2012. június 30., szombat

Júniusi zárás

Ez bődületes:D De ha nincs a Könyvhét, semmi baj nem lett volna!


Carol McCleary: A gyilkosság alkímiája George R. R. Martin: Sárkányok tánca Michelle Moran: Madame Tussaud Katharina Hagena: Az almamag íze
Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna Ian McDonald: A dervisház Kálmán Mari: Ecetudvar
 Kőrösi Zoltán: Milyen egy női mell? Muriel Barbery: Ínyencrapszódia 
   


A gyilkosság alkímiája ekultos reci, a Sárkányok táncát tkp. anyának rendeltem, de egyszer majd én is eljutok hozzá, ezért itt a helye. A Mme Tussaud-tól az Ínyencrapszódiával bezárólag korábban már írtam, ők a Könyvhetes szerzemények. Az Elizabeth-et Heloise-tól kaptam ajándékba, a Nagyonkéket pedig suhakatától, köszönöm szépen nektek:* A Rapture-t Nimával cseréltem, Moningot, akárcsak a Sárkányokat, muszáj volt megvenni. A boszorkányoskönyv és A köztünk lévő távolság ekultos reci, utóbbi orv módon támadott meg engem, szegény leányt.
Hármat már el is olvastam közülük, hehh.
[A linkek most lemaradnak, mert lusta vagyok, mert már aludnom kellene, majd később pótlom.]





Hajnali játék

Kicsit félrevezető a cím, mert amit csinálok, a legkevésbé sem hajnalban zajlik, csupán számomra tűnik annak, mivel akkor művelem, amikor még mindenki húzza a lóbőrt, ill. nincs itthon.
Na, vajon mit csinálok.... hát olvasok, bármily meglepő:D

Másodjára fordult elő velem, hogy a szokottnál korábban ébredtem, és nem volt kedvem visszaaludni, és úgy döntöttem, kihasználom a pillanat szülte lehetőséget.
Mindenki alszik.
Csend van.
Békén hagynak.
Lábujjhegyen elszökdécselek az ablakig, kicsit feljebb húzom a redőnyt, a napsugarak vidám bekacsintanak a szobába. Felpolcolok négy párnát a hátam mögött, elhelyezkedem, és kezdődhet a bűnös élvezet. Az almamag ízéhez különösen illett a szituáció, a türkizkék falak, a hófehér plafon, az enyhén giccses, hatalmas ágy és a felette szikrázó kristálycsillár.
Úgy sajnálom, hogy vége van.


Szép nagy akció

Láttam a Molyon - de kaptam ám hírlevelet is, nehogy megússzam -, hogy akció van a Líránál, nem tudom, hogy meddig tart, de érdemes gyorsan végigpörgetni.

Kiírtam ide az érdekesebbeket, szerencsére én csak kettőt találtam:)

Kate Chopin: Ébredés - 600 Ft
Magánélet a kínai császárok korában - 490 Ft
Magánélet a Napkirály korában - 490 Ft (ezt igazán nem hagyhattam ott:)
Elif Safak: Fekete tej - 490 Ft (erről sikeresen lebeszéltem magam)
Olen Steinhauer: A legközelebbi vészkijárat - 500 Ft
Magánélet a fáraók korában - 490 Ft
Thomas Hardy: A zöldellő fa alatt - 500 Ft
Magánélet Mátyás király korában - 490 Ft
Magánélet Napóleon korában - 490 Ft
Boszorkánykonyha - A csábítás receptjei - 990 Ft (erre nagyon régóta kíváncsi vagyok, naná, hogy kell)
Carrie Ryan: Kezek és fogak erdeje - 700 Ft
George Eliot: Kései boldogság - 500 Ft
Robert Goolrick: Házasság céljából - 500 Ft
Lin Haire-Sargeant. Heathcliff visszatér - 600 Ft
Elizabeth Gaskell: Szerelem és gyötrelem - 600 Ft
L.J. Parker: Sárkánytekercs - 500 Ft
Bernard Malamud: A lakók - 600 Ft
Joanne Harris: Aludj kislány - 700 Ft
Szerelmek és ballépések - Jane Austen füveskönyve - 500 Ft
Olga Grushin: Szuhanov álomélete - 600 Ft
Debra Dean: Leningrádi Madonnák - 600 Ft
Tom Wolfe: Én, Charlotte Simmons - 1000 Ft
Juliette Benzoni három könyve - az a vicc, hogy három sorozat négy könyve:D - 400 Ft

És még néhány könyv, tessék végignézni, én csak mazsoláztam.


