hangú sírás" (1914. július 19.)
"Jól sejtetted: olyan az én szerelmem, hogy nem tudod megölni még te sem."

És még egy verset is, hogy mindenkinek jó legyen:

A szerelem

Hol mint kígyó lopakodik,

bűvöl-bájol, szívünkbe surran,

hol szelíd galamb, napokig

burukkol fehér ablakunkban,

violaillatként repül,

vagy csillanó szép jégciráda...

De vezet, rendületlenül,

egy nyugtalan, nehéz világba.

Hegedű húrján sír-nevet...

S a szíved elszorulva dobban,

ha hirtelen fölismered

egy először-látott mosolyban.

Eredeti cím:
Sorozat: Lyra Mundi
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 1978
Fordította: Rab Zsuzsa
Eredeti ár: 12,50 Ft

***

Rainer Maria Rilke: Rainer Maria Rilke versei Tandori Dezső válogatásában és fordításában
Értékelés: 4.89 virág sziromszavak az 5-ből

Rilkétől mindenki ismeri A párducot és az Archaikus Apolló-torzót (amely itt Archaikus torzó: Apollón címen szerepel), és ennyivel ki is fújt az irodalom tankönyv Rilke-műveltsége. Pedig mennyi gyönyörű verse van még!
A kötetet még az első könyvudvaros látogatásom alkalmával zsákmányoltam, éppen beleolvastam és rögtön arra jutottam, hogy ezt nem lehet otthagyni, még a kedves is egyetértett velem abban, hogy az adott vers gyönyörű (emlékszem, öt könyvet vettem, ő próbált lebeszélni két darabról, de makacs egy fehérnép vagyok), sajnos már nem tudom, melyik volt az.
Valószínűleg mindenki rajtam fog röhögni, de többször éreztem úgy, hogy hiába csodálom az adott vers szépségét, a jelentésének minden rétege nem jut el hozzám.
Tandori prózafordításaitól be vagyok gazolva, de a verseitől odavagyok (mármint a fordításoktól, a sajátjai közül még keveset olvastam), biztos vagyok benne, hogy adott hozzá valami pluszt, hogy ezekből a randa német szavakból ilyen csodálatos írásokat varázsoljon.
További hebegés helyett álljon itt egy költemény:

Hogy lényed egykor rám talált...

(Als du mich einst gefunden hast...)

Hogy lényed egykor rám talált,

kicsiny voltam, kicsinyke még,

s így nőttem, mint egy hársfaág,

lassan beléd.

Kicsinységemben névtelen,

vágy gyötört mégis, nem hagyott,

míg azt nem mondtad, bármilyen

névhez túl nagy vagyok.

És így lettem tenger maga, én,

tavasz, titok csoda,

lelked rejtelmes hűvösén

nehéz bor jószaga.

Azt hiszem, ez az egyik kedvencem.

Ui.: azért is szeretem ezt a kiadást, mert jó vastagok a lapjai, látszik, hogy nincs kispórolva belőle az anyag.

Eredeti cím:
Kiadó: Eri
Kiadás éve: 2007
Fordította: Tandori Dezső
Eredeti ár: 2310 Ft

Amerika fehér mandragórája / Fény és vér

Sose írtam még dupla postot - azaz egy bejegyzésen belül két műről -, de a verseskötetekkel változatlanul hadilábon állok, és nem akarok két nyavalyásan rövid izét bámulni, és legalább növelhetem egy kicsit a karakterszámot azzal, hogy picit összehasonlítom őket. Ez utóbbi valószínűleg jó nagy hülyeség lesz, de majd csak kikupálódom valamennyire versek terén is...

Emily Dickinson: Emily Dickinson válogatott írásai / Károlyi Amy fordításai és tanulmányai
Értékelés. 4 alabástromkamra az 5-ből

