"Szükséged van a sötét oldaladra, mert nélküle félig halott vagy."

"Szeptember kihúzta magát. - Visszaszerzem az árnyékaitokat, mindegyikőtökét és a mi Rezsőnkét is. Még az enyémet is. Mert, tudjátok, az én hibám. Én csináltam. És az embernek mindig fel kell takarítania a saját mocskát, még ha az a mocsok épp úgy néz is ki, mint ő és hevesen pukedlizik, miközben valójában azt gondolja: Mindig és örökké bajt fogok kavarni."

Catherynne M. Valente: A lány, aki Tündérföld alá zuhant és a tivornya élére állt

Kínszenvedés volt olvasni Hanna frissen fordított idézeteit a Molyon a Tündérföld-sorozat második részéből és kínszenvedés volt kivárni azt az egy évet, mire az új rész megjelent - pedig ez még normál várakozási időnek számít. Ha Valente tényleg hét kötetesre tervezi a Tündérföldet, szétaggódom magam, mire az összes rész megjelenik magyarul.
Alighogy megkaparintottam a könyvet - sose felejtem el, hogy boldog vigyorral meneteltem a Bajcsy-Zsilinszkyn, akkor éppen forróság volt, izzott a beton és a benzingőz, hátizsákomban a négy Gabós-Cicerós könyvvel - nekiugrottam az olvasásnak, olyan szenvedéllyel vetettem bele magam, ahogy Szeptember az újabb tündérföldi kalandokba, immár egy évvel idősebben, nem fél pár cipővel és némi tapasztalattal a háta mögött. Ám a korábbi kalandok sem készíthették fel a mostani megpróbáltatásokra.
Az első könyv is elképesztően színes-szagos kavalkád volt, ez azonban egy vad illat-íz-és színorgia, olyan irdatlanul részletes kaleidoszkóp képpel, hogy beleszédültem olvasás közben. Valentét nagyon elragadta a frazeológiája, alig bírtam elképzelni az általa megálmodott rengeteg mindent, ahol egy repedt, piros teáskanna is annyira fantáziadús, hogy minden oldalt kétszer kellett elolvasnom, mire kellően felépítettem lelki szemeim előtt a jelenetet. Van egy olyan érzésem, hogy ő és Pelevin remek barátok lennének.

"Erdő magasodott körülötte. Fényes, délutáni napfény tört át rajta, mindent ágat lángvörös, arany és szikrázó lila prizmává változtatva - mert minden egyes fa göcsörtös, hullámzó, elvadult, gacsos üvegből állt.Üveggyökerek púposodtak fel és fúrtak le a havas földbe; üveglevelek rezzentek és csilingeltek egymásnak verődve, akár apró száncsengők. Élénk rózsaszín madarak röpködtek, és görbe, zöld csőrükkel az üvegbogyók után kapkodtak. Diadalmasan csicseregtek mély alt hangjukon, ami leginkább így hangzott: Megvanmegvan és Furalány! Furalány! Milyen sivár, hideg és gyönyörű helyen éltek ezek a madarak! Kusza, fehér bozót tekeredett föl a göcsörtös, tüzes tölgyekre. Üvegharmat reszketett a leveleken, és üvegmoha roppant össze halkan a lány lába alatt. Kis csomókban itt-ott apró, ezüstkék üvegvirágok kandikáltak ki vörös és arany üveggombák boszorkánygyűrűiből."

Akadályokban most sincs hiány, Valente kellően megtornáztatja Szeptember világlátását, gondolatait és erkölcsi vagy milyen érzékét. Ezúttal nincs, aki gyengéden átvezesse a határon, egyszerűen átbucskázik és egy lenyűgöző üvegerdőben találja magát, vendégeskedik a hreinneknél, vendégeskedik a kávé kormányzónőjénél és a teadélután nagyhercegénél, elmélyül a halk phizika tudományában, igyekszik megtalálni a barátait és megpróbálja kiötölni, hogyan kellene az árnyékokat emberi felükhöz ragasztani - köztük a sajátját is -, mert azoknak eszük ágában sincs felmenni, hanem rendületlenül buliznak és varázsolnak Alsó-Tündérföldön.
Ez a Szeptember átélt kalandoknak csak egy töredéke, és így is a stáblistából puskázok. Csalóka ez a könyv, attól, hogy mese, egyáltalán nem egyszerű, kíváncsi lennék, egy gyerek, vagyis a célközönség egyik tagja, hogyan értékelné a könyvet. Kb. egy hete fejeztem be, és még mindig azon tűnődöm, tetszik-e nekem, hogy ennyire elszabadult a pokol és a történet néha elveszett a részletek dús erdejében. Valószínűleg igen, tetszik, mert Valente azon kevés írók egyike, akik írhatnak bármiről, én élvezettel és türelmetlenül olvasom.