2012. június 29., péntek

Nima, ezt csak neked;)

"- Milyen a kert télen? - kérdeztem anyámat, a korcsolyázónőt, akinek a neve úgy hangzott, mint a korcsolyatalp csikorgása a jégen.
Természetesen szép a kert télen, mondta anyám, és megvonta a vállát. Amikor látta, hogy ennyivel nem elégszem meg, még hozzátette, hogy egyszer minden megfagyott. Először egész nap esett, este pedig hirtelen nagyon hideg lett, és minden lefagyott. Minden levélen és fűszálon átlátszó jégréteg csillogott, és amikor a szél átsüvített a fenyőerdőcskén, a fagyos tűlevelek összekoccantak. Olyan volt, minta a csillagok muzsikálnának. Senki sem mehetett ki, mert az udvaron minden kő mintha üvegből lett volna. Kinyitották Inga hálószobájának ablakát, és onnan néztek le. Másnap már melegebb lett az időjárás, és az eső elmosott mindent."






Ez a legalsó olyan szép, hogy muszáj voltam extra nagy méretben kitenni.


Kapcsolódó könyv: Katharina Hagena. Az almamag íze (General Press, 2012)
Képek forrása: weheartit.com




2012. június 28., csütörtök

Még egy

Ez külön postot érdemel.





"Korábban Rosmarie, Mira és én gyakran üldögéltünk itt. Amikor kisebbek voltunk, a kőlapok alá rejtett titkok miatt, később pedig a naplemente miatt. Ez a külső lépcső csodálatos hely volt, a házhoz és a kerthez is tartozott egyszerre. Kúszórózsák nőtték be, de ha a ház ajtaja nyitva volt, akkor az előszoba kőillata összekeveredett a virágok illatával. A lépcső nem volt sem lent, sem fent, sem belül, sem pedig kívül. Azért volt ott, hogy gyengéden, de határozottan átjárót biztosítson a két világ között. Talán ezért kellett tizenéves korunkban olyan sokat kuporognunk a lépcsőkön, vagy az ajtókeretnek támaszkodnunk, alacsony falakon üldögélnünk, buszmegállókban lógnunk, vasúti talpfákon rohangásznunk, és hidakról lenéznünk. Átutazóban voltunk, a köztes tér foglyaiként."


___________
Kapcsolódó könyv: Katharina Hagena: Az almamag íze (General Press, 2012)
Képek forrása: weheartit.com



Asszociációs post

Vagyis sok-sok kép Az almamag ízével kapcsolatban; előrebocsátom, hogy illusztrációként nem foghatók fel, a fotók nem szakasztott másai a könyvben található dolgoknak, csupán a saját érzéseimre, impresszióimra hagyatkoztam.
Kattintásra még nagyobbak és szebbek lesznek.

(Mint látható, imádom a szép képeket - de, azt hiszem, ez eleddig is nyilvánvaló volt:) -, alig bírtam türtőztetni magam, hogy témánál maradjak, és ne mentsek le minden szépséget, ami az utamba kerül.
Felszínes vagyok, na.)

"Tehát a felejtés is csak az emlékezés egy formája... A felejtés egy óceán, amely körbeveszi az emlékezet szigeteit."











"Furcsa egy hely ez a Bootshaven. Ki akarna itt élni?
És ki akarna itt eltemetve lenni?"




"A sors eseményei - és családunk eseményei - mindig egy eséssel kezdődtek. És egy almával."



