A kíváncsiság és az érdeklődés láncreakció módjára fantasztikus dolgokhoz vezethetik el az embert, például ehhez a roppant sablonos mondatkezdéshez.
Kezdjük az elején.
Az
Árnyak és rémek utolsó novellájában a szerző, Harlan Ellison említ egy festményt:
"Edet [Edmond Hamilton, a fantasyíró Leigh Brackett férje] ugyanakkor mintha az American Gothic
ról szalajtották volna. Úgy nevezték: a Galaxisromboló - ő teremtette meg az űropera alzsánerét. (...)"
 |
| Grant Wood: American Gothic (1930) |
Kíváncsi voltam a festményre, ezért rákerestem - szokás lenézni, de egy idő óta az internet nagy tanítómesterem -, magyarul, majd angolul. Az American Gothic (Amerikai gótika) Grant Wood festménye, amely az amerikai Közép-Nyugat falusi életét mutatja be, tudtam meg a Wikipédia egysoros tájékoztatásából,
az angol nyelvű cikk már bőbeszédűbb.
Azonban ez nem minden. Ahogy átpörgettem a találatokat, találtam egy másik képet, egy fotót.
 |
| Gordon Sparks: American Gothic (1942) |
Gordon Sparks, egy afro-amerikai diák készítette, aki ösztöndíjjal került a washingtoni Mezőgazdaság-védelmi Hivatalhoz. Itt találkozik Ella Watsonnal, az egyik nehéz sorsú takarítónővel, a kép őt ábrázolja, amely bizonyos értelemben Grant Wood festményének paródiája. A két kép között nem nehéz észrevenni a hasonlóságokból eredő ellentétet - annyira értelmes vagyok éjszaka tizenegykor - és iróniát.
Ez volt a láncreakció harmadik pontja. A negyedik pedig két blog; az egyik a
Fotó-történet, amelyen a
fénykép történetét és a festménnyel való kapcsolatát olvastam el, a másik a
Próféta, ahol a blogger
tizenkét kedvenc külföldi festménye között szerepel Woods
Amerikai gótikája.
Az első blognál az információtartalom, a másodiknál az írásmód fogott meg, ahogy beszámol a festményekhez fűződő viszonyáról. Még csak ezt az egy-egy postot olvastam el, de holnap ráérősen elböngészgetek rajtuk, imádom az olyan honlapokat, könyveket, képeket, bármilyen dolgot, ami megbökdösi bennem az információéhséget, azt, hogy még, még, még több mindent akarok tudni, még több mindent akarok megismerni.
Ez a világ. Információ, ismeret és k*rva sok érdekes dolog. Ez kb. olyan sablonos, semmitmondó megfogalmazás volt, mint az első mondat, de nekem meg kellett érnem rá, hogy felfogjam a mögötte rejlő igazságot. Hogy mit jelképez a nyúl, mit keres egy kiskutya egy festményen, miért olyan kultikus író Ray Bradbury, miért olyan jó idegen nyelven olvasni, és mi a fenét tudott Picasso, hogy annyira zseniálisak azok a látszólag ronda festményei.
Szerelmes vagyok az internetbe. Meg a világba, természetesen.
Ui.: a festmény modelljei:
