A barackfa átka

"- Willa azt mondta, hogy a boldogság veszélyes üzem. És ha nem félsz, akkor sütheted.
 - Hát akkor nincs miért aggódnunk - nevette el magát a férfi, azzal előrehajolt, hogy megcsókolja a lányt. - Gyere, rettegjünk együtt!"

Sarah Addison Allen: A barackfa titka

Tudom, hogy a magyar kiadás címe végül "A barackfa titka" lett, de én inkább éreztem átoknak, mintsem titoknak.

Soha nem hittem volna, hogy utálni fogok egy SAA-regényt, de bekövetkezett a lehetetlen. Remélem, hogy csak egyszeri esetről van szó, és nem arról, hogy végzetesen kiöregedtem ebből a műfajból, ahogy a kedves felvetette. Arra tippelek, hogy az írónő egyik gyengébb regénye találkozott a kimerültségből fakadó türelmetlenségemmel és érzéketlenségemmel - igen, tényleg ezt írtam le. Az elmúlt egy hónap olyan volt, mintha üveglap mögül "figyeltem volna" az eseményeket, és ez sajnos az olvasott könyvekre is igaz volt. Nem jutott el hozzám a beléjük szőtt milliónyi érzés. Borzalmas volt. [Mellesleg az is borzalmas, hogy már megint letört két három körmöm, de ez egy másik fajta borzalom.]

A barackfa titkánál viszont jöttek érzések. Csőstül, csak éppen negatívak.
Nem hiszem el, hogy ezt a könyvet ugyanaz a nő írta, mint aki A csodálatos Waverley-kertet - utóbbi se a világirodalom remeke, de volt története, annak egy szerkezete, és ami a fő, hangulata, nevezetesen a háztáji mágia, az édes-varázsos-bús hangulat, a mágikus realizmus lektűr kistestvére, és ami engem olyan jól elringat. Ez egy az egyben kimaradt A barackfából, kb. két mondat erejéig idéződik fel. Mi van helyette? Mondvacsinált problémák tömkelege és párkapcsolati nyűglődés. Meg egy puha, szürke kanapé, a legmagasabb IQ-val és EQ-val bíró szereplő.
Nem kellene ennyire sárba tipornom ezt a szerencsétlen könyvet, de nem hiszem el, hogy a négy főbb szereplő azon picsog, hogy milyen skatulyába tartoztak a középiskolában, ami még mindig a lényük része, és ezt el is kell fogadni. Érett, harmincas felnőttek még mindig berezelnek, ha egy volt osztálytársuk a gúnynevükön szólítja őket? Továbbá a szülővárosunkban kell maradni, mert oda kötnek a gyökerek, de közben szenvedek a múltbéli problémáktól? El kell menni, szükségtelen 250 oldal keresztül nyavalyogni. Paxton (akiről a fülszöveg alapján azt hittem, hogy férfi) végképp kikészített az anyjától való rettegéssel és a szerelmi tragédiájával, ami hihetetlenül nevetségesen oldódik meg.
Tulajdonképpen ez a szembenézés és az elfogadás regénye, de olyan gagyi és összecsapott, hogy képtelen vagyok komolyan venni. A múltbéli szál valamennyire érdekes volt, de Allen pár sorra elintézte az egészet, mintha Colin jóképű arca fontosabb lett volna.

Zárásként néhány mondat, amitől bármilyen könyvben kibokrosodik a hátam:
"... továbbra is szomorúfűzként hajolt a lány fölé." - Sírok.
"Életében nem volt dolga ilyen magas férfival." - Fantasztikus, rém izgalmas részlet.

A magyar kiadás is tartogatott egy-két gyöngyszemet - ilyesmik bárhol előfordulhatnak, de ha már kijegyzeteltem, ide is leírom:
"Georgie Jackson a lénynek sem tudna ártani."
"Gondosan végigfutott magán."

Eredeti cím: The Peach Keeper
Sorozat: Arany Pöttyös Könyvek
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2014
Fordította: Molnár Edit
Ár: 2700 Ft

A cukorkirálynő

"Az erős sírás képes elmozdítani a falakat, meghajlítani a fémet és hosszú szalaggá változtatni a teliholdat."

Sarah Addison Allen: The Sugar Queen - Édes élet

Josey Cirrini az észak-karolinai Bald Slope-ban él, huszonhét éves, és életfeladata, hogy idős édesanyját gondozza, illetve, hogy odaadóan gyötörjék egymást. Gyerekkorában iszonyú hisztirohamai voltak, édességet lopott a boltból, sípcsonton rúgta Jake Yardley édesanyját - Jake csokitortáját pedig ellopta -, és ennyi elég is, hogy egész életében e szerint ítéljék meg.

Őszintén, Josey helyében kinek ne lenne kedve néha bebújni a szekrénybe, édességet zabálni és romantikus regényeket olvasni? Na, jó, utóbbi tetszés szerint behelyettesíthető képregénnyel, Hitler életrajzával, a tengerimalacok nagykönyvével vagy bármilyen kiadvánnyal. De volt jó néhány alkalom, amikor pusztán a saját életem elég lett volna ahhoz, hogy nekifutásból bevágódjak a titkos búvóhelyre.
Az Endymion felemelkedése után szükségem volt valami laza, tinglitangli, simogatós könyvre, és, ahogy sejteni lehet, A The Sugar Queen erre tökéletesen megfelelt. Annakidején nagyon szerettem A csodálatos Waverley-kertet, ez egy fokkal kevésbé jött be, sokkal... egyszerűbbnek éreztem - bár kicsit röhejes ilyen hiperkönnyű regények esetében egyszerűségről beszélni -, de ez annak is betudható, hogy nagyon hamar elolvastam, vagyis magamhoz képest gyorsan.

Ui.: diéta mellé nem ajánlott, minden fejezetcím egy édesség, és persze elég sűrűn kerülnek elő különféle nyalánkságok.

Eredeti cím: The Sugar Queen
Sorozat: Arany pöttyös könyvek
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2012
Fordította: Szakál Gertrúd
Ár: 3000 Ft
Az írónő honlapja