Képek forrása: weheartit.com
Kapcsolódó könyv: Katharina Hagena: Az almamag íze (General Press, 2012)






2012. június 27., szerda

Az a bizonyos mondat

Geszti utalt arra, hogy a regény kicsit Alice Hoffman stílusára emlékeztette, és az első néhány mondatot olvasva nekem is ő jutott eszembe:

 

"Anna nagynéném tizenhat évesen halt meg tüdőgyulladásban, melyből a megszakadt szíve miatt, és mert a penicillint még nem fedezték fel, nem tudták meggyógyítani. Egy júliusi késő délutánon hunyt el. Amikor aztán Anna húga, Bertha sírva kirohant a kertbe, látta, hogy Anna utolsó hörgő lélegzetvételével valamennyi vörös ribiszke fehérré változott."


Képek forrása: weheartit.com




Ui.: abban is igazat adok gesztinek, hogy a mondatok elég döcögősek... az első oldalon kilencszer fordul elő a "ribiszke" szó.


(Katharina Hagena: Az almamag íze, General Press, 2012)











Akciók

Metropolis Media Könyvmaraton, 40% kedvesség, 29-ével bezárólag.

Geopen akció, 25-től 60%-ig, július 1-ig.



2012. június 24., vasárnap

Pipázzunk

Mindenféle hülye listához vonzódom, pl. azt is pipálni szoktam, az idén beszerzett könyvekből eddig mennyit olvastam el (huszonhetet), naná, hogy erre a katacitánál talált listára is rávetettem magam:


Elég siralmas az elolvasottak száma, őket a piros pötty jelöli, a zöldek pedig a félbehagyottakat. Ginny néni két könyvét tuti, hogy el fogom olvasni, ahogy az Egy hölgy arcképét, Az ártatlanság korát, a Kisasszonyokat, Az üvegburát, a Háború és békét és Burnett könyveit, arra viszont senki nem tudna rávenni, hogy az Emmának nekivágjak, vagy a Zsivágónak.
Ti mennyit olvastatok ebből a listából?







2012. június 23., szombat

Boldogság és állhatatosság

"Egyetlen alkalommal szenvedtem testileg és lelkileg, egyszer éreztem rosszul magam, egyszer fordult meg a fejemben a veszély gondolata, s ez azon a télen történt, amelyet magamban töltöttem Dealben, mert az admirális (illetve akkor még Croft kapitány) az Északi-tengeren járt. Örökös rémületnem éltem, tele voltam képzelt bajjal, panasszal, nem tudtam, mit kezdjek magammal, sem azt, hogy mikor kapok megint hírt a férjemtől; de amint vele együtt  lehettem, nem bántott engem semmi, és nem volt nekem soha semmi kellemetlenségem.
 - No igen, ez már így van..  Teljesen egyetértek kegyeddel, Mrs. Croft -  helyeselt szívből Mrs. Musgrove. - Nincs annál rosszabb, mint elszakadni egymástól. Nekem is pontosan ez a véleményem. Én aztán tudom, mi az, mikor Mr. Musgrove örökké ott ül az esküdtszékben, ó milyen boldog vagyok, mikor vége az ülésszaknak, és épségben hazatér." (Mrs. Musgrove)


"De mégiscsak az az igazság, hogy elképesztően sok a csúnya nő Bathban; ami pedig a férfiakat illeti, azoknál még sokkalta rosszabb a helyzet! Madárijesztőkkel van tele az utca!" (Sir Walter)


Jane Austen: Meggyőző érvek
Értékelés: 4 kellemes modor az 5-ből
Kedvenc karakter(ek): Anne, Mr. és Mrs. Croft


