Fecnipost 7.

Mivel igyekszem minden könyvről összeszedni egy bejegyzésnyi kerge gondolatot, itt most csak mesekönyvek fognak szerepelni, mégpedig a legutóbbi könyvtári látogatás zsákmányai.

Maros Krisztina: Az Illatok és Hangok Őrzője
Ezt olvastuk először Nokedlivel. Szép, pihe-puha, a szürke hétköznapokba varázst csempészni kívánó, kihajtható könyvecske. Néhány illusztráció - amelyek a szerző keze munkái - furcsa volt, de felnőttek lévén minket ez nem zavart.

Alexander Steffensmeier: Liza nyaral
Amíg Nokedli nővérem elém nem pakolta, fogalmam se volt, hogy ez sorozat. Szeretem a vicces, ötletes meséket, ez pedig pontosan ilyen, percekig lehet vihogva böködni a képekre. Talán még jobb is volt, mint az első rész, a Liza leselkedik. A tyúkok pedig királyok!

Bonny Becker: Medve látogatója
Amolyan egynek elmegy-típusú mese volt, valószínűleg a célcsoportot jobban elbűvöli. Az egérke vagány volt és aranyos.

Nicholas Oldland: A jámbor jávorszarvas
Egy félő jávorka robinzonádja, nagyon röhögtünk a párhuzamon.

Satoe Tone: Pipó utazása
Amíg császkáltunk, valahogy odakerült az egyik gyerekasztalra (pedig esküszöm, hogy első alkalommal még nem volt ott), nem lehetett kihagyni, ha már mindenki a szépségéről áradozik. Nos, tényleg szépek a képek, álomszerűek, légiesek, akár plakátként is el tudom őket képzelni, de a történet a nullához konvergál.

Michelle Knudsen: Oroszlán a könyvtárban
Ez is cuki volt, de különösebben nem fogott meg. Szeretnék olyan könyvtárba járni, ahol egy oroszlán hátának dőlve lehet olvasni.

Fecnipost - Mesefanatik

Ez az egyik új műfajom. A mesék.:D Nem olvasom őket olyan veszett mennyiségben, különösebben nem kutakodok utánuk, de néha annyira jólesik egy-egy ilyen kis semmi történetet elolvasni, hogy hihetetlen.
Látnotok kellene (vagy inkább nem), ahogy a két nagyon felnőtt Nokedli és Amadea a könyvtár gyerekrészlegén turkál, és puffog, hogy az Aranyhaj már megint nincs benn, és ugyan hova dugták az Egy kupac kuflit. Úristen, mindketten közelebb vagyunk a harminchoz, mint a húszhoz.:D Én könyvtárosi segítséget sem restellek igénybe venni, becsületükre legyen mondva, az újpesti Fszek-szekcióban mindenki nagyon kedves és még csak fojtottan se rázza őket a röhögés.

Sven Nordqvist: Amikor Findusz kicsi volt és eltűnt - nekem miért nem mondta senki, hogy Findusz egy kismacska? Egy imádnivaló, zöld csíkos nadrágos-sapis kismacska? Ide nekem az össszes Finduszt! Meg a muklákat!

Alexander Steffensmeier: Liza leselkedik - asszem, ez inkább lapozó, a szöveg csak pár soros minden oldalon, de így is vicces (nincsenek nagy igényeim mesék terén:D). Liza nem kutya, hanem tehén - amikor elhangzott az a felkiáltás, hogy "Te buta tehén!", nagyon röhögtem -, aki halálra rémíti a postást. Láttam elég tehenet közelről, úgyhogy tuti hogy ha engem ijesztgetni egy, a franc hordaná oda ki a leveleket, az biztos.

Ursula Jones: Szépség és a Szörnyeteg - nem volt olyan tartalmas, mint A királykisasszony, akinek nem volt birodalma, de legalább szép, lapozgatnivaló mesekönyv, imádom Sarah Gibb rajzait. És már megjelent A királykisasszony, aki nem mehetett el a bálba! És van benne egy Gotfried nevű macska!:)

Vincent Cuvellier: Emil denevért szeretne - epic mese, Lackfi János rímes magyarításával, annyira jó!:) Emil egy égetnivalóan eleven kölyök, olyan, mint Kázmér. A végső poén zseniális.

Vincent Cuvellier: Emil láthatatlan - ha már ott volt előttünk, Nitával ezt is elolvastuk. Remélem, a többi Emilt is kiadják, imádnivaló ez a kölyök.

Werner Holzwarth: Mese a vakondról, aki tudni akarta, hogy ki csinált a fejére - a pécsi nyaralás alkalmával lapoztam végig a helyi Szandiban. Hihi.:D

Jill Tomlinson: A pingvin, aki mindenre kíváncsi volt - hármat olvastam JT megjelent meséi közül, már csak a gorillás van hátra. Ottó nagyon cuki kis pingvin, örülök, hogy nem ette meg egy bálna mondjuk. Huh.
Ja, és a könyvtárosok ismét nem röhögtek ki, a kedvenc nénim a legnagyobb természetességgel mondta, hogy és akkor még nálam van a kíváncsi pingvin. Így van, kérem.

