A hollófiúk

"Blue Sargent már számon sem tudta tartani, hányszor mondták neki, hogy meg fogja ölni a szerelmét.
Az egész családja jóslással foglalkozott, ám jóslataik nem sok konkrétumot tartalmaztak. Ilyenek voltak, mint: Ma valami szörnyűség történik önnel. A hatos számhoz lesz köze. Vagy: Pénze várható. Csak érte kell nyúlnia. Vagy: Nagy döntés előtt áll, amit nem halogathat tovább.
Az emberek, akik ellátogattak a Róka utca 300. alatt álló kicsi, égszínkék házba, nem akadtak fenn a jövendölések homályosságán. Játékként, kihívásként fogták fel őket, kíváncsiak voltak, felismerik-e a pillanatot, amikor a jóslat valóra válik. Így amikor két órával a jóslás után hatszemélyes furgon rohant bele az egyik ügyfél autójába, a férfi elégedetten bólintott, és rögtön megkönnyebbült. Vagy mikor a szomszéd felajánlotta egy másik kliensnek, hogy szívesen megvenné a régi fűnyíróját, a nőnek rögtön eszébe jutott a jóslat, mely szerint pénz áll a házhoz, és asszal a tudattal adta el a masinát, hogy az ügylet meg volt írva a csillagokban. És midőn egy harmadik vendég felesége így szólt: Ezt a döntést nem halogathatjuk tovább, a férfinak rögtön beugrott, hogy Maura Sargent is pontosan ugyanezt mondta neki a kiterített tarotkártyák fölött, ezért elszánta magát a döntő lépésre."

Maggie Stiefvater: The Raven Boys - A Hollófiúk

Guilty pleasure, lehetne mondani, és így is van. Miután az érdeklődésem megtöltekezett az újmódi ifjúsági regényekkel, óvatosan kezeltem a rajongó véleményeket, még Stiefvatert is, pedig a Shiver szép könyvként él az emlékeimben (a Linger és Forever visszatekintve tök felesleges volt). Van a kiadónál az a karácsonyi kalendáriumos izé, A Hollófiúkba beleolvastam, és tudtam, hogy ez kell nekem, a drága Nita pedig ezzel ajándékozott meg tavaly karácsonykor.:) Egyébként kis társaságunk ajándékkönyvei közül már csak kettőt nem olvastam, olyan büszke vagyok magamra. Ne röhögjetek, vicomte három, pat két kötetet ajándékozott nekem, mert olyan önmegtartóztató voltam (75 könyvvel zártam a 2013-mas évet). fezer se úszta meg, szegény sokkot kapott.:D Ekkor vezettem be a négy könyves szabályt.

Jaj, elkalandoztam. Szóval a könyv. Hm. Úgy gondoltam, négy nehezebb olvasmány után megengedhetek magamnak egy ilyen kis semmiséget, ami nem fáj, nem kell rajta gondolkodni, csak sodródni a sorok mentén. Haj, de jólesett, pedig bőven lett volna min bosszankodni. Ám jobb röhögve elengedni ezeket.
Ez a könyv elsősorban néhány srácról szól, akik kínjukban nem tudnak mit csinálni. Kicsit sarkos vélemény, de akkor is ez volt az első reakcióm, mert annyira laposra csépelték már a halott szülőkkel/testvérekkel/barátokkal kapcsolatos elemet, hogy abszolút nem tud meghatni. Tudjátok, a főszereplő kislánynak/srácnak meghal mondjuk az apja, mire elköltöznek egy kisvárosba, ahol unalmas az élet, meg ugye fáj minden, de jön egy titokzatos idegen, aki mindent felbolygat. Olyan természetes, nem?
Szerencsére itt nincs költözés, az események végig a Virginia állambeli Henriettában játszódnak, ahol titokzatos energiák működnek. Ennek köszönhetően az itt élő Látók (látnokok, boszik, ilyesmik) is erősebbek, mint pl. a Róka utca 300. lakói.
A ház és a Sargentek, továbbá a tevékenységük volt az, ami elolvastatta velem a könyvet, lásd a fenti idézet. Ezek a sorok picit felidézték bennem egy Másik Írónő stílusát (nem írom le a nevét, mert már mindenki unja a mániám), és szerencsére Mauráék elég sokat szerepelnek a regényben ahhoz, hogy Stiefvater megetesse velem a fő témát is - Gansey egy gyerekkori baleset miatt megszállottan kutat a walesi hős, Glendower sírja után. A legenda szerint a király örök álmát alussza rejtett helyén (itt eszembe jutott A Pendragon legenda), és aki felébreszti, nagy-nagy jutalomban részesül. Képbe jönnek még a Ley-vonalak, egy entitás vagy mi, ami meg a Mitágó-erdőt idézi fel, tiszta crossover volt ez a könyv. Még jó, hogy a fenti idézettel kezdődik a történet, mert ha azt a részt olvasom, amikor Blue és Gansey a magas energiaszintet keresi egy bizgentyűvel, nem valószínű, hogy érdekelt volna.

Maga a történet nem nagy szám, megteszi a maga útját, kerekíti az ívét, és bár sorozat, nekem kerek egésznek tűnt. És igen, jön a de - az, hogy olyan kis egyszerű, nekem ez már csak ballaszt, bár a hangulata miatt nagyon kellemes kis ballaszt.

Ui.: ja, azt elfelejtettem, hogy az Aglionby miatt az Urak és játékosok iránt támadt erőteljes nosztalgiám (a guacamole meg a Guru palacsintáját idézte fel, eléggé lehetetlen vágyakozás volt vonatozás közben), talán mondanom se kell, hogy Harris sokkal jobban bánik a témával, bár a két műnek más a fókusza.

Eredeti cím: The Raven Boys
Sorozat: Hollófiúk 1.
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2012
Fordította: Molnár Edit
Ár: 3000 Ft

G-dúr akkord

"Nem értettem, hogy lehet valaki egyszerre isten és ördög. Hogyan pusztíthat el, és menthet meg ugyanaz az ember. Amikor minden, ami voltam, jó és rossz, az ő tetteinek fonalával volt összekötve, honnan tudhattam volna, hogy szeressem-e vagy gyűlöljem?"

Maggie Stiefvater: Forever - Örökké
Értékelés: 4.5 felcsipeszelt lehetőség az 5-ből
Kedvenc karakter: Sam, Isabel


Végre én is eljutottam a Mercy Falls farkasai harmadik részéhez, illetve végre megjött hozzá a kedvem, pedig ez azon kevés YA sorozatok egyike, amit szeretek. De annyi rosszat hallottam a befejező részről, hogy csak halogattam és halogattam, nem akartam elrontani a Shiver és a Linger adta élményt. Szerencsére pozitívan csalódtam a történetben, komolyan, minden rosszra felvérteztem magam, ehhez képest szuperül teljesítettek Grace-ék:)
Ettől függetlenül fenntartom azt, hogy ha Stiefvater nem írja meg a folytatásokat, az még jobb lett volna, szép kerek, lezárt történet volt az első rész, a másik kettő már csak cifrázás, vagy az olvasók idegeinek húzgálása, ha úgy tetszik - ugyanis új dolgok nem nagyon jelennek meg, inkább csak a fennálló szituációt színezi tovább az írónő, itt satíroz egy kicsit, ott árnyékol, amely jelen esetben azt jelenti, hogy Cole tovább folytatja az önpusztítást, kísérletezik magán, Isabel duzzog és hepciáskodik, Grace-szel az van, ami a Linger végén történik, Sam pedig bezárkózik, nagyon máshol jár, semmivel nem akar foglalkozni. Sam és Grace szerelmi szála már nem rejt magában erős potenciált, Cole és Isabel huzavonája már érdekesebb, de... na, nem cinikuskodom, mert nem akarok spoilerezni.

Isabel apját rettenetesen utáltam, de Grace szülei is nagyon felmérgesítettek a hanyagságukkal, majd a hirtelen fellépő, elkésett szigorúságukkal. Az anya a saját gyerekkorával magyarázza viselkedését - Grace-t ők öt kilométeres, őt azonban öt centis pórázon tartották a szülei -, de ez nem indok ahhoz, hogy valaki ennyire nem foglalkozzon a gyerekével. Persze ez is szinte klisé a YA regények között, de van valami, ami számomra kiemeli ezt a sorozatot az ifjúsági dömping tömegéből - az, hogy a szavak mögött lélek is rejlik, nem tudom máshogy megmagyarázni, nem csupán egymás mellé pakolgatott suta szavakról van szó, hanem egységes szöveget alkotnak, amely harmóniát sugároz, és azt az őszies, szomorkás hangulatot, ami miatt annyira szeretem a szériát.

"- Hol találom az önsegítő könyveket? - kérdezte. Abszolút nem zavarta, hogy egy rendőr áll előttem. Talán teljesen hétköznapi dolog egy rendőrrel beszélgető ember. Nehéz volt ezt hinnem.
 Ha Koenig nem lett volna ott, azt mondtam volna, hogy minden valaha írt könyv önsegítő könyv, és legyen egy kicsit konkrétabb. Aztán egy helyett négy könyvvel távozott volna, mert én ezt csinálom."

Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam, de nagyon remélem, hogy nem lesz több rész:) A Könyvmolyképző Kiadó majd megjelenteti az írónő tündéres sorozatát is, Borostyán írt az első részről.

Ui.: ha jól vettem észre, a lábjegyzet megint lemaradt, és mindenki "istenkém"-et sóhajtozik, Isabel esetében határozottan vicces.

Eredeti cím: Forever
Sorozat: Mercy Falls farkasai 3.
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2011
Fordította: Gazdag Tímea
Ár: 3000 Ft
Az írónő honlapja