Mr. Mentacukor és Ms. Nekem-Van-Igazam

"Egyebek között megtudtam, hogy Sadie Kate két napot töltött a betegszobában; betegsége, a doktor diagnózisa szerint, fél üveg piszkelekvár és csak az ég tudja, hány fánk volt. Távollétemben ugyanis Sadie Kate-re bízták a mosogatást a testületi tálalóban, és törékeny erénye összeroppant ennyi egzotikus csemege láttán."

Jean Webster: Kedves Ellenségem!
Értékelés: 4.7 níluszöld krepdesin az 5-ből
Kedvenc karakter: Sallie

Ha emlékezetem nem csal, tavaly olvastam [igen, megnéztem] Judy Abbott roppant szórakoztató kikupálódásáról és kalandjairól, és olyan tündérbűbáj (copyright by tataijucc) volt, hogy meg akartam ismerni az írónő többi művét is. Úgy látszik, nekem ő a babos-bájos szerzőm, ami másoknak Montgomery - nekem ő túl cukros volt -, az nekem Jean Webster.
Azt hittem, szó szerint a Nyakigláb Apó folytatásáról van szó, de nem szomorodtam el, hogy Judy helyett barátnője, Sallie McBride energikus stílusában íródott leveleket olvashatok. Szegény Sallie, szánalomra méltó helyzetbe jut: az öntudatos, ám léha társasági életet élő fiatal nő Judy egykori intézete, a John Grier Otthon élére kerül. A végkifejlet borítékolható, pláne, hogy egy mogorva, skót orvos is dukál a gyermekotthon mellé.

"Van egy majmunk! Jávának hívják. A gyerekek már meg se hallják, ha szól az iskolai csengő. Amikor ez a teremtmény megérkezett, az egész intézet sorba állt, elvonult előtte, és megrázta a kezét. Szegény Szing kiment a divatból. Kénytelen vagyok fizetni, hogy megfürösszék!"

Annyira röhögtem, miközben elképzeltem Sallie megérkezését abba a lehangoló, lélekszomorító intézetbe; egyik oldalán a komornája, lábánál a Szingapúr nevű palotapincsije, vörös üstökű fejét ellentmondást nem tűrően felszegi. "Egy ilyen intézet vezetője legyen fiatal és izmos és erélyes és erős és ügyes és vörös hajú és galambszelíd." - sorolja a követelményeket iskolai barátnőjének, és milyen igaza van! Olyan igazgatóra van szükség, aki estélyi ruhában vacsorázik, a kellemetlen felügyelőbizottsági tag elől a szekrénybe bújik (ha a helyzet úgy kívánja), nyuszifüzért festet az ebédlő falára és leszámol a kék kartonruhával. Aligha létezik olyan gyermekotthon, mint amilyet Sallie teremt (talán nem is lehet kivitelezni), de néha jó rábólintani arra, legalább képzeletben, hogy létezhet olyan árvaház, ahol a gyerekek majommal játszhatnak, van tizenvalahány macskájuk és személyre szóló veteményeskertjük. A fagyi pedig szerintem is feltétlenül fontos momentuma a gyereknevelésnek.:) Miss McBride természetesen megváltozik az ott töltött idő alatt, előtérbe kerülnek pozitív tulajdonságai, és amellett, hogy megőrzi életvidám természetét, illő mértékben megkomolyodik.

Annak ellenére, hogy azért voltak durva dolgok a történetben (amelyeken se erőm, se kedvem nincs most elgondolkodni), alapvetően bájos könyv és istenien jólesett az olvasása. A következő kiszemeltem a Patty a kollégiumban.


A könyvet nagyon köszönöm Zenkának és közvetve Neelának!:)

Eredeti cím: Dear Enemy
Sorozat: Csíkos könyvek
Kapcsolódó kötet: Nyakigláb Apó
Kiadó: Móra
Kiadás éve: 1989
Fordította: Borbás Mária
Ár: pár száz forinttól

Az idei év egyik legjobb kabátkönyve

"Azáltal, hogy Sallyval és Juliával együtt élek, amúgy is sokat engedek puritán elveimből. Mindkettőjüknek születésüktől kezdve jó dolguk volt, a boldogság természetes állapot számukra. Az élet arra való - gondolják ők -, hogy mindent nyújtson nekik, amit megkívánnak. Hát hiszen lehet, hogy egyes esetekben ez csakugyan így van, az élet elismeri a számla összegét, és pontosan fizet. De hát - sajnos - nekem nem tartozik semmivel, s ezt már születésemkor közölte velem. Nem merek tőle kölcsönkérni sem, mert félek, hogy eljön az idő, mikor nem ismeri el el követeléseim jogosultságát."

