Csizsik-pizsik

"Játék volt a titkolózás, játék a készülődés, játék a várakozás is. S hiába voltak nagylányok - némelyik már felnőttgondokkal, felnőttörömökkel -, valamennyien szerettek játszani."

Janikovszky Éva: Aranyeső
[Értékelés: 5 cicaképű Erzsi az 5-ből]
Kedvenc karakter: András, Eszter

Burián Ágnesnek nem sikerül az egyetemi felvételije, így kerül - némi keresgelés után és jókora daccal a lelkében - a nővérképzőbe, amely nem is olyan rossz hely, mint amire számított.

Amikor olvastam ezt a regényt - kb. egy hónapja -, úgy éreztem, már nemcsak Szamohina Szaska és Eva Katchadourian vagyok, hanem Burián Ágnes is. De, azt hiszem, mindenkiben van egy kicsi Ágnesből: aligha van olyan ember, aki ne érezte volna úgy, az egész világ összeesküdött ellene, mindenki haragszik rá, titkon vagy nyíltan kigúnyolja, megalázza, mintha csak éreznék a csalódás keserű gyengeségét, és csakazértis belerúgnak a földön fekvőbe, hadd kínlódjon. És hány ember érzi ezt érettségi, felvételi, vizsga után! Hörr, kész rémálom ez a lelkiállapot, és nem egyszerű kivergődni belőle. Ágnesnek sem (az "Ági"-t nem szereti!). Nagyon megkedveltem őt, hiába '72-es kiadás a saját példányom és hiába nagyon mások az én családi körülményeim és környezetem. Ezért gondolom úgy, hogy az Aranyeső - az Abigélhez* hasonlóan - egyike azoknak az ifjúsági regényeknek, amelyek valóban időtállóak és sokat tudnak adni az olvasóknak.
És az a kamaszkori dac és düh, óh, istenem! Az ujja hegyétől az utolsó haja száláig átjárja az embert, olyan tűz ez, ami egy pillanat alatt képes lángra lobban, és egy szívdobbanás alatt elhamvadni. Erőt ad és kimerít. A szerelemről és az ekkori önsajnálatról nem is beszélve. Ágnes is lobog és kialszik, ahogy bármelyikünk, közben pedig sok mindent megtanul másokról, az életről, és elsősorban önmagáról. Jó volt őt kísérni és visszaemlékezni a saját lángolásaimra.

"Mert mit ér az olyan álmatlan virrasztás - legyen az a legőszintébb fájdalom szülöttje -, amelyről senki sem tud? Sírni is csak úgy lehet igazán, szívből jövő keserűséggel, ha tanúja van könnyeinknek; a magányos ember hamarabb belefárad."

 ________
*Az Abigél hasonlóság azért is érdekes, mert itt is szerepel a "banánzöld" szó (ilyen színű szappant koboznak el Ginától), és maga az Abigél név.

Kiadó: Móra Ferenc Könyvkiadó
Kiadás éve: 1972
Ár: pár száz Forinttól felfelé

Mr. Mentacukor és Ms. Nekem-Van-Igazam

"Egyebek között megtudtam, hogy Sadie Kate két napot töltött a betegszobában; betegsége, a doktor diagnózisa szerint, fél üveg piszkelekvár és csak az ég tudja, hány fánk volt. Távollétemben ugyanis Sadie Kate-re bízták a mosogatást a testületi tálalóban, és törékeny erénye összeroppant ennyi egzotikus csemege láttán."

Jean Webster: Kedves Ellenségem!
Értékelés: 4.7 níluszöld krepdesin az 5-ből
Kedvenc karakter: Sallie

Ha emlékezetem nem csal, tavaly olvastam [igen, megnéztem] Judy Abbott roppant szórakoztató kikupálódásáról és kalandjairól, és olyan tündérbűbáj (copyright by tataijucc) volt, hogy meg akartam ismerni az írónő többi művét is. Úgy látszik, nekem ő a babos-bájos szerzőm, ami másoknak Montgomery - nekem ő túl cukros volt -, az nekem Jean Webster.
Azt hittem, szó szerint a Nyakigláb Apó folytatásáról van szó, de nem szomorodtam el, hogy Judy helyett barátnője, Sallie McBride energikus stílusában íródott leveleket olvashatok. Szegény Sallie, szánalomra méltó helyzetbe jut: az öntudatos, ám léha társasági életet élő fiatal nő Judy egykori intézete, a John Grier Otthon élére kerül. A végkifejlet borítékolható, pláne, hogy egy mogorva, skót orvos is dukál a gyermekotthon mellé.

"Van egy majmunk! Jávának hívják. A gyerekek már meg se hallják, ha szól az iskolai csengő. Amikor ez a teremtmény megérkezett, az egész intézet sorba állt, elvonult előtte, és megrázta a kezét. Szegény Szing kiment a divatból. Kénytelen vagyok fizetni, hogy megfürösszék!"

Annyira röhögtem, miközben elképzeltem Sallie megérkezését abba a lehangoló, lélekszomorító intézetbe; egyik oldalán a komornája, lábánál a Szingapúr nevű palotapincsije, vörös üstökű fejét ellentmondást nem tűrően felszegi. "Egy ilyen intézet vezetője legyen fiatal és izmos és erélyes és erős és ügyes és vörös hajú és galambszelíd." - sorolja a követelményeket iskolai barátnőjének, és milyen igaza van! Olyan igazgatóra van szükség, aki estélyi ruhában vacsorázik, a kellemetlen felügyelőbizottsági tag elől a szekrénybe bújik (ha a helyzet úgy kívánja), nyuszifüzért festet az ebédlő falára és leszámol a kék kartonruhával. Aligha létezik olyan gyermekotthon, mint amilyet Sallie teremt (talán nem is lehet kivitelezni), de néha jó rábólintani arra, legalább képzeletben, hogy létezhet olyan árvaház, ahol a gyerekek majommal játszhatnak, van tizenvalahány macskájuk és személyre szóló veteményeskertjük. A fagyi pedig szerintem is feltétlenül fontos momentuma a gyereknevelésnek.:) Miss McBride természetesen megváltozik az ott töltött idő alatt, előtérbe kerülnek pozitív tulajdonságai, és amellett, hogy megőrzi életvidám természetét, illő mértékben megkomolyodik.

Annak ellenére, hogy azért voltak durva dolgok a történetben (amelyeken se erőm, se kedvem nincs most elgondolkodni), alapvetően bájos könyv és istenien jólesett az olvasása. A következő kiszemeltem a Patty a kollégiumban.


A könyvet nagyon köszönöm Zenkának és közvetve Neelának!:)

Eredeti cím: Dear Enemy
Sorozat: Csíkos könyvek
Kapcsolódó kötet: Nyakigláb Apó
Kiadó: Móra
Kiadás éve: 1989
Fordította: Borbás Mária
Ár: pár száz forinttól