- Éhezem - mondtam. - Tudjátok, merre van a konyha?
Még nem találkoztam olyan katonával, aki ne tudta volna."
Tudtam, hogy ez a könyv óhatatlanul azok közé fog tartozni, amelyek az életem jelentékeny pillanataihoz, szakaszaihoz kapcsolódnak, és egyúttal egy kíváncsi teszt alanya lesz - így vált Az orgyilkos tanítványa a tartós munkába állás és a "Vajon hogyan változik meg az olvasás ritmusa a munka hatására?"-projekt kísérleti regényévé.
A végeredmény roppant érdekes lett. No, nem az, hogy tovább tart elolvasnom egy könyvet, ez várható volt. De az, hogy a stressz, a fáradtság és egyebek közrejátszása révén ennyire összegyógyulok Fitz történetével, elképesztően meglepett. Jaj, el fogok késni, miért nem halad már ez a rohadt busz? Nem, ne gondolj a buszra, mert kiugrik a szíved és az fáj, koncentrálj szegény kis Fitzre, neki sokkal rosszabb, biztosan szívesebben ülne a fűtött buszon (tényleg?!), mint éjszaka lóháton. Hülyeséget fogok csinálni vagy mondani, jajajjaj. Nem, nézd, Somfordi táncol a kolbászért. A kurva életbe, álmos vagyok, mindjárt kifolyik a szemem. Nem folyik, próbáld kitotózni, mi az a kiszipolyozás.
Azaz úgy kapaszkodtam a regénybe, mint fuldokló az uszadékfába. Néha fizikailag is így volt, mert nem volt helyem a buszon, és morcosan vettem tudomásul, hogy a cicasapkás, olvasó lányok nem élveznek helyzeti elsőbbséget.
A másik összegyógyulási pontra senki nem figyelmeztetett. Mint a pasim utólag elmondta, emiatt gondolta azt, hogy tetszeni fog nekem a könyv. Hát persze, az állatok meg az Ösztön. Bár itt kutyákról, lovakról és egy vadászgörényről van szó, én meg alapvetően
Ja, hogy a történetről is mesélni kellene, nemcsak magamról! Legközelebb szóljatok.
Az eleje elég lassan csordogál - nem tudom, mennyire játszik rá az érzésre a végtelennek érzett utazás, de nem hiszem, hogy jelentékeny mértékben -, érezhetően egy trilógia első kötete. Egy elég hosszú trilógiáé, de ha ránézek a fenyegetően fölém magasodó Az Idő Kerekére, zokszó nem hagyja el ajkaim. Egy cseperedő kisfiú nyiladozó elméjével ismerjük meg a Hat Hercegséget, pontosabban Kosvárt, a királyi családot, az ott élő embereket, az intrikákat és szokásokat. A vége felé felgyorsul a tempó, síkideg voltam, hogy mi fog történni, mert a harcedzett olvasó rutinjával éreztem, hogy itt bizony nagy gáz lