Suttogás a szélben, halál a tulipánok között

Ha kíváncsi vagy a kommentekre is, az eredeti postot lásd itt.

***

"- Tartsa meg a titkát - felelte. - A titkok gyerekeknek meg kémeknek valók.
Az idegen leszállt a szekérről a karavánszeráj előtt, ahol minden utazás végződött és kezdődött. Meglepően magas volt, és útitáskát tartott a kezében.
- És varázslóknak - mondta az ökrös szekér hajtójának. - És szerelmeseknek is. Meg királyoknak."

Salman Rushdie: A firenzei varázslónő

[Értékelés: 5* okkultista csodakabát és krumpliboszorkány az 5-ből]

Indiába, Szíkrí városába érkezik a hosszú, sárga hajú idegen, Mogor dell'Amore, hogy elmondjon egy mesét Nagy Akbarnak, az uralkodónak. A történet különösen veszélyes, a nem megfelelő hallgatónak a halálát okozza, aki azonban segíti a mesélőt, csupa jó dolog köszön

A történet tulajdonképpen Itáliában kezd...

Á, nem jó ez, rúgja meg az összes macskám.

Képtelen vagyok összefoglalni négy-öt mondatban, miről szól ez a regény (de lehet, hogy az is közrejátszik a dologban, hogy nincs kedvem ún. normális postokat írni, idézet-bevezető-elemzésvagymi-adatok). Voltaképpen még abban sem vagyok biztos, hogy regényről van szó. Rengeteg történet rejtőzik benne, olyan az egész, mint egy nagy halom selyemsál, és ahogy válogatunk a kupacban, előtűnik az egyik vége, megpillantjuk alatta a másik szegélyét, a harmadik csillogó mintáját....

A könyv három részre tagolódik, először az indiai Szíkríbe megyünk, Akbar - tisztes nevén Abul-Fath Dzsaláluddin Muhammad - birodalmának új, vöröskő fő- és diadalvárosába, ahol a valóság és illúzió könnyedén egybemosódik, és aki összekeveri a kettőt, könnyen a gyilkos elefánt helyére viszik, ahol az állat halálra tapossa. Mogor dell'Amore, mint egy férfi Seherezádé, azonban könnyedén lavírozik az agyafúrt és helyenként álnok tanácsosok, feleségek, közemberek, szajhák között és Akbar, Dzsingisz kán és Timur Lenk leszármazottja előtt. Az arany tó tükre megremegni látszik, amikor lemegy a Nap.

Sok a mellékszál, kitérő, a mesélő elringatja a hallgatóit, maga a szöveg is délibáb, nemcsak Akbar palotája.

A második részben Itáliában találjuk magukat, a réveteg, merengő forróságot hamisítatlan olasz reneszánsz atmoszféra váltja fel. Firenze. A Borgiák. Pazzi-összeesküvés. Amerigo Vespucci. Hihetetlen, mennyire átszövi történelem ezt a mesének mondott akármit, szerintem saját műfajnevet kellene kitalálni rá. Nem, a komplex kevés, vagy csak én lettem elvakult Rushdie-rajongó, aki túl sokat lélegzett be Szíkrí levegőjéből.

Az utolsó részben kicsit rapszodikusan utazunk, a selyemsálak összegabalyodnak, és a végén már nem tudtam eldönteni, mi igaz és mi nem, így történtek-e a dolgok, vagy úgy.

Huhh, micsoda élmény volt. Alig várom, hogy sorra kerüljön a szerző többi könyve.

Ui.: ez a könyv egyike azoknak, amelyek értéket adnak az Ulpiusnak. Nagyon igényes kiadás, és nemcsak a gyönyörű borítóra gondolok, hanem a fordításra, a kötésre, a hibátlan szövegre.


Eredeti cím: The Enchantress of Florence
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2008
Fordította: Greskovits Endre
Ár: 4000 Ft
Az író a wikin