Olyan jó, hogy van ez a Jane Austen Könyvklub nálunk. Nemcsak azért, mert kiválóan lehet ott ismerkedni - akkor is, ha a szörnyű A klastrom titka van terítéken -, hanem mert ezáltal rá vagyok kényszerítve, hogy Austent olvassak, és megismerjem a jobb könyveit. Mert igen, az a szégyenletes titkom van nékem, hogy nem szeretem a nagy tiszteletű írónő regényeit, ilyen az, amikor a kánon párbajt vív az egyéni ízléssel, és az utóbbi szolid szúrással győz. Évekkel ezelőtt nagy szerettem a Büszkeség és balítéletet (pontosan ezért nem merem újraolvasni), de ismeretségünk pozitív oldala ennyiben ki is merül; A klastrom másodjára még rosszabb volt, mint az első, az Értelem és érzelemből pedig olyan 30 oldalt bírtam elolvasni, néhány napja raktam vissza a polcra, ne porosodjon a többi félbehagyott között. Szerencsére a Meggyőző érvek kicsit javított az átlagon, de figyelmeztetek minden Jane-rajongót, hogy inkább ne olvassa tovább ezt a bejegyzést.
.
.
.
.
Én szóltam.
Kezdjük ott, hogy Austennek különleges tehetsége volt a vérlázítóan idegesítő szereplők megalkotásában, annyira arcba mászóan rémesek, hogy az ember borzalommal vegyes élvezettel olvassa a hülyeségeiket, egyszóval annyira szörnyűek, hogy már jó karaktereknek tekinthetők. A szellemi és jellembeli gyengeség jelen esetben is családon belül tenyészik: itt van rögtön Sir Walter Elliott, kinek elragadó személyiségét az első oldalon az arcunkba kapjuk - kedvenc olvasmánya a családi kalendárium, szépségideálja önnön fenséges képesfele és korpusza, ha a mai kor embere lenne, "Nárcisszusz" néven chatelne, csak sajna ő nem szenved ki úgy, mint az önmagába szerelmes ifjú. Legidősebb leánya, Elizabeth.... (itt eszembe jut, mit mondott róla a pasim, azt szentségtörés lenne leírni:D), aki tipikus apja lánya; szép, ám szikkadt vénkisasszony, Kellynch kastély úrnője, aki atyjához hasonlóan idült rangkórságban szenveleg, illetve lubickol. Nárcisszusz legifjabb sarja Mary, istenem, ez a nő a csúcs! Idegbeteg, neurotikus, hisztisebb, mint egy osztálynyi hétéves, a sérdődöttség az alapértelmezett állapota, és patologikus mértékben figyelemhiányos, nem bírja elviselni, ha valaki hat percig nem rá figyel. Ő volt a csúcskategóriás idegcincáló az egész bagázsban, az egyetlen épeszű családtag helyében rég lehajítottam voltam Kellynch egyik magaslati ablakából, rettenetesen sajnálom a férjét és a gyerekeit, az előbbi helyében beadnám Maryt egy szanatóriumba, ott kitűnően érezné magát.
Aztán itt vannak Musgrove-ék, az anyjuk szellemi éleselméjűségét a fenti idézet kellőképpen igazolja, szükségtelen további szavakat fecsérelnünk rá. Leányai, a bájos Louisa és Henriette rá hasonlítanak IQ és EQ tekintetében is. Lujza akkora egy szánalom, mint ház (bocsánat, ezt muszáj volt), képes a jellemétől radikálisan eltérő dolgot művelni, csak azért, hogy egy pasinak imponáljon, grr. Az említett pasi természetesen a mindenki által bálványozott Wentworth kapitány, és aki még nem kapcsolt el innen, az most fog, mert én ezt a nagyképű, kicsinyes istencsapását úgy eltángáltam volna egy vasmacskával, hogy szinte reszketett belé a kezem. Meg az ő fantasztikus levele, hát, sokkal szebbeket és szívhez szólóbbakat alkottak az irodalomtörténet folyamán. El se tudom képzelni, hogy volt képes tengerészkarriert befutni, amikor a regény egyik jelenetében, amikor hidegvérre és tiszta fejre volna szükség, együtt hisztériázik a többiekkel, miközben az a személy vezényli le az egész katasztrófát, akit ő megvetett egy múltbéli döntése miatt.
Másodjára kerül szóba egy eddig néven nem nevezett szereplő. Ő Anne Elliott, a történet főhőse. Ő tényleg egy hős... esküszöm, nem bánom az egész zizzent bagázst és a kiszámítható cselekményt, cserébe az ő megismeréséért. Csodálom ezt a nőt szilárd, nemes jelleméért, az állhatatosságáért és a türelméért, meg persze a jóságáért. Visszafogott, művelt, kiváló megfigyelő. A legtöbb ember az ő helyében rég megkeseredett, mizantróp vénkisasszonnyá, ill. vénemberré vált volna; egyrészt ilyen családtagokkal együtt élni, mint Sir Walter és Elizabeth, iszonyú érzelmi erodálódást jelent - hogyan spóroljunk? Nem veszünk Anne-nek ajándékot! Abszolút semmibe veszik, felőlük gyakorlatilag halott is lehetne, Mary vekengését hallgatni sem léleképítő tréning, pláne, hogy az összes feladatát képes rálőcsölni - óó, igen, Anne-ben nincs meg az anyai érzés, de ő képes megnyugtatni a lábadozó gyereket, míg Szentlélek szállta édesanyja elmegy mulatni. Másrészt Anne-t folyamatosan sorvasztja nyolc évvel ezelőtti döntése, amikor elutasította Wentworth kapitány házassági ajánlatát, mert nem a szívére, hanem ún. meggyőző érvekre hallgatott. Drága Anne, miért tűnt olyan kockázatosnak, hogy 19 évesen feleségül menj ahhoz, akit a világon a legjobban szeretsz, és aki viszont szeret téged? Nálad alacsonyabb sorból származik, vagyona, tekintélye nincs, csak önbizalma? Kötve hiszem, hogy Nárcisszusz kitagadott volna az örökségedből és hozomány nélkül eresztett volna világgá, valamint probléma esetén ne nyújtott volna segítséget - igen, Sir Walter ostoba, hiú ember, de nem kegyetlen és rosszindulatú. Persze rossz döntéseket mindannyian hozunk, szerencsére Anne csak egyszer tesz ilyet - az átlagemberek sajnos többször -, bár az elbaltázott nyolc évet egy szemérmetlenül átlátszó indokkal elintézni arcpirító, de annyi baj legyen. De valahányszor saját sorsom felett kesergek, mindig eszembe fog jutni Anne Elliott, és az ő alakja némileg visszatarthat attól, hogy megkeseredett, mizantróp vénkisasszonnyá váljak.
(Ugye azt nem kell bemutatnom, mi lesz a történet vége?)