Emily Dickinson tökéletes példa arra, hogy a magyar iskolákban mennyire háttérbe szorulnak a külföldi írók, költők élete és alkotásai, pedig attól, hogy nem Balassiról vagy Petőfiről van szó, nem azt jelenti, hogy az illető oly jelentéktelen, hogy említésre sem méltó. Iszonyat hiányosak a világirodalmi blokkok az órákon - igen, tisztában vagyok vele, hogy mennyire nem fér bele az óraszámba még a magyar irodalom tananyaga sem, de őszintén, ki a fene nem unja Kazinczy nyelvújítását általánosban, középiskolában és egyetemen is tanulni? Nem ismerjük Rilke, Milton, T. S. Eliot, Lorca munkásságát, a Si Kinget, vagy csak nagyon érintőlegesen, pl. A párduc valamennyi szöveggyűjteményben benne van (legalábbis remélem). Az objektív megoldást persze nem tudom letenni az asztalra, úgyhogy befejezem a szájtépést.
"A halál szelidítőjére" már régóta kíváncsi voltam, de persze ezt a kötetet sem lehet kapni sehol, még a könyvtárban is csak kettős segítséggel sikerült megtalálnom. Az érzéseim felemásak: jónéhány alkotása nagyon megérintett, mások előtt totál hülyén értetlenül állok. A kötet Károlyi Amy kiegészítéseit is tartalmazza, amely a  magamfajta dilettánsoknak kitűnő mankó. Elolvashatunk még öt portrét ED-ról, ezekből derül ki, hogy Emily szerette Robert Browning és Elizabeth Barrett-Browning munkásságát, el tudjátok képzelni, ezzel mennyire belopta magát a szívembe:) Ráadásul T.W. Higgins, egy folyóirat irodalmi szerkesztője - akit Dickinson afféle mentorának tekintett, azért fogalmaztam így, mert soha nem fogadta meg a tanácsait -, Emily Brontë egyik versét olvasta fel a temetésén. Ezek után már semmin nem lepődtem volna meg, na, jó, Szabó T. Anna említésétől igen:D
Nagyon szikár, letisztult versekről van szó, csak semmi ciráda vagy díszes szókép, nem csoda, hogy Károlyi Amy Pilinszkyt emlegeti stílusbeli rokonként. Többnyire rövid, tömör alkotások, a lényegre szorítkoznak.

502.

Legalább imádság marad,

Jézus légben lebeg.

Nem tudom, melyik a szobád,

Mindenütt zörgetek.

Földrengést, tenger-örvényt

Csitítsz, ha akarod.

Mondd, Názáreti Jézusom,

Számomra nincs karod?

A mondanivalója sokszor rejtélyes volt számomra, a "kancsal rímek" és a távoli, sokszor meghökkentő asszociációk tovább mélyítették a zavaromat. A halál központi téma, ha jól következtettem, a természeti jelenségekhez kapcsolja, a vadállat pedig az ő metaforája. Számomra elképesztő magány áradt ezekből a sorokból, részben ezek miatt haladtam lassan az olvasásával. Nem úgy magányos, mint a másik Emily, Brontë-nél az egészet belengi valami hősies romantika, Dickinson műveinek viszont nagyon depresszív a hangulata.
Egyedisége, formabontó világa nem kedvezett a népszerűségnek - költészete "az idő meszes ágyában pihent", ahogy a kötetben áll, és ez nagyon találó megfogalmazás. ED a maga korában méltatlanul olvasott volt, a dolgot nehezítette, hogy nem volt hajlandó a közízlésnek behódolni, maga Higgins sem állt ki mellette teljes mellszélességgel (haragszanak is rá miatta), később Emily már lemondott a megjelenésről és elutasította. Halála után viszont - ahogy oly sokaknál - annál közkedveltebb lett, bár sajnos nálunk még mindig nem érhető el a teljes életmű, sőt, még ez a vékony kötet sem, ahogy fentebb írtam. Bevallom, ED levelei sokkal jobban megfogtak, kár, hogy itt csak pár részlet olvasható belőlük, hiába, a próza marad a nyelvem mindörökre.

Heloise-zal ellentétben nem lettem Emily Dickinson-rajongó, sajnos. Sok verse tetszik, rengetegnek a számát felírtam, de karakterében nem áll közel hozzám, úgy látszik, a minimál stílus még versek terén sem az én műfajom.

Eredeti cím: -
Kiadó: Magvető
Kiadás éve: 1978
Fordította: Károlyi Amy
Ár: 32 Ft (eredetileg) 
Emily a Wikipédián

