Az első novella közölte velem, hogy előbb a Sherlock Holmes emlékiratait illett volna elolvasnom, de már ismertem a legendás nyomozó ama bizonyos esetét, ezért nem különösebben izgattam magam a kronológiai sorrenden.
Az ötödik évszak utáni mély lelki válságot semlegesítettem ezzel a kötettel. A színvonal a szokásos, érdekes, meghökkentő esetek Watson doktor kissé ósdi tolmácsolásában, ahol Holmes, a szinte emberfeletti intelligenciájával és megfigyelőkészségével a levágott függönyzsinórból, egy pohár borból kikövetkezteti a bűntényt, a tettesek számát és személyét, az indítékot. Indokolatlanul büszke voltam magamra, amiért az egyik esetnél megsejtettem a megoldást. A végére kezdtem kissé unni a fölényes zsenialitást, a többi szereplő ámuldozását, örülök, hogy nem a gyűjteményes, bődült vastag kiadásban van meg ez a sorozat, mert utálok több könyvet párhuzamosan olvasni és/vagy hónapokig parkoltatni valamit az éjjeliszekrény sarkán.
Szóval, szép volt, jó volt, pár év múlva jöhetnek az emlékiratok. Egyébként ez a kötet volt a harmadik VCs a sorban.:)
Ui.: Volt pár momentum, ami alapján nem csodálkozom, hogy egyesek melegnek hitték Holmes és Watson párosát; a nyomozó "kedvesem"-nek szólítja a barátát és Watson elég sok leírásba beleszövi Holmes külsejét, hosszú, vékony ujjai rákulcsolódtak a csuklójára, mintha egy romantikus regényből kölcsönözték volna (vagy ők vették innen?).
Eredeti cím: The Return of Sherlock Holmes
Kiadó: Ifjúsági Lap-és Könyvkiadó Vállalat
Kiadás éve: 1988
Fordította: Boronkay Zsuzsa, Nikowitz Oszkár, Takács Gizella
Ár: antikvár (mennyi lehet? 1000-1500 Ft?)
Introvertáltnak lenni még mindig szívás, introvertált gyereknek - amikor napi 6-8 órában hivatalos válogatás alapján vagy összezárva egy terembe húsz-harminc, sok esetben kevésbé civilizált emberpalántával, és csontig hatoló elvárás, hogy KÖZÖSSÉGET alkossatok, és ha nem akarsz ennek a KÖZÖSSÉGNEK a része lenni, baj van veled és beavatkozást igényelsz, hogy beférj az elvárás vonalzói közé - még inkább.
Anno az Én nem félek óriási élmény volt a szerzőtől. Ez viszont nem, nincs mit szépíteni rajta.
Az ötlet nagyon jó, de úgy éreztem, ráfért volna még száz oldal kifejtés, vagy nem a felnőtt szépirodalomba, hanem a komoly ifjúsági regények közé kellett volna sorolni ezt a kis kötetet. De még ez se tisztességes megoldás. Az érzelmek egyszerűen nem kapnak teret, főleg Lorenzo és Olivia kapcsolata, pár pillanatkép tárul elénk, amik fontosak, de nem elegendőek. Afféle értem én, mit érzel-összekacsintást igényel a szerző felé, amit megteszek, ha barátként tekintek Ammanitire, és nem íróként - de egyértelműen nem a barátja, hanem a (lelkes!) olvasója vagyok, így gonosz elvárásaim vannak, amik most nem teljesültek. Nem bánom, hogy elolvastam, de, ha kimarad az életemből, semmit nem veszítek - az ebbe a kategóriába tartozó olvasmányokat szeretném minél inkább elkerülni, mert az élet drága (meg a könyvek is, ill. a fizetések alacsonyak), az idő kevés, a könyv meg sok, vagy mi a fene, tudjátok, miről beszélek. (Na, ez egy megértő összekacsintás.)
Második Várólistacsökkentős könyv volt egyébként, legalább ebben instant sikerélményt garantált.
Eredeti cím: Io e te
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2012
Fordította: Matolcsi Balázs
Ár: 2900 Ft, de aki követi a könyves világ híreit, megtalálhatja olcsóbban