Ui.: ja, Croft admirálist és kedves nejét is nagyon megkedveltem, józan, bátor emberek. Mrs. Russell... kedves, de korlátolt ember - amely tulajdonság néha végzetes lehet.

Eredeti cím: Persuasion
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 1980
Fordította: Róna Ilona
Ár: passz, könyvtári, újrakötött példány volt, a bolti ára 2500 Ft


2012. június 22., péntek

Ígérem,

ez lesz az utolsó megjelenést bemutató postom (ma legalábbis).
Nem igaz, hogy még mindig nem tanultam meg, miszerint YA könyveket hanyagolunk, de nagyon. Ez is annyira sablonosnak néz ki, de a sikításos jelenség nagyon felcsigázott:



Megjelenés: július 02.

Amúgy milyen izé már, hogy ha egy kiadó nem az eredeti, gyönyörszép borítóval ad ki egy könyvet (főleg a YA-król beszélek), akkor kb. a felére esik az iránta való érdeklődés.



More Maxim

Hoffman azért kapott külön bejegyzést, mert L'Oréal (azaz megérdemli, hiszen a szívem csücske), de a rend kedvéért a kiadó több, ősszel várható megjelenését is kipostolom.
Igen, a Maxim eddig csak tankönyveiről volt ismert, de úgy tűnik, gőzerővel törnek be a YA piacra. A kínálat vegyes - annál is inkább, mivel a Galambok őrizői nem young adult:D -, könnyed és fajsúlyosabb regények is találhatók a majdani kiadványok között. Engem az Árnyalatnyi remény és az Álmok bandája érdekel egyelőre, a többivel óvatos vagyok, megvárom az ízlésőrségem véleményét.

(Megjelenés: 2012. 09.18.)

 (2012. 09. 18.)

(2012. 10.18.)

Jay Asher - Carolyn Mackler: Kezünkben a jövőnk 
(2012. 09.18.)


(2012. 09.18.) 

Jamie McGuire: Gyönyörű sorscsapás (kemény és puha borítóval is)
(2012. 09.18.)


Ja, és jön az Angyalfény is, de mivel az Angyalsors nagyon nem jött be, a folytatása nem érdekel.