Baconmorzsák

Azért bacon, mert carbonara spagettit főztem - ami mellesleg nem spagetti, hanem maradék penne- és fusilli-keverék -, és még mindig szálldos az illata.
A világegyetemem már tágul, azaz nemcsak a minimális szükségletek és legfontosabb feladatok (és az ezekből következő szorongás) töltik ki; tegnap már belefért egy edzés, igaz, este negyed nyolctól és kínkeservesen, mert éhes voltam és fáradt. A karom nem fájt (a sok dobozemelgetés még javított is a helyzeten), de a lábaim a pokolban érezték magukat.
Kis csúsztatás, de olyan régen voltam konditeremben, hogy már új gépeket használnak.:)) Igazából múlt héten hozták őket, én pedig két hete nem voltam edzeni.

Az továbbra is malmozás alatt van, hogy könyvekről mikor fogok írni - az pedig, hogy hogyan, szintén egy jó kérdés. Könnyen lehet, hogy egy-két ömlesztett postban elintézek mindenkit, mert már annyi minden miatt ideges vagyok, hogy holmi megíratlan bejegyzések már nem férnek bele az énképembe.
Befejeztem A felolvasót (erről remélhetőleg lesz normális post) és elkezdtem őt, hogy könnyű legyen nekem:

Robert Nye: A néhai Mr. Shakespeare

"Mire végzek majd, kegyelmeteknek is muszáj lesz elismerniük: nem hord a föld a hátán olyan embert – sem férfit, sem nőt –, aki az öreg Pickleherringnél többet tudna a néhai Mr. Shakespeare-ről.

Egy londoni bordély manzárdszobájában egy öreg komédiás William Shakespeare első életrajzán dolgozik. Ki volna alkalmasabb erre a feladatra, mint ő, Robert Reynolds, alias Pickleherring, aki zsenge ifjúságától kezdve olyan fontos női szerepek első megformálója volt a Mester társulatában, mint Kleopátra, Júlia, Rosalinda vagy Lady Macbeth? És aki igen közel állt Shakespeare-hez, barátja, sőt tán szerelme volt?

Megtudhatjuk e könyvből, hogy milyen szerepet játszott Erzsébet királynő Shakespeare fogantatásában. Vagy hogy mivel foglalkozott Will, mielőtt drámaírásra adta volna a fejét. Avagy hogy kiről mintázta Falstaff alakját. És hogy ki(k) volt(ak) a szonettek titokzatos Fekete Hölgye(i). Meg hogy pontosan hogyan is halt meg Shakespeare, s melyek voltak az utolsó szavak, melyek elhagyták ajkát. Nem is beszélve egy teljes szonettről és elveszett drámarészletekről, melyek műveinek egyetlen kiadásában sem láttak még napvilágot. És sok-sok egyébről: mesékről, balladákról, dalokról, ízes káromkodásokról, mondókákról, szaftos pletykákról és bölcs elmélkedésekről."