Semmi nem jó

Didergés és durcáskodás. Térdig gázolok egy közepes méretű olvasási válságban, mely hasonló kaliberű náthába ékelődik.

Nem is tudom, mikor hagytam félbe ennyi könyvet egymás után; volt ugye az Ede a levesben, ami egyébként érdekes kötet, de annak okán abszolút hidegen hagyott, hogy kisgyerekkoromtól undorodtam a tipikus magyar ételektől. Nem érzek forró hálát a disznótoros iránt a kebelemben, pörköltöt pedig... nagyjából hét éve nem főztem.

Az Árvák hercegét évek óta tologatom, a Várólistacsökkentés örökös tagja a játék indulása óta. A tizenkilencedik századi abortuszok részletes taglalásánál - nem az ablakon kidobott, megkínzott macska után, figyeljetek! - kidobott magából. Igazi oldschool, szinte dickensi kaliberű történet, de nem megy, pedig hívogat.

A Lolitát olvastuk Teheránban szintén öregdiák nálam. Nagyon szerettem az irodalmi elemzések és a nők helyzetének analógiáját, igazi bölcsészcsemege, de A nagy Gatsynek rendezett bírósági tárgyalásnál elfogyott a türelmem és a maradék életkedvem. Nem bírok ilyesmiről több száz oldalon keresztül olvasni. Megpróbálom szakaszokban, néhány napja beiktattam egy szünetet - meg két másik könyvet -, aztán meglátjuk, mennyire lesz kedvem hozzá.

Lekaptam a polcról gyógykönyvnek Cunninghamtől A hókirálynőt, mert Michael Cunningham jó, szép, érzékeny a prózája, és személyem elleni kibaszásnak éreztem, hogy ez a könyve egy óriási bullshit volt. Úgy éreztem magam, mint amikor a nagyapámtól nem a színes cukorkákkal teli üveget kaptam, ami a falu gyerekeinél a non plus ultra nyári sláger volt, hanem egy sima jégkrémet. Amikor megláttam a sápadtkék csomagolást kikandikálni a nadrágja zsebéből, keserű csalódás fogott el. Felnőttszemmel nézve már megmosolyogtató, jelentéktelen dolog, de pont ez az emlék jutott eszembe a könyv olvasásakor; izgatottan számítasz egy kellemes élményre, és helyette annak karikatúrája fogad.

Végletes duzzogásomban elővettem egy régi kedvencet, Joanne Harris Urak és játékosokját, hogy kisimítsa összezavarodott idegeimet. A módszer egyelőre működni látszik, bár magától értetődően nincs akkora hatással rám, mint az első olvasás idején, mert emlékszem az összes ízes blöffre és megbotránkoztató zoknira, de ezáltal csodálhatom Harris stílusát és ravasz technikáját.

Meg vettem néhány könyvet is, ha már nincs itthon semmi érdekes, de erről a következő postban.

Megjött a gyönyörűség

Rajta a legújabb egyéb szerzeményemmel.

Szösz

Tegnap, mozi után:
- Szívem, mit keres a szemceruzád a hűtőben?

Tudtam, hogy elfelejtettem valamit.

********** ********** *********    ********* ****** ********* ******

Annyira örültem hétfőn a jó időnek, hogy futottam 10 km-t, bár legszívesebben meztelenül rohangáltam volna, virágkoszorúval a fejemen. Kár, hogy nem tudok koszorút fonni

Szösz 1.

Annyira jellemző rám, hogy otthon akaratlanul, állandó jelleggel ontom a cinikus megjegyzéseket - amiket a karácsony tovább fokozott -, de amikor elkaptam a híradó legjobb pillanatát, azaz a nyíregyházi jaguárbébik hihetetlenül édes látványát, borzasztó hangon végiggügyögtem azt a tíz percet.

A pasim szerint a feketének "gonosz feje" van - meg se érdemelte azt a két tálcányi mákos-szilvalekváros linzert, ami elvitte a fél délutánomat -, amiért ezt mondta erre az édes kis csöppségre.

Fogacskáik még nem nagyon vannak, de karmolni, azt aztán tudnak, ahogy az egyik gondozó kezén cafatokban lógó gumikesztyű is jelezte.

Forrás

Ma nyilatkozta a rádióban egy állatmenhely munkatársa [vagy valaki ilyesmi], hogy naponta 20-25 állatkínzás történik - és ebbe nem tartozik bele a helytelen állattartás, csak azok az esetek, amikor szánt szándékkal fájdalmat okoznak egy állatnak.

A pillanat

Kicsivel több, mint két évvel a költözés után jött el az a történelmi pillanat, amikor elkezdhetem visszahordani a könyveket a családi házba, mert a lakásunkban már tényleg, fullra megteltek a polcok.

Van még némi hely a WC-ben:D, a spájzban (főleg, ha megnyirbálom az üveggyűjteményem) és esetleg a folyosói ruhásszekrényben, de ezekkel a dugihelyekkel az a probléma, hogy táptalajt képeznek az Elszabadult Káosznak, amit én szívből utálok.

Persze, az lenne a legjobb, ha néhányat el tudnék adni, de A mágikus gondolatok évének vagy a Majd' kibújunk a bőrünkből címűnek az életben nem lesz új gazdája.

Miket olvasok mostanában,

illetve, miket szeretnék. Nem biztos, hogy érdemes ilyen postot írnom, de könyvértékeléshez most nincs agyam, ehhez viszont van kedvem, úgyhogy lássuk.