Dániel András: Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém) - a nagy kedvencem a listáról, bár egyetértek Gabye-val, inkább felnőtteknek való gyagya mese, és a gyagyát a lehető legpozitívabban értem. Annyira tetszett, hogy amikor Nokedli is elolvasta a könyvtárban, ismét bele-beleolvasgattam.

Dóka Péter: A kék hajú lány - azért ez fájt egy kicsit. Fájt, de szükség van az ilyen történetekre, amik érthetően elmesélik a nem habos-babos dolgokat. Lakatos István illusztrációi nagyon passzoltak a sorokhoz, úú, emlékeztek az orvosi rendelők narancssárga, műanyag székeire? Na, még az is benne van. Igazi magyar mese.

Jill Tomlinson: A cica, aki haza akart menni - neem, nem ez volt a kedvencem JT meséi közül, ne is ábrándozzatok arról, hogy kitaláljátok. De nagyon bírtam Szuzit, aki hőlégballonnal kerül át Angliába, tisztára meghatódtam, mennyire szeretne hazajutni a gazdáihoz. Sémmoááá, basszus.:))

Dániel András: Egy kupac kufli - na, ez már inkább gyerekeknek való (nem mintha értenék a témához). De Nokedlivel haláljól szórakoztunk ezeken a kis lényeken.:) És minden oldalon van egy repülő a lap jobb vagy bal felső sarkában! És feltűnik Imikém, a bádognyúl!

Rob Scotton: Russell, a bárány - édi lapozó, biztos jól betölti a szerepét, mi inkább a rajzokon röhögtünk.

Borsos J. Gyöngyi: Macskamesék - ott hevert az egyik asztalon, szerintem teljesen érthető, hogy ezt el kellett olvasnom. Kár, hogy nem írtam ki néhány idézetet. Éljenek a macskák!

Jill Tomlinson: A bagoly, aki félt a sötétben - ez volt a kedvencem Tomlinsontól, a bagoly szülőknek nagyon jó a humora, és van benne egy fekete macska is, Orion!
Amúgy tetszenek Anna Laura Cantone rajzai, de mi az a kényszer nála, hogy mindenkinek hatalmas ormányt rajzol? Még Orionnak is, holott mindenki tudja, hogy a macskáknak van a legédesebb, legpirinyóbb orra a világon?

Hű, milyen sok mese.

Fecnik 5.

Annyira kitört rajtam az introvertáltság, hogy még bejegyzést sincs kedvem írni, úgyhogy kirakom ezt a régóta hízó piszkozatot. Jesszus, néhány könyv még tavalyi.:D

Alma H. Bond: Ki ölte meg Virginia Woolfot?
Mivel nem értek a pszichológiához és csak három könyvet olvastam Ginny nénitől, vajmi kevés okosat tudok mondani a könyvvel kapcsolatban. Tetszett, hogy Bond mindössze hipotéziseket állít fel bizonyos témákkal kapcsolatban és hogy a művein keresztül próbálja értelmezni az írónő viselkedését, lelki alkatát és öngyilkosságát. Itt-ott színpadiasnak éreztem a stílusát, és eleve a címet, továbbá a magyar kiadásnak nem ártott volna még egy átfésülés, de ezekkel együtt is pozitív az olvasmányélményem.

Charles Dickens: Karácsonyi ének
Nem vagyok híve az olvasmányok aktuális helyzettel való összehangolásának, de a Karácsonyi ének is olyan könyv, amit egyszer illik elolvasni, ráadásul rövid és nem is rossz. Nem fogom minden évben újraolvasni és nem lesz a kedvencem, de elnyammogtam rajta.

Finy Petra: A fűszerkatona
A Molyon láttam meg Szegedi Katalin egyik, a mesekönyvhöz készült illusztrációját (itt többet is megnézhettek) és ment a parancs az agyamnak: kell. Legnagyobb meglepetésemre PuPillától megkaptam karácsonyra ezt a gyönyörűséget, rögtön el is olvastam. Hét földrész meséi szerepelnek a kötetben, van köztük szép, szomorú és vidám is. Hahh, kell az összes ilyen mesekönyv nekem!

George R.R. Martin - Jonathan Roberts: The Lands of Ice and Fire
A kedves egyik karácsonyi ajándéka, esküszöm, hogy nem voltam tudatában az ISBN-számnak! Karácsony környékén "elolvastuk" ezeket a szép, nagy térképeket, ahogy elnézem, az összes fontosabb helyszín kapott egy-egy térképet.

Carlos Ruiz Zafón: The Rose of Fire
Na, ez már idei olvasmány.:) Pár oldalas, Zafón-hangulatú mese, tovább fokozta az újraolvasás vágyát. Az Amazonról ingyér le lehet tőteni.