Ana Juan illusztrációja

Nagyon hálás vagyok a Cicerónak azért, mert belevágott ebbe a sorozatba, és nagyon-nagyon remélem, hogy folytatni fogják a kiadását. Valente nagyon különleges szerző, olyan egyedi, kissé szédítő fantáziavilággal, amit minél több embernek érdemes megismernie. Nem azt mondom, hogy muszáj, mert utálom a "kötelező formulákat" és az erőltetést, de nekem sokat adtak a regényei - amiért pedig Kleinheincz Csillát illeti a nagyon nagy hála -, és úgy gondolom, a rengeteg tucatkönyv között érdemes figyelni őt és a hozzá hasonló egyedi írókat, akik nem félnek túllépni a határokon, még ha ezzel veszélyes kalandokba is keverednek.

Eredeti cím: The Girl Who Fell Beneath Fairyland and Led The Revels There
Sorozat: Tündérföld 2.
Illusztrálta: Ana Juan
Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
Kiadás éve: 2014
Fordította: Kleinheincz Csilla
Ár: 3490 Ft
Az írónő honlapja

Egyszer volt, hol nem volt...

"- Mielőtt a Márkinő megérkezett volna az oroszlánjaival és elefántcsont nyakörves nagy, öreg párducával, Tündérföld a jó Mályva királynő örök nyarának fényében fürdőzött. Mályva, a Bölcs és Bátor. Szeretett minket és rímes dalokkal uralkodott, vasárnaponként pedig mindenkinek cseresznyét osztogatott. Amikor ünnepnapokon kilovagolt, vörös gyöngyökből álló koronát viselt, amit a fókatündérektől kapott, és minden púka tornamutatványba fogott, csak hogy megnevettesse. Minden asztal tejtől, búzától, cukortól és forró csokoládétól roskadozott. Minden ló kövér volt. Minden köpű teli. Mályva királynő ezüstgombák körében táncolt, hogy megidézze a tavaszt - és úgy tűnik, mielőtt királynő lett volna, fürdőházat vezetett."

Catherynne M. Valente: A lány, aki körülhajózta Tündérföldet
Értékelés: 5** bezoárkecske az 5-ből
Kedvenc karakter(ek): mindenki, ától cettig!

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer Omahában egy kislány, akit Szeptembernek hívtak. Hosszú, sötét haja volt, az anyukája gyársoron dolgozott. Szeptember tudott úszni és könyveket olvasni, és megszerelni a kazánt, ha egy kicsit romlott el, kedvenc színe pedig a narancssárga volt. Házsártos kislány volt, valamennyire szívtelen, és mindenki tudja, hogy a valamennyire szívtelen gyerekek a legalkalmasabbak arra, hogy egyszer, mosogatás közben elragadja őket a Zöld Szél Tündérföldre.
Ám Szeptembernek nem átlagos kalandokban lesz része, mert a régi dolgokat furcsa éhség gyötri. Félni fog, fázni, éhes lesz, meztelen talpa sajogni fog az úttalan utakon, és elveszít(het)i a szívét. Szeptember azonban bátor kislány volt, és azt mondta: "Én pedig a csodák miatt jöttem, még ha a véremet kell is hullatnom értük" - és ez így is lesz, mert az igazi mesékben mindig kell, hogy legyen vér.