   

Olvastam Kőrösitől a Szívlekvárt, ami nekem elmarad a Milyen egy női mell?-től, de még bogozgatom az érzéseimet. A Ma éjjel a falnál alszom követte - élénken virító példa arra, hogy a hirtelen felindulásból, mohóságból elkövetett harácsolást nem mindig követi megbánás! Szimpatizálok a Typotex köteteivel, mindig kerülgetem őket, de a teljes árú vásárláshoz túl bizonytalan vagyok az érzéseimben. Istenem, ha megint 35-40%-kal olcsóbban dobálják utánam a könyveiket a Könyvfeszten, végem van - ez egy tiltakozó, ugyanakkor elégedett sóhaj.:)
A Házassági összeesküvéssel kicsit döcögősen indult a viszonyunk, a fordítás néhol szörnyű, de nagyon megszerettem. Azt hiszem, Eugenides-kompatibilis vagyok, és kelleni fog a Testről és lélekről. Az Amikor elhagytak egy érdekes kísérlet része, avagy Amadea és Ferrante 1.0, ill. 2.0 változatai hogyan vélekednek egymásról.

A jövő mindig bizonytalan egy hangulata után menő könyvmolynak, de próbálok pár fix pontot kiválasztani.

   

A Nyaraló úszómedencévelt Ilweran volt kedves kölcsönözni nekem. A fülszöveg alapján nekem való könyvnek tűnik, reméljük, így lesz.
Vészesen közeleg a hónap vége, én pedig le vagyok maradva a VCs-s könyvekkel. Nem görcsöltem rájuk, csak próbálom kihasználni az év eleji lendületet. Ahogy nézegetem a listát, mindegyikhez lenne kedvem, de, úgy érzem, a következő áldozat a tartalékos 12-ből, azaz a kedves könyvei közül fog kikerülni. Neeem, A mi utcánk még nem, nem vagyok én kőből, előtte ki kell feküdnöm Ferrantét. Abban a Házban? Úristen, mekkora az a könyv. Felhőatlasz? Az se kis darab, cserébe színes-szagos. Konzulváros? Régen olvastam Miéville-t, és meglepő módon nem emberölő méretű, a szerkesztője biztos kihúzta a felét.
Ha már a kedves könyvei: olyan ínycsiklandóan írt Kelly Link novelláskötetéről, hogy legszívesebben azonnal rávetném magam, de most olvasok kizsigerelős nőt (Ferrante), kettőtől egymás után felvágnám az ereimet. A Nagyrészt halott a könnyedségével csábít, a megterhelő olvasmányok után automatikusan feltámad bennem a vágy irántuk.

   

Jaj, és persze itt vannak Ők. A monstrumok.
Amikor rendezgettem a könyvespolcokat, felsorakoztattam őket egy helyre, hogy vádlón nézhessenek. Meglepetésemre elkezdtem ritkítani a soraikat; idén már elolvastam a Hideghegyet, az Erős rengést, a Szívlekvárt és a Házassági összeesküvést. A nagyágyúk még hátravannak, de érzem (hehe), hogy 2017-ben sorra kerül vagy a Vadhattyúk, vagy Az Aranypinty.

Ez pedig a mostanság használt bögrém, hat-hét dl-s, kvzs szíves közreműködésével jutottam hozzá. Van egy kék párja, azt kapta vicomte. A megilletődött arca mindent megért.:)
A bögre alatt a sztimitől kapott cicás, sajnálatosan megkopott poháralátét díszlik, mögötte pedig az egyik szék és a laptop zsinórja - mondjuk azt, hogy a bögreméret érzékeltetése végett nem vágtam ki őket (és nem lustaságból, á, dehogy.)

Ti milyen könyveket terveztek olvasni?

Geopen 20 sorozat

Tegnap újfent meggusztáltam kigyönyörködtem magam a Geopen szépséges sorozatában, amellyel a huszadik születésnapját ünnepli a kiadó. A szériában helyet kaptak már megszokott szerzőik - mint Murakami vagy Allende -, vannak kevésbé híres visszatérők - Marina Lewycka vagy Olga Grushin -, és új szerzők is, amelyek közül rendkívül izgatottan várom Kate Atkinson Életeimet (Life after Life), ami jó egy éve szerepel a Megjelenések hasábomban.

Kép innen

A Könyvfesztiválon elcsábultam és 30%-kal olcsóbban megvettem a Maya naplóját, ami nagyon jó kis könyv - gondolom, senkit nem lep meg, hogy a roppant tetszetős külalaktól függetlenül a regények érdekelnek.:)) A másik vásárolt példányom a Nők férfi nélkül, még nem olvastam, de idén mindenképpen sorra kerül. És az a poén, hogy eddig szinte mindegyik kötet érdekel, nem tudom, az esztétikai ráhatás mennyire erős, vagy van-e egyáltalán szerepe. A sorozat már elérhető volt egyszer 40%-kal olcsóbban, amiről sajnos lemaradtam, de legközelebb szeretnék lecsapni rá.

A sorozatot Hitka Viktória tervezte, akinek csodálatos tányérjai és textil zsebkendői is vannak; szépek, eredetiek, megmosolyogtatnak - nekem ez a kedvencem -, elgondolkodtatnak, arcul csapnak, nem is tudnék közülük választani, olyan sok tetszik.