Ljudmila Ulickaja: Történetek állatokról és emberekről
Avagy nagyon emberi viselkedést mutató állatokról. Jobban tetszett a második kötetnél, kevésbé találtam sötétnek a hangulatát... meg, khm, jobban szeretem az állatokat, az tény. Az első mese eszembe juttatta az egyik gyerekkoromban látott mesét, az volt a címe, hogy Téli mese.

Ljudmila Ulickaja: Történetek gyerekekről és felnőttekről
Inkább életképek voltak számomra, mint mesék. Jellegzetes, orosz életképek, olyan áttetsző szomorúság szövi át, ami Ulickaja sajátja, ha mesét ír, ha regényt.

Ursula Jones - Sarah Gibb: A királykisasszony, akinek nem volt birodalma
Első látásra beleszerettem. A rajzok gyönyörűek, a mese nem bugyuta, és még humora is van. A Könyvfeszten alig bírtam megállni, hogy ne vegyem meg.






Kieg. megj.: a blogspot megint nem engedi kirakni az összes címkét, így a kiadókat kénytelen voltam lehagyni.

Fecnipost megint (4.)

Jaj, hogy is kezdjem... fáradt vagyok, kicsit nyűgös, nagyon mizantróp - egy aszociálisnak csak mértékkel szabad az ajándékvásárló tömeggel vegyülnie -, és minden iránt morcosságot érzek, ami elválaszt az új és nem annyira új könyveimtől. Imádok a kanapén elnyúlva olvasni, na.
Azért röviden beszámolok a nemrég olvasott könyvekről, a Surikról és az előbb befejezett Árnyak és rémekről szeretnék normál postot írni, mert van mit, csak az agyam helyén az utóbbi napokban egy monoszkóp virít.

Alekszandr Blok: Alekszandr Blok versei
Elég sokáig olvastam ezt a vékony kötetet, ugyanis pár kivételtől eltekintve csak szakaszosan tudok verseket olvasni, egy bizonyos mennyiség után a szöveg tartalma "elmosódik" és már csak egymás után sorakozó szavakat olvasok, ilyenkor kell félretennem a verseskötetet. Bloknál ez nem kevésszer előfordult, még túl kicsi hozzá a versolvasó agyam.

Závada Péter: Ahol megszakad
A kötet Nokedli okán került a látóterembe, és a fentebb említett, együltő helyben elolvasott verseskötetek egyike. A legkedvesebbeket már kiidéztem, némi idő elteltével a tömény Budapest-élmény maradt meg leginkább, még engem is elszédített a hangulata, pedig kb. másfél éve lakom ott ingajáratban.

Philippe Lechermeier (író) - Rébecca Dautremer (illusztrátor): Nevenincs és sosemvolt hercegnők
Ennek a könyvnek már önmagában a címe és a borítója is lenyűgöző. Még nyáron akadtam az útjába, a Libriben, ahol a kedvessel bóklásztunk addig, amíg menetkészre szerelték félvad biciklimet, Szeptembert. Annyira tetszettek a rajzok és a vicces, egyáltalán nem bugyuta szöveg, hogy legszívesebben azonnal megvettem volna (Az eltűnt idő nyomábannal együtt, amit szintén megkaptam karácsonyra:). A kedves, akár a Liber Mortis esetében, ismét figyelmesen választott ajándékot.
Megtudhatjuk többek között azt, hogy a hercegnők túraelefánton (is) utazhatnak, melynek ormányán petrezselyem (is) is tárolódik, hogy a pácolt büdös zokni ugyanolyan hatékony méreg, mint az arzén, és hogy a hercegeknek nem kicsit stresszes az élete, mert a csókkal felébresztett hercegnő irgalmatlanul képen vághatja őket, amiért megzavarták édes álmát.
Fantasztikus mesekönyv (vagy mi), ajánlom mindenki figyelmébe, háromtól legalább huszonöt éves korig.

Helen Oyeyemi: White is for Witching
Hanna olvasta ezt a könyvet, és rögtön elkapott a mohóság, ahogy az értékelésében elértem a különös ház említéséig. Ez volt az első papírkönyvként olvasott angol regényem, részben ezért tartott sokáig az olvasása, nehezebb volt így teljesíteni a napi penzumot, mint a gép előtt bambulva. Másrészt elég furcsa, játékos szövege van, igazából nem az én tornázó angol olvasásomnak találták ki, később kellett volna rávetnem magam, de hát a mohóság nagy úrnő.

Paul Éluard: Éluard versei
Még kb. a felénél járok, de a véleményem aligha fog változni. Eleddig ez az egyetlen verseskötet, ahol a versek nagy részénél a szavak puszta összeolvasása kész gyönyörűség, mindenkinek ezt ajánlanám első olvasásra, aki fél a versektől. Már idéztem tőle, de még jó páran követni fogják.