Sherlock és Ammaniti

Az év első rövidkés postja.

Sir Arthur Conan Doyle: Sherlock Holmes visszatér

Az első novella közölte velem, hogy előbb a Sherlock Holmes emlékiratait illett volna elolvasnom, de már ismertem a legendás nyomozó ama bizonyos esetét, ezért nem különösebben izgattam magam a kronológiai sorrenden.
Az ötödik évszak utáni mély lelki válságot semlegesítettem ezzel a kötettel. A színvonal a szokásos, érdekes, meghökkentő esetek Watson doktor kissé ósdi tolmácsolásában, ahol Holmes, a szinte emberfeletti intelligenciájával és megfigyelőkészségével a levágott függönyzsinórból, egy pohár borból kikövetkezteti a bűntényt, a tettesek számát és személyét, az indítékot. Indokolatlanul büszke voltam magamra, amiért az egyik esetnél megsejtettem a megoldást. A végére kezdtem kissé unni a fölényes zsenialitást, a többi szereplő ámuldozását, örülök, hogy nem a gyűjteményes, bődült vastag kiadásban van meg ez a sorozat, mert utálok több könyvet párhuzamosan olvasni és/vagy hónapokig parkoltatni valamit az éjjeliszekrény sarkán.
Szóval, szép volt, jó volt, pár év múlva jöhetnek az emlékiratok. Egyébként ez a kötet volt a harmadik VCs a sorban.:)

Ui.: Volt pár momentum, ami alapján nem csodálkozom, hogy egyesek melegnek hitték Holmes és Watson párosát; a nyomozó "kedvesem"-nek szólítja a barátát és Watson elég sok leírásba beleszövi Holmes külsejét, hosszú, vékony ujjai rákulcsolódtak a csuklójára, mintha egy romantikus regényből kölcsönözték volna (vagy ők vették innen?).

Eredeti cím: The Return of Sherlock Holmes
Kiadó: Ifjúsági Lap-és Könyvkiadó Vállalat
Kiadás éve: 1988
Fordította: Boronkay Zsuzsa, Nikowitz Oszkár, Takács Gizella
Ár: antikvár (mennyi lehet? 1000-1500 Ft?)

Niccolò Ammaniti: Én és te

Introvertáltnak lenni még mindig szívás, introvertált gyereknek - amikor napi 6-8 órában hivatalos válogatás alapján vagy összezárva egy terembe húsz-harminc, sok esetben kevésbé civilizált emberpalántával, és csontig hatoló elvárás, hogy KÖZÖSSÉGET alkossatok, és ha nem akarsz ennek a KÖZÖSSÉGNEK a része lenni, baj van veled és beavatkozást igényelsz, hogy beférj az elvárás vonalzói közé - még inkább.
Anno az Én nem félek óriási élmény volt a szerzőtől. Ez viszont nem, nincs mit szépíteni rajta.
Az ötlet nagyon jó, de úgy éreztem, ráfért volna még száz oldal kifejtés, vagy nem a felnőtt szépirodalomba, hanem a komoly ifjúsági regények közé kellett volna sorolni ezt a kis kötetet. De még ez se tisztességes megoldás. Az érzelmek egyszerűen nem kapnak teret, főleg Lorenzo és Olivia kapcsolata, pár pillanatkép tárul elénk, amik fontosak, de nem elegendőek. Afféle értem én, mit érzel-összekacsintást igényel a szerző felé, amit megteszek, ha barátként tekintek Ammanitire, és nem íróként - de egyértelműen nem a barátja, hanem a (lelkes!) olvasója vagyok, így gonosz elvárásaim vannak, amik most nem teljesültek. Nem bánom, hogy elolvastam, de, ha kimarad az életemből, semmit nem veszítek - az ebbe a kategóriába tartozó olvasmányokat szeretném minél inkább elkerülni, mert az élet drága (meg a könyvek is, ill. a fizetések alacsonyak), az idő kevés, a könyv meg sok, vagy mi a fene, tudjátok, miről beszélek. (Na, ez egy megértő összekacsintás.)

Második Várólistacsökkentős könyv volt egyébként, legalább ebben instant sikerélményt garantált.

Eredeti cím: Io e te
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2012
Fordította: Matolcsi Balázs
Ár: 2900 Ft, de aki követi a könyves világ híreit, megtalálhatja olcsóbban

Na, akkor gondolkodjunk...

(Régi post)

"Ha egy orvos a bűn útjára lép, király lesz a gyilkosok között."

Sir Arthur Conan Doyle: Sherlock Holmes kalandjai
Értékelés: 4.7 tányérka az 5-ből
Kedvenc karakter: Holmes, naná

Sherlock Holmes híres londoni nyomozó, akihez a leghajmeresztőbb esetekkel fordulnak a kétségbeesett emberek, akik sokszor úgy érzik, számukra nincs menekvés. Holmes viszont a szívélyes meghallgatás után nem esik pánikba, hanem elgondolkodva hátradől kedvenc karosszékében, szájába veszi valamelyik pipáját, és némi gondolkodás után megtalálja a titok nyitját.