***

Halina Poświatowska: Miféle gyöngédség
Értékelés: 4 vérző ajak az 5-ből

Szegény Halina, ugyanannyi egységet kap, mint Emily Dickinson, pedig teljesen különböznek egymástól, ráadásul ő közelebb férkőzött hozzám, mint amerikai alkotótársa. Ő olyan... látványosan szenvedélyes. Olyan nőnek tűnik a versei alapján, aki csókolózás közben megharapja a férfi száját, ő pedig meglepetten konstatálja, hogy ez bizony vérzik, és szex közben megkarmolja a hátát.
Halinával szintén nem bánt kegyesen az élet, a légópincében töltött hosszú évek tönkretették a szervezetét, harminckét évesen halt meg, a harmadik szívműtéte közben. Betegsége miatt ismerte meg férjét, a fiatal rendezőt, akivel csak fél évet lehettek együtt, Poświatowska ezután a szerelmének állít emlékeit műveiben. Az ömlengős postomban már meséltem róla, mennyire megrázott ennek az érzékeny nőnek az élettörténete. Borzasztóan szomorú, hogy gyerekkorától milyen szenvedéseken kellett keresztül mennie, ennek ellenére küzdött, bejárta Amerikát, szerelmes lett... és ha valamit, egy hosszú ideig tartó szerelmet megérdemelt volna, ám a sors, ahogy Judy Abbott fogalmaz a Nyakigláb Apóban, nem ismerte el a tartozását és nem fizetett... inkább rabolt, kegyetlen módon. Ja, és Dickinsonhoz hasonlóan az ő művészetét sem ismerték el, ma viszont már az iskolákban is tanítják a műveit.
A költeményei számomra... furcsák. Emily is sok helyt furcsálló, de Halina mindent visz! Nála semmi szabályozottság nincs, ha nem sértem meg vele, azt mondom, a káosz a rendezőelve, mintha csak egymás mellé hajigált volna egy rakás szót, szavak gyöngyét fűzte volna láncra. Sok versét inkább érzem, mintsem értem, de van, amiből semmit nem értek, például ebből:

Mancha után

a malmok lapátjába fogott szél az égbolton lebegő percek
drámáján gúnyolódik. Don Quijote a megnyúlt nap
árnyainál állát az öklén nyugtatja - tekintete gyászos. egy 
szélmalom. egy szélmalom. Rosinante csontos
állkapcsával szöcskét fog és eszik csak mert külsejük s
szaguk akár a fűé. mialatt Sancho Pansa a bokrok között
megbecstelenít egy nőt aki kövér vörös testében Dulcinea
védtelen kulcscsontját rejtegeti - Don Quijote
megütközik egy óriással. és győz. csacsogó friss zene
hasítja fel Rosinante kilógó bordáit.

Ebben alighanem nagy szerepet játszik, hogy nem olvastam DQ történetét, de ez a vers akkor is furcsa. Mint látható, központozás csak elvétve található, nagy kezdőbetűk sehol a láthatáron, szép nyugodtan le lehet írni azt a szót, hogy "formabontó":) Vannak közte tetszetősek és nem szeretem versek (mint amennyi a fenti), az előbbiekhez tartozik ez, főleg az utolsó sor:

házam most tele van csapdákkal
jobb távolmaradni házamtól
ajkam emlékként vöröslik ott
és karom - fürge prémes állat
és szemem - őrfény a tengeren
s ha sikolt - mert komor az idő
s mindjárt az ajtónál cipőtlen
lábfejem koldul s félelemtől
fagyos a szoba s vágytól sötét

A leggyakoribb motívum a saját teste, ajak, haj, vér, szem, a természet elemei, még macskás vers is van:) és persze a szerelem, gyötrelmes, fájdalmas módon, néhol szinte brutális a művek felhangja, nem csoda, hogy inkább a nők körében népszerűek ezek a versek - valószínűleg erre gondolhatott délután sztimi53 és Light, amikor azt mondták, hogy "olyan finom kis nő"-nek hittek:D

Eredeti cím: Wszystkie wiersze
Kiadó: Orpheusz Könyvek
Kiadás éve: 2000
Fordította: Zsille Gábor
Ár: 1200 Ft
A róla szóló honlap, öö, lengyelül...

Lidérces nap lidérces éje

"Sötét a lélek hangszíne."

Emily Brontë: Emily Brontë versei
Értékelés: 4.8 reményszikra az 5-ből

Baromi nehéz verset elemeznem, a belém vert iskolai drill hatására a szemem automatikusan ama bizonyos szempontok szerint kezdi olvasni a verset, de a blog nem iskolai dolgozat. Nem könnyű leszokni erről a módszerről, pusztán magáért a versért, az abban való gyönyörködésért olvasni. Azóta is hősiesen próbálkozom.

Ez a verseskötet egy bűnös vásárlás eredménye, kérem szépen - eredetileg Halász Margitért mentem be az antikba, aztán Christinának halásztam két Kosztolányit, és akkor már az első könyvesszekrényt, a líra birodalmát is végigbambulásztam. Szinte kiugrott ez a vékony kis könyv a benga szomszédai közül, kiszabadítottam, beleolvastam és hazahoztam (hogy is végződhetett volna máshogy...)
Annakidején nagyon szerettem Emily regényét, az Üvöltő szeleket, ezért voltam kíváncsi a költeményeire, és boldogan megállapítottam, hogy prózai és lírai alkotásainak a stílusa nagyon hasonló, bár a tárgyuk nagyrészt eltérő.
A regényben már megismert nagy erejű, sötét szenvedély hatja át a sorokat, és ennek tükörképe, a kútmély kétségbeesés, meg a harag, hihetetlen, micsoda szavak törtek ki ebből a törékeny papkisasszony-testből - totál elképedtem és felháborodtam azon, hogy egyesek szerint az Üvöltő szeleket nem is Emily, hanem a bátyja, Branwell írta, hörr -, jó példa erre az Ó, Istenem! megszűnt ma végre kezdetű verse, amelyből itt csak egy részletet teszek közzé, majd külön postban megmutatom az egészet, mert elég hosszú és megérdemel egy saját helyet.

