Várólistacsökkentés 2015

Tulajdonképpen hetek óta szöszmötölök ezzel a nyomi listával, hogy változatos, színes meg érdekes legyen - nem utolsósorban fogamra való is -, de, akárcsak Barrett a whiskyvel, én se vacakolhatok vele az idők végezetéig:

    

    

 

Ezúttal nem állítottam össze olyan kacifántos listát, inkább a könnyebb lehetőségeket választottam (pl. ezért kerül a Szerelmem, Róma ide a Vita helyett). Kéjutazásnak ott lesz a pótlista, ami az elmúlt két év maradékaiból áll össze:

    

    

 

Egyszer csak elolvasom őket.:D
A kettő együtt igazán impozáns listát alkot, de a korábbi évekkel ellentétben jövőre nem lesz cél, hogy mind a huszonnégyet elolvassam - ami egyszer se sikerült -, mert, ha belegondolok, hogy 28 (24 + a többiek által ajánlott négy) foglalt helyem van, ami munka mellett franc tudja, hány hónapot jelent, elhágy a maradék életerőm. Tehát 12 könyvet szeretnék erről a két listáról elolvasni, ha pedig több sikerül, csóválni fogom a farkam örömömben.

Könyvek és csokik

Mivel az agykapacitásom per pillanat egy molylepke IQ-jával vetekszik, Liliane megmenti a blogot meg engem ezzel az értelmes kérdőívvel, ami két gyengeségem ötvözi - a csokit és a könyveket.

Erről jut eszembe, aki Pesten jár és lány, látogasson el a La Delizia kekszmanufaktúrába, az is, aki nem szereti a kekszeket, mert van süti, forró csoki, szörp, kávé. Finoman, visszafogottan nőies és nyugodt hely, nagyon kedves munkatársakkal. Pénteken másodjára voltunk itt ilwerannal, hihetetlenül lelazultam.

Étcsokoládé - egy sötét témájú könyv:
Áá, melyik legyen? Mondjuk Dennis Lehane-től a Sötétség, fogd meg a kezem. Nemcsak a címe miatt sötét.:)

Fehér csokoládé - egy vidám könyv:
Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták. Idilli, elringató, vicces, napsütötte regény, egy regiment állattal meg fura emberrel.

Tejcsokoládé - egy népszerű könyv, amit nagyon el akarsz olvasni:
Bulgakov: A Mester és Margarita. Meg Andy Weirtől A marsi.:)) Bár a "nagyon" esete egyiknél se erős, inkább csak kíváncsi vagyok rájuk.

Csokoládé, aminek karamell van a közepén - egy könyv, ami ellágyított:
Beth Hoffman: Déli álmok. Gagyi, de annyira jólesett.

Ostyamentes Kit Kat - egy könyv, ami meglepett téged:
Jo Baker: Longbourn árnyékában. Azóta se tudom hova tenni ezt az anomáliát.:)

Snickers - egy könyv, amiért megőrülsz (a book you're going "nuts" about - így érted a csokiválasztást:):
Olyan, hogy egy, olyan nincs. Per pillanat A szél árnyéka és Az almamag íze újraolvasásáért vagyok megőrülve, ha lehet így válaszolni a kérdésre.

Forrócsokoládé tejszínhabbal és pillecukorral - egy könyv, amit bármikor újraolvasol (comfort read):
Vavyan Fable: Szennyből az angyal. Vagy a Mesemaraton. Nem vagyok nagy újraolvasó (tervezek azzá válni), de Fable jóformán konstans módon kiváltja belőlem ezt az érzést, mármint a régi könyvek. Érdekes, hogy ezek szívósan velem maradnak, akárhogyan is változik az ízlésem.

Bonbon - egy sorozat, aminek olyan tulajdonságai vannak, amiket sokféle olvasó szerethet:
Ha normális akarnék lenni, a Harry Potter lenne erre a megfelelő válasz, de valószínűleg mindenki ezt írja, úgyhogy csak azért is Valente Tündérföld-sorozata.

Kinek küldjük, kinek küldjük? Valószínűleg már úgyis mindenki kétszer megkapta, de azért írok öt (pontosabban hat) embert, ha van hozzá kedvük, itt a lehetőség egy töltelékpost megírására.:))
ilweranék
horsegirl
Nikkincs 
Dóri
Lobo
Nita

Ha tetszik, amit írtam

a Bellefleurről és a Veszedelmes viszonyokról, ha szeretnétek, nyomhattok egy szavazatot rájuk az antikvarium.hu blogversenyén. Ez még a közönségszavazás, ahol az első leadott szavazatért megajándékoznak egy 500 Ft-os kuponnal.
A részleteket a fenti linken elérheted, a szavazáshoz pedig egy kicsit lejjebb kell görgetni, ott vannak a beérkezett postok linkjei a versenyleírás alatt.

Mindenkinek bájos köszönömöt integetek a fonott kiflikaláccsal.

Tulajdonképpen kész a VCs

Nincs kedvem ablakot pucolni - meg utálom a beszólogató nyanyákat, a telefonszolgáltatót, a bankot és a fel nem verődő tejszínt -, helyette inkább megírom az összefoglaló Várólistacsökkentő-beszámolót.

Azért vagyok "tulajdonképpen" kész, mert a tavalyi évhez hasonlóan azt tűztem ki célul, hogy mind a huszonnégy könyvet elolvasom, az elsődleges és a pótlistát is. 2013-ban ez nem sikerült, de idén több az esélyem (csak kettővel vagyok lemaradva, hehe).

Ezeket sikerült:
    
    
 

Meglepve vettem észre, hogy nem egy van köztük, ami számomra csalódás volt. Ilyen a Zeusz emlékiratai, ami szimplán nem talált meg, az Éjszakai cirkusz annyira nem rossz, mint ahogy akkor éreztem, de olyan csalódott voltam, hogy szegény könyvet rendesen elgyepáltam a bejegyzésben. Valami csillagállás félrement, az tuti. A Hajszőnyegszövők szinte közfitymálásnak örvend, nem is tudom, minek erőltettem. De legalább rövid volt, és van idén német szerzőm.
A többiekkel viszont jól jártam. A titkos kert kedves, viktoriánus stílű kis mese, nagyon kellemessé tette az esős-szivárványos vonatutat. A Rém hangosan és irtó közel kicsit csalóka, gyorsan eteti magát, de az a rengeteg fájdalom, amit Safran Foer belezárt, kicsit megfeküdte a gyomrom. Egyszer elolvasom tőle a Mindene vilángolt is, meg azért, mert Nokedli szereti.
Calvino... na, az nem semmi volt. Meg jó nagy mumus. Eléggé megküzdöttem vele, meg is érte, de ha majd nagyobb leszek és okosabb, egyszer újraolvasom.
Alice Munro telitalálat volt, habár két novella nemigen tetszett. Kb. olyan minőségi női szépírónak tekintem, mint Ulickaját. Tudjátok, nem a gagyi, bugyicsöpögős agyatlan romantice fantasyizé körítéssel vagy anélkül.
Márqueztől, na, tőle nem féltem, annyira adja magát nekem a stílusa, mintha egyenesen nekem írna, és még humora is van! A Lakodalmaink is erősen női olvasmány - egzotikus, fűszeres női illatú, helyenként pici buja, teljesen odáig vagyok érte. Szintén újraolvasós.
A Halottak feltámadását sokáig halogattam, mert féltem, hogy kicsiny terjedelme miatt nem tudok benne elmélyülni. Hát de.:) Köszönöm Nimának, hogy megismertetett vele. Az Ördögi kozmetikát tegnapelőtt olvastam el kb. egy óra alatt, tehát nem telt el sok idő, de úgy érzem, nem fogok Nothombtól szabadulni. Az undor igézete, annyira abszurd, hogy már taszít, mégis érdekel a többi könyve.
Az Expressz ajánlott! szintén Nima ajándéka volt, szintén kicsi, és szintén ütős. Nekem ilyen egy jó, levélváltás útján kibontakozó szerelmi történet. Nem a befejezés, hanem a stílus miatt. Kinek Daniel Glattauer Emmije és Leója, kinek ez, biztos sokat elárul a lelki defektusaimról.:D

Nézzük meg azt is, mi maradt:
    
    
 

Nem könnyítem meg a saját dolgomat, az tuti.

UPDATE: 
Még sikerült néhányat beszorítanom, úgymint a Mindenemet (ezt mindenképpen sorra akartam keríteni), az Apró Dolgok Istenét, Az orgyilkos tanítványát, az Oxfordi sorozatot és a Milyen egy női mell?-et. Egész ügyes voltam.:)

Kész a várólistacsökkentés

Október 20-án befejeztem az Utas és holdvilágot, a tizenkettedik, várólistacsökkentésben résztvevő könyvemet. Tavaly nem játszottam, de emlékszem 2011-re, amikor az utolsó öt könyvet szinte versenyfutásban olvastam el, ezért kicsit büszke vagyok magamra, amiért idén ilyen jó időt hoztam. Azért szeretem ezt a kihívást, mert a tág határidejével rávesz, hogy a várólistámon régóta nyifogó könyveket - ezeket szoktam beválogatni a játékba - olvassam el, amelyekre mind kíváncsi vagyok, ám szerencsétlen módon mindig elébük tolakszik valami.
Bár hivatalosan végeztem - sőt, közben befejeztem a tizenharmadikat, a Drága Tess!-t, csak még nem írtam róla -, kis tételben még folytatom a játékot, ugyanis magamban elhatároztam, hogy mind a 24 könyvet megpróbálom elolvasni, de ha a másik fele nem sikerül, nem dőlök a kardomba.

Ezeket olvastam:
    
    
  

Egyedül Az ördög sarkantyúja volt csalódás, voltak benne jó részek, de alapvetően nem hagyott maga után jó emlékeket. A Példaértékű ház iszonyat megnyúzós volt, abszolút falhozvágós könyv, az Én nem félek szintén, de ez sunyi, mert a végén csap pofán. Az Adam és Evelyn kicsit sántít, mert tök jól indult és a végére lett teljesen más, olyasmi, ami nekem annyira nem jön be. A Mozart és a kaméleonok totális szerelem, A kínkamra, az Utas és holdvilág, a Liliom / Az üvegcipő / Játék a kastélyban és a Hattyútolvajok szintén, tehát simán megérte ismét benevezni erre a játékra.:) De a Drága Tess! is jó volt, izgi kis krimi, A Hold színe a felütéstől eltérően egyáltalán nem aranyos kis könyv, a Szalamandra állati fura, sztem kellene némi teológiai és filozófiai elmélyedés, hogy teljes egészében értékelni tudjam. A Kísértetház meg azért nem lett nagy szerelmem, mert a történelem nagyon előtérbe nyomta magát, olyan nyomasztó hangulattal, ami akkor nagyon érzékenyen érintett. De szuper könyv és szeretem.

Akik még hátravannak:
    
    


Egyedül A szél nevétől és a Kafkától tartok, utóbbi... le se merem írni, mióta van a birtokomban. Mindkettő sokak által szeretett könyv, Murakami kultuszszerző, úgy be vagyok gazolva tőle, hogy szerintem még ő is kiröhögne. Ilyenkor az jut eszembe, milyen jó volt régen a noname olvasás, net, blog, moly nélkül, semmi nyomás nem volt rajtam. Titokban kellene elolvasni.
A Beauvoirtól is tartok egy kicsit, Linn Ullmann fájni fog, a Doriant meg max. utálni fogom.
Jaj, szegény Ulickaja kimaradt. Baromi régen olvastam tőle, ideje lenne folytatni.