Jean Webster: Nyakigláb Apó
Értékelés: 5 tintapaca az 5-ből
Kedvenc karakter: Judy Abbott


A fenti idézet alapján úgy tűnhet, nem egy vidám történetről van szó, pedig igen, csak Judynak - illetve Jerushának, istenem, hogy lehet ilyen rusnya nevet adni egy kislánynak - ilyen gondolatai is vannak, szomorúak, fájdalmasak. Alapvetően egy talpraesett, optimista lány, de tizennyolc év árvaházi nevelés mindenki lelkében mély nyomokat hagyna, ahol Judynak nem kevés munkában is része volt. Ám a sors a veszteség számláját kiegyenlíti, amikor Mrs. Lippet, a John Grier Otthon teljhatalmú zsarnoka közli vele, hogy az otthon egyik pártfogója finanszírozni fogja Judy egyetemi tanulmányait, mert szent meggyőződése, hogy kiváló író lehet belőle. Patrónusának - aki a névtelenség ködébe burkolózik - havonta levelet kell írnia tanulmányi előmeneteléről és fejlődéséről.
Nosza, Judynak több se kell, ír ő szinte naponta:) Ezeken a leveleken keresztül ismerjük meg hősnőnket, amint a Fergusson Hall leánykollégiumban okosodik. Nagyon megkedveltem Judyt, szerettem a határozottságáért, az egyenes jelleméért és azért is, mert a patinás egyetem ellenére nem veszített el érzékenységét és jószívűségét. Néha előtör belőle a kisebbségi komplexus, érzi az árvaház kartonruháját a selyemruha alatt, de többnyire napsugaras leveleket ír az általa Nyakigláb Apónak nevezett pártfogónak, mert egyetlenegyszer látta őt, de a fényviszonyok miatt csak a hosszú lábait vehette szemügyre.

Azért is kedveltem Abbott kisasszonyt, mert sok gondolata rímel az enyémekre, és, hát, valljuk be, néhány tulajdonsága is, például humán tárgyakban sokkal jobban remekel, bár én vele ellentétben nem tudok írni (matekból biztos, hogy megbuktam volna), de hozzá hasonlóan szeretem a Jane Eyre-t, az Üvöltő szeleket. Szegény Judy, úgy nőtt fel, hogy nem ismerhette meg a könyvek csodálatos világát, szörnyű dolog ez, és kénytelen néhány hónap alatt bepótolni annyi mindent, ám villámgyorsan halad, kis ablakfülkéjében "olvasási orgiákat" rendez és esténként is olvas tanulás helyett. Ha már ablakfülke, Judy szavai nyomán az az észveszejtő gondolatom támadt, hogy olyan szívesen tanulnék én is Fergusson Hallban - remélem, toronyszobát kapnék, mint Judy -, pedig a hideg futkos a hátamon az iskolák gondolatától. És furcsa módon megkívántam a Gemma Doyle trilógia harmadik részét is, holott YA undorom van, valószínűleg azért, mert az is lányiskolában játszódik.

Hihetetlenül jólesett Judy Abbott kalandjait olvasni, nagyon jó pillanatban találkoztunk, igazi kabátkönyv. Kicsit olyan, mint Anne Shirley - ráadásul Juliának, a sznob szobatársának azt mondja, "Anyám született Montgomery" -, őt túl bájosnak találtam, a párhuzam alapján úgy gondolom, az Anne otthonra talált rosszkor olvastam. Na, de majd a második részt!

Begépelek még néhány idézetet a Nyakigláb Apóból:

"A férfiakat kétféle módon lehet meggyőzni. Vagy hízelgéssel, vagy erőszakkal. És mert  megvetendő dolognak találom, hogy hízelgéssel jussak célomhoz, akarva-akaratlan erőszakosnak kell lennem." - Judy, te olyan bölcs vagy:D
"... talán a tavasz teszi vagy a békák megjelenése, amelyek mindig a régi gyűjtési hajlamot ébresztik fel bennem. Az egyetlen dolog, ami mégis visszatart attól, hogy gyűjtsem őket, az a tény, hogy itt senki sem tiltja."
"... Sally egyéb szerszám hiányában a hajkefémmel csapott rá - brrr, képtelen volnék még valaha is használni! -, és az elejét megölte, de a hátulsó ötven láb virgoncan beszaladt az íróasztal alá, és eltűnt.
Ez a repkényes falú, régi épület teli van százlábúakkal. Rettenetesen utálatos állatok. Inkább egy tigrist szeretnék tudni az ágyam alatt, semmint egy százlábút." - Ezzel kapcsolatban én is így érzek. Ráadásul valahányszor sikerül lecsapnom valami undorító dögöt, mindig eltűnik, és nem tudom, kiszenvedett-e vagy bosszút forral ellenem...
"Nem az élet nagy bajai azok, melyek próbára teszik a jellemet! A nagy tragédiákkal bátran szembenézni és vállalni a szenvedést, az könnyebb feladat, de a mindennapi élet kicsinyes kellemetlenségeit elviselni és mosolyogni rajtuk, az már sokkal nehezebb, ahhoz már erős jellem kell." - Jaj, Judy, sose tudd meg..

Ui.: nagyon cukik a rajzok.

Eredeti cím: Daddy Long Legs
Folytatás: Kedves Ellenségem!
Kiadó: Móra Ferenc Könyvkiadó
Kiadás éve: 1963
Fordította: Altay Margit
Ár: kb. 300 Ft volt, eredetileg 14 Ft:)

_____________
Kép forrása itt.