Ó, Istenem! megszűnt ma végre

a rémlátás, a rémlátomás, 

a szív nyomasztó szenvedése,

lidérces nap lidérces éjre,

az érzékelt kínáradás;

a folyton égő könnyek árja,

a könnyet csúfoló nyögés,

mely meg fér meg sivár honába,

mintha az élet elzihálna,

de tart a kétségbeesés;

(Gergely Ágnes fordítása)

Másik példa a költőnőt ért negatív érzésekre:

Pusztulj, virág, hullj, levél,

kurtulj, nappal, nyúlj meg, éj!

Minden levél, mely lehull,

beszél hozzám boldogul.

Mosolygok, ha jégvirág

néz majd rám, s nem rózsaág.

Éji romlás zord napot

hozzon - akkor dalolok!

(Szegő György)

A romantika korstílusa szintén visszaköszön, óriási viharok, sötét éjszaka, a természet vad szépsége - a hanga és a fenyér nagyon gyakori elemek, hogy van-e valami extra jelentése, bevallom, fogalmam nincs -, annak megszemélyesítése rendszeresen visszatérő motívumok, mivel imádom a romantikát, természetes volt, hogy odáig voltam ezektől a versektől. Ezeken kívül a tél és a nyár ellentettje is jellemző; előbbi a bús jövő, a nyár pedig a remény szimbóluma, de a nap ragyogása és az éj sötétsége is hatásos ellenpár.

Saját sorsa, a fullasztó magány is gyakori téma, a bezártságérzet, elszigeteltség - Emily kettős érzéssel viseltetik az egyedüllét iránt, egyrészt vágyja, ezt mutatta életének az a mozzanata is, miszerint nem bírta elviselni az iskola légkörét és tanítani sem szeretett. Másrészt sötét gondolatokba hajszolja, és megjelenik a szerelemhez kötődő magány is, a kedves fájdalmas elengedése.

Csak értem nem fog sírni szem,

s nem kérdi senki sorsomat,

értem nem gyúlt harag sosem,

és víg mosoly sosem fakadt.

(Szegő György fordítása) 

Egy ízig-vérig romantikus verscsokorból mely téma nem maradhat ki? Igen, a halál, a névtelen alvás, pihenés  (»E jóslat teljen be hát / hamar, ha ott pihenhetek, / hol fű gyökere fonja át / napszőke fürtjeimet.«).

Külön témát alkotnak az ún. Gondal-versek, amely Emily és Anne által - Charlotte ekkor távol volt az iskolában, Branwellt pedig kizárták a játékukból - teremtett képzeletbeli világ, a természetrajza olyan, mint egy alternatív Anglia, egy sziget a Csendes-óceán térségben, északon. Az itt élő emberek tartományokban vagy királyságokban élnek, amelyeket egy-egy család irányít, és mind roppant szenvedéllyel telítettek, legyen szó szerelemről vagy hazafiasságról. Sajnos a Gondal-próza nagyrészt elveszett és a versek is csak töredékekben maradtak fenn. Ebbe a tematikába tartozik az A.G. A. halála (Augusta Geraldine Almeda) és a Douglas útja is. Hogy ki kicsoda, mit csinált és miért, elég zavaros, olyan, mintha egy balladát vagy eposzt olvasnánk, aminek bizonyos szakaszait kiradírozták.

Nos, még mindig elég kisiskolás a stílusom, de legalább már nem két sort írok, ha versekről van szó. Mondjuk, Emily könnyű téma Rilkéhez vagy Cvetajevához képest, tehát nem ígérhetem, hogy ez most már mindig így lesz.

