Ezt olvastuk először Nokedlivel. Szép, pihe-puha, a szürke hétköznapokba varázst csempészni kívánó, kihajtható könyvecske. Néhány illusztráció - amelyek a szerző keze munkái - furcsa volt, de felnőttek lévén minket ez nem zavart.
Amíg Nokedli nővérem elém nem pakolta, fogalmam se volt, hogy ez sorozat. Szeretem a vicces, ötletes meséket, ez pedig pontosan ilyen, percekig lehet vihogva böködni a képekre. Talán még jobb is volt, mint az első rész, a Liza leselkedik. A tyúkok pedig királyok!
Amolyan egynek elmegy-típusú mese volt, valószínűleg a célcsoportot jobban elbűvöli. Az egérke vagány volt és aranyos.
Egy félő jávorka robinzonádja, nagyon röhögtünk a párhuzamon.
Amíg császkáltunk, valahogy odakerült az egyik gyerekasztalra (pedig esküszöm, hogy első alkalommal még nem volt ott), nem lehetett kihagyni, ha már mindenki a szépségéről áradozik. Nos, tényleg szépek a képek, álomszerűek, légiesek, akár plakátként is el tudom őket képzelni, de a történet a nullához konvergál.
Ez is cuki volt, de különösebben nem fogott meg. Szeretnék olyan könyvtárba járni, ahol egy oroszlán hátának dőlve lehet olvasni.
A Liza nyaral szerintem is jobb a leselkedősnél :) Kíváncsi vagyok, a többi részt kiadják-e nálunk - ha igen, olvasnunk kell! :)
VálaszTörlésReméljük, és feltétlenül.:) Ráadásul nem olyan kapós, mint Ursula Jones könyvei.
VálaszTörlés