A Kis Fuvallatok Leopárdja
Fitying Kalpurnia, egy tündér
Fitying Picula, a gyámleánya
Számos velocipéd
Halál
Két o... nem, ezt nem írom le, és nem is mondom ki többet, mert baromi félelmetesek
Egy pórul járt hal
Egy cápa (valójában púka)
Hannibál, egy pár [véleményem szerint igen undok] cipő
Csillám, egy lámpás [ő viszont nagyon kedves]

Ez a szereplők lajstromának egy része, a kedvenceimet válogattam ki, hogy ti is részesüljetek az örömömben. És ti még szerencsések vagytok, mert nem kellett naponta tizennyolcszor (nem igaz, csak hatszor!) végighallgatni a stáblistát, mint a kedvesnek.
Ha pedig egy könyvvel úgy indul a viszonyunk, hogy akaratlanul megtanulok egy ilyen listát, és minden oldalt kétszer olvasok el, akkor totális és menthetetlen a szerelem. Már ama szerény ténynél fogva is, hogy Catherynne M. Valente írta, a Marija Morevna és a Halhatatlan szerzője, és miután becsuktam a soron olvasott könyvét, Valentével is szerelembe estem - azon kevés írók egyikévé lépett elő, akik a papucsállatkák táplálkozási szokásairól is mesélhetne, akkor is csüggnék a szavain.

A félelmetes Márkinő és párduca, Jágó. Ana Juan illusztrációja

És nem is Valente lenne, ha nem tartozna azon írói csoportomba, akinek képtelen vagyok normálisan írni a regényeiről, miért is ne, tehát az alábbi zagyvaságokért elnézést kérek.
A Marija Morevnához hasonlóan ez a regény is egy szédítő kaleidoszkóp, egy olyan színes fantázia birodalma, amely minden jó érzésű olvasót elbűvöl [igen, C.V. az Elvakult Elfogultság Írók Klubjának is tagja, bocsánat]. Ahogy fentebb igyekeztem felvázolni, nem habos-babos, rózsaszín gügyeségről van szó, hanem egy igazi meséről, és a meséknek a kegyetlenség, a brutalitás (valamikor) része volt. Igen mélyen érintett, amikor megtudtam, hogy a kedvenc Disney-mesémben, a Csipkerózsikában eredetileg még kannibalizmus is szerepelt.
Itt emberevés nincs, nem kell félni. Mástól azonban igen. De van egy kedves sárkánygyík, kinek neve A-tól Ly-ig, az apja egy könyvtár volt, és olyan az illata, mint a sülő fahéj és a gesztenye. Vannak különféle nagymacskák, élő tárgyak, lósellők, boszorkányok, máridok, manócok, egy szappangólem és sok más színpompás lény. És természetesen kalandok, olyan kalandok, amelyek erősen próbára teszik Szeptember jellemét és az én gyermeki fantáziámat (ezért féltem a meg nem nevezendő o...-któl). Valente egy szépséges, halálos boszorkány, aki magához vonz a történeteivel, és egyszer fel fog falni.

Ez a könyv azoknak az egyike, amiket olvasni kell, hogy megízleljük, megmerítkezzünk benne, hogy hasson ránk, a világhoz és az élethez való viszonyunkra. Olyan könyv, amitől többek lehetünk, mint az olvasása előtt.

Ui.: én is akarok egy olyan zöld házikabátot!

Eredeti cím: The Girl Who Circumnavigated Fairyland in a Ship of Her Own Making
Sorozat: Tündérföld 1.
Kiadó: Ciceró
Fordította: Kleinheincz Csilla
Ár: 3490 Ft
Az írónő honlapja

A világ meztelen

"A csjortok, vagyis mi, kisebb-nagyobb démonok és ördögök, megszállottak vagyunk. Rögeszmések. Ilyen a természetünk. Ugyanazon az úton járunk körbe-körbe: ugyanoda lépünk, ugyanazokat a történeteket játsszuk el újra meg újra, ugyanazokkal a mozdulatokkal, miközben az idő felgyűlik, mint kerék alatt a fonal. Szeretjük a mintázatokat. Megnyugtatnak. Néha apróságok megváltoznak - ház helyett autó jön, az egyik lányt nem Jelenának hívják. De valójában nem lesz más. Soha. - Baba Jaga ráncos kézfejét Marija arcához simította. - Így leszel halhatatlan, volcsica. Újra meg újra végigjárod ugyanazt a történetet, míg barázdát nem taposol a világba; mígnem a történet akkor is forog és szól, mint egy fonográf, amikor te már eltűntél; és akkor ismét föl kell kelned, golyóval a koponyádban, hogy eljátszd a szerepedet és elmondd a szövegedet."

Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan
Értékelés: 5* rusnya bögre az 5-ből
Kedvenc karakter(ek): mindenki

Amikor megkeresett az új (és az olvasótáborban rögtön kedvenccé vált) kiadó, az Ad Astra, azt se tudtam, melyik könyvet válasszam - bár a Kvantumtolvaj nem volt potenciális áldozat -, sokáig szemeztem A felhúzhatós lánnyal, aztán a Marija Morevna mellett döntöttem, és úgy érzem, a lehető legjobb döntést hoztam.

Azt most kijelentem, hogy ez a könyv a kedvencem lett, belőlük pedig nincs sok; imádom az olyan regényeket, amelyek olyanok, mint egy szimbólumokban gazdag, gyönyörű, részletes festmény - minél tüzetesebben, minél hosszabb ideig szemléli az ember, annál több új mozzanatot, jelentést fedez fel, melynek birtokában a kép egésze tovább árnyalódik. A Marija Morevna ilyen regény -terveim szerint még sokszor végigjárom ezt a táncot a szereplőkkel.
Biztos vagyok benne, hogy vannak a történetnek olyan aspektusai, amiket még nem fedeztem fel, hiszen csak a szláv mitológiát tekintve oltári hiányosságaim vannak (de igyekszem fokozatosan pótolni ezeket), a házasság mikéntjéről pedig jobb, ha mélyen hallgatunk, ennek ellenére rettenetesen szerettem olvasni; imádtam a népmesei ritmikáját és motívumait - a domovojos karcra mindenki emlékszik -, a mitológiai elemeket, a szimbólumokat, még a háborús vonalat is, a szép szövegétől, nyelvezetétől pedig majdnem elaléltam. Akit a feminista felhang tart vissza az olvasásától, szerintem nincs mitől tartania, de hát én lány vagyok, és köztudottan nem az a fajta, akinek csak szalagokra, táncra és színházra van gondja.
Van ebben a könyvben egy nyers brutalitás. A mágia világa - és az emberek világa is - kíméletlen, úgy szippantja be a varázslatra áhítozó fiatal lányt, mint egy mohó, éhes száj. Élő csontok. Lélegző bőr. Pulzáló, kiserkenő vér, hidegen csillogó, fekete szemek, ezüst csillagok az éjfekete hajban, egy piros kendő, nyírfavessző, lópatkó. Szerelem. Minden lány azt szeretné, hogy hozzanak neki egy gyűrűt a tenger fenekéről, egy tűzmadár tollát és lopjanak neki aranyat egy sárkánytól, de csak az számít, ki uralkodik ...  Itt minden el van csúszva. Egy emberlány, aki halhatatlan akar lenni. Egy halhatatlan, aki gyereket akar, egy ruszalka (vízi tündér, aki megfojtja szeretőit), aki ápolónő akar lenni, egy sárkány, aki párthivatalnok akar lenni. Csak a Halál cárja tudja a dolgát, járja az útját rendületlenül - felfalni az életet, hogy az egész világ szikrázó ezüstben fürödjön.

Ahogy a fentebbiek mutatják, nehezen tudom tolmácsolni, mit jelentett nekem ez a könyv, de ez nem a regény hibája, hanem az én szegényes szókészletemé. Hihetetlenül komplex, fantáziadús, csodálatos és kegyetlen történet - tudom, hogy iszonyú sekélyesen hangzik, amit mondok, de legyek levesbetét Baba Jaga üstjében, ha nem mondok igazat:)

Eredeti cím: Deathless
Kiadó. Ad Astra
Kiadás éve: 2012
Fordította: Kleinheincz Csilla
Ár: 2990 Ft
Az írónő honlapja

A könyvet köszönöm az Ad Astra kiadónak!