Nagyon szerettem ezeket a költeményeket olvasni, imádtam a szóképeket, a témákat, a szebbnél szebb kifejezéseket ("arany káprázat"), az olykor ritmusos, máskor szinte szabadversnek [állítólag már külön kell írni, de nekem így jobban tetszik és punktum] tűnő sorokat. Bátran ajánlom annak ezt a kötetet, aki szerette az Üvöltő szeleket, és/vagy kedveli a romantika elemeit. A versekkel való ismerkedéshez kiváló kezdés, nem nehéz megérteni őket. Csak azt sajnálom, hogy ez csak egy válogatás Emily lírai műveiből, ráadásul elég rövid, alig több, mint száz oldal, és az irodalomtörténészek szerint Charlotte Brontë nem egyszer belejavított húga műveibe, a Stancák című versét pedig valószínűleg ő írta.

Ui.: akárcsak Rilke esetében, itt is megállapítom, hogy Tandorinak jobban megy a vers-, mint a prózafordítás. Sokkal jobban.

Ui2.: Melegen ajánlom Katherine aprólékos, ám olvasmányos írásait a Brontëkról, egy ún. raktár-bejegyzést pedig a művek felsorolásáról, valamennyi kiadásban és fordításban.

Ui3.: csóri Branwell, milyen frusztráló lehetett ilyen tehetséges lánytestvérekkel élni, egy szem fiúként.

Ui4.: nézzétek ezt a blogot!:D

A válogatás alapjául szolgáló fordítás: The Complete Poems of Emily Jane Brontë
Sorozat: Lyra Mundi
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 1988 
Fordította: Csengery Kristóf, Ferencz Győző, , Gergely Ágnes, Hárs Ernő, Kiss Zsuzsa, Radnóti Miklós, Szegő György, Tandori Dezső, Tapfer Klára, Tótfalusi István
Ár: 600 Ft [saját példány]

A kígyó igaza

"Nem érdekel, hogy hol leszünk, csak együtt.
 A csupasz padlón, széken, asztalon.
 Én nem akarok igazán, csak egyet,
 de azt nagyon."

Szabó T. Anna: Elhagy
Értékelés: 4 ligetárnyék az 5-ből


Ez is igencsak nyúlfarknyi post lesz, mivel négy hónapja olvastam, ráadásul verseskötet, és a versrecenzió-izmaim még elég satnyák, nem tudok értelmesen versekről írni, pedig jobb lesz, ha összekapom magam, mert még ott van Rilke - és az sokkal nehezebb, mint ez -, és a boltban vár Cvetajeva, jaj, és egy könyvtári Emily Dickinson is itt figyel, jaj.
Valahol a Molyon belefutottam a kötet címadó versébe és teljesen a hatása alá kerültem, rögtön elfogott a "polcomon-akarom-tudni"-érzés. Persze az volt az első, hogy kb. háromszor elolvastam ezt az első verset (tudom, tiszta lökött vagyok, hogy egyetlen vers miatt veszek meg egy kötetet, de sose állítottam, hogy normális vagyok), aztán jött a többi.
Teljesen más ezt a lírai műfajt olvasni, mint prózát, általában sokkal hullámzóbb a tetszési indexe számomra; az Elhagy esetében is nagyon változékony a színvonal, sajnos egyik vers se ér az első nyomába, de ennek ellenére nagyon sokat szerettem közülük, például az Esősötét utolsó három versszaka:

"halott fa lángja gőzöl vékonyan
a lelke ég
áttetsző mint a zápor épp olyan
csak felfelé
esőszag testszag föld szaga füvek
kis lángjai
szirmok a földön szerte illatok
szilánkjai
tűzborzoló esőhozó hideg
szél ősi szag
az ég alatt a száraz lomb zizeg
add meg
magad"

A kötet tematikája nem korlátozódik egy forrásra [tessék, pont az iskolai tankönyvszagtól féltem], az anyaság, szerelem, születés és halál körforgása mellett a mindennapi élet mozzanatai foglalta verskeretbe a költőnő, például a költözést, emellett a test csodái iránti áhítat is fontos szerepet kap. Ahogy a fentebbi idézet mutatja, vannak olyan darabok, ahol szabadon kezeli a formai követelményeket, olyan, mintha egy gondolatfolyamot olvasnánk, nekem nagyon tetszett az így létrehozott ritmikájuk. Néhány versnél nem éreztem a mögötte rejlő zeneiséget, de lehet, hogy csak én voltam-vagyok süket rá.
Összességében tetszett, szerettem olvasni - legalábbis ez az érzés maradt meg bennem négy hónap után -, valószínűleg Szabó T. Anna többi kötetét is keresni fogom.
Ui.: Egyébként aki azért nem olvas versesköteteket, mert attól fél, nem fogja érteni őket, megnyugtatom, hogy az Elhagy esetében ettől nem kell tartani.


Kiadó: Magvető
Kiadás éve: 2009
Ár: 1990 Ft
A költőnő honlapja