Régi hiányosságaim egyikét pótoltam, miközben a Baker Street-i lakásban ücsörögtem Watsonékkal, a jó doktorral totál hülyének éreztük magunkat, amiért kukkot sem értettünk az aktuális esetből, de az idő előrehaladtával egyre okosabb lettünk, bár a deduktív képességeink valószínűleg sohasem fognak olyan fokra emelkedni, mint a zseniális detektívé, aki vadászkutyaként lohol a nyomok nyomában.

Eredetileg nem is hiánypótlás végett kezdtem neki a könyv olvasásának, hanem az Oxford Bookworms könnyített Sherlock Holmes-kiadványán nyámmogtam, és kíváncsi lettem, milyenek a történetek teljes egészükben, minden apró részlettel körítve. Agatha Christie-vel ellentétben itt sikerült szert tennem némi sikerélményre, de csak néhány részletet sikerült kibogoznom, nem pedig a teljes bűntényt. Kedvencem A pettyes pánt, A Vérbükkös tanya és Az öt narancsmag volt, az első azért, mert annyira elképesztőnek találtam a megoldást, a Vérbükkös az enyhe gótikus beütéséért, Az öt narancsmag pedig a témája miatt.

Elképesztő fazon ez a Holmes, tuti, hogy van egy plusz agya, mert nem elég, hogy olyannyira képes figyelni a részletekre, mint tíz nő együttvéve, és ezekből bámulatos következtetéseket von le, hanem elképesztő lexikális tudással is rendelkezik, mestere az álcázásnak, a taktikázásnak, ja, és még vegyi kísérleteket is folytat, azonkívül tehetséges zenész. Tipikusan olyan zseni, aki a testi egészségét alárendeli a géniuszának, mint a párizsi Operaház fantomja [Susan Kay könyvéből kiindulva].

Nagyon élveztem a nyomozást és az agytornát, csak muszáj szünetet tartanom a történetek között, mert a hasonló vonások miatt könnyen elmegy tőlük a kedvem, így egy időre magára hagyom Holmest és Dr. Watsont, aki egyébként a rejtélyek narrátora. Mondtam én, hogy kezdenek ismét teret hódítani nálam a krimik, remélhetőleg majd betámadom Maigret-t, a skandinávokat, Miss Marple-t és azokat, akiket még illene ismerni (tanácsadást szívesen fogadok). Ja, Poe-tól is szeretném elolvasni A Morgue utcai kettős gyilkosságot többek között, és nem bírtam magammal, megrendeltem A sátán kutyáját, mert annyira bezsongtam a fülszövegétől.


Eredeti cím: The Adventures of Sherlock Holmes
Sorozat: Sherlock Holmes 1.
Kiadó: Ifjúsági Lap-és Könyvkiadó Vállalat

Kiadás éve: 1987
Fordította: Boronkay Zsuzsa, Nikowitz Oszkár, Takácsy Gizella
Ár: kb. 1500 Ft-tól elérhető az antikváriumokban

"A láp démoni varázsa"

"Kedves Holmes!

Remélem, korábbi leveleim és a táviratok percnyi pontossággal tájékoztatták mindarról, ami itt, az isten háta mögött egyáltalán említést érdemelt. Minél tovább él ezen a vidéken valaki, annál jobban hatása alá kerül a láp kietlen hangulatának, sőt - merem mondani - démoni varázsának. Telepedj meg csak rajta, s máris elszakadtál modern angol civilizációnktól! Amit viszont cserébe kaptál érte: lépten-nyomon fölfedezheted magad körül a történelem előtti ember lakóhelyeit és munkájának nyomait. Bármerre indulsz, mindenünnen eléd bukkannak az elfeledett ősember házai, temetkezőhelyei, és azok a hatalmas kőoszlopok, amelyek sokak szerint templomaiból maradtak ránk. Egyetlen pillantást kell csak vetni a kopár domboldalakon szerteszét heverő, szürke kőkunyhókra, s a szemlélő máris az ősidőkben érezheti magát.(...)"

Sir Arthur Conan Doyle: A sátán kutyája

Amikor felszállok a vonatra, végre nyugodtan elfészkelődöm és kinézek az ablakon a kora esti, esőtől csillogó tájra, mindig eszembe jut, hogy már megint nem hoztam magammal Sherlock Holmes-kötetet. A Félelem völgye és más elbeszélések idején történt, hogy a vonatozás, a borús időjárás és Holmes kalandjai összekapcsolódtak bennem - ami, valljuk be, a történeteket ismerve nem meglepő.
Szerencsére legutóbb eszembe jutott a Sherlock-impresszió, de rám jellemző, nyakatekert módon nem a vonaton olvastam el, hanem esténként, lámpafény mellett. A borzongástól vagy a félelemtől igen messze jártam, de sokkal kellemesebb hangulatot körítettem hozzá, mintha verőfényes napsütésben kezdtem volna neki.
A vadromantikus lelkem odáig volt a ködben úszó komor lápvidékért, a veszélyes ingoványért, a zord tájon hallható üvöltések rejtélyes eredetéért - tényleg egy izzó szemű, pokoli teremtmény hangja száll a sziklák felett, amely a Baskerville család átkát jelenti? Vagy csupán kóbor kutya? Az ingoványban lassan elsüllyedő póni? Egy ijedt madár, rejtőzködő ember, netán egy kísértő, kárhozott lélek?
A rejtélyt nem találtam olyan csavarosnak, mint néhány másik novelláét, de az elbeszélésmód bőven kárpótolta a plusz apróságokat. Szegény, drága Watson, lehet, hogy nem olyan zseniális elme, mint Holmes, de zseniális elbeszélő.:)

Az a bajom a krimikkel, hogy érdemben nem tudok hosszan írni róluk, ráadásul sok szerző körülbelül egyenletes teljesítményt nyújt, ahogy Conan Doyle is. Kellemes agylazító olvasmány nehéz időszakokra vagy fajsúlyosabb könyvek előtt-után.

Ui.: az azonos című Sherlock-epizódot jóval a könyv olvasása előtt láttam - teljesen átformálták a történetet, de semmi bajom a szabadon értelmezéssel, ha az eredmény tetszetős, és ez az volt, meg az egész Sherlock.

Eredeti cím: The Hound of  the Baskervilles
Sorozat: Delfin könyvek
Kiadó: Móra
Kiadás éve: 1966
Fordította: Árkos Antal
Illusztrálta: Szecskó Tamás
Ár: ha jól emlékszem, 3-400 Ft volt

A dolgok állása

"- Mondja, Watson - suttogta -, félne maga, ha egy szobában kéne aludnia egy holdkórossal, egy agyalágyulttal, egy hülyével, akinek megbomlott az agya?
 - Egy cseppet sem - válaszoltam megdöbbenve.
 - Az nagy szerencse - mondta, és egy szót sem szólt többet aznap éjjel."

Sir Arthur Conan Doyle: Félelem völgye és más elbeszélések
Értékelés. 5 "nem tudom-mi-van" az 5-ből
Kedvenc karakter: Holmes, még szép


Úgy esett, hogy sürgősen Sherlockra volt szükségem, Katherine akkor megjelenő postját égi jelnek véltem, és rávetettem magam erre a kötetre, ami mellesleg az első volt, amit 2012-ben vásároltam (és továbbra is fenntartom, hogy nem az én hibám volt).
És tudjátok, mi a legnagyobb vicc? Hogy megint az "eleven ördög"-ről akarok olvasni, attól tartok, hogy lassan függő leszek, és mi lesz velem, ha elfogy az összes könyv?!

Addig is inkább mesélek erről a kötetről - amit egyébként nagyon szeretek, olyan szépek együtt a Sherlock Holmes kalandjaival és a Sherlock Holmes visszatérrel, a vastag, zizegős lapjaikkal, igen, tudom, zizi vagyok.
A Félelem völgye és más elbeszélések sok mindenben eltér az általam korábban olvasott résztől, például Az oroszlánysörény esetében maga Holmes az elbeszélő, A Mazarin-gyémánt esete egyes szám harmadik személyben íródott, az utolsó történetben pedig kicsit más szerepben láthatjuk a zseniális nyomozót, amely egyáltalán nem áll távol a jellemétől, de valamiért nekem mégse nyerte el maradéktalanul a tetszésem. Holmes külsejéről is kapunk némi információt: széles szemöldök, szürke szemek, vékony, ideges ujjak, sápadt arc és magas, vékony testalkat jellemzi, a jelleméről pedig az derül ki, hogy magányos, nem barátkozós típus, bár ezt eddig is lehetett róla sejteni, és személy szerint csakis langaléta égimeszelőként tudok rá gondolni. Watson meg machiavelliánus intellektussal rendelkezik:))

"...amennyit a jog és a törvény nyert velem, annyit veszített a színpad."

A kötetben Holmes babérkoszorújának újabb leveleit ismerhetjük meg, szám szerint nyolcat, amelyek közül A Vörös Kör esete és a fentebb említett Az utolsó meghajlás tetszett nekem a legkevésbé, és talán A félelem völgye kötött le a legjobban, ez a leghosszabb történet, és az ördögi Moriarty professzor keze is benne van a kulimászban. Imádtam a hangulatát és a fordulatait, ha akartam volna, se tudtam volna kitalálni, mi van a rejtély hátterében. Ellenben A sussexi vámpír esetének hamar rájöttem a megoldására, majdnem büszke voltam magamra.

Holmes hihetetlenül, de nagyon visszafogottan huncut fickó. Imádom, mert mindig jó kedvre derít, ámulok a műveltségén és az intellektusán, a memóriája pedig egyszerűen felháborító, és lefogadom, hogy egy húsz fogásos vacsorát is össze tudna ütni, ha szükség úgy kívánná.


Eredeti cím: [n.a.]
Sorozat: Sherlock Holmes
Kiadó. Origo
Kiadás éve: 1990
Fordította: Nikowitz Oszkár, Takácsy Gizella, Tiborszky Péter
Ár: 120 Ft eredetileg, én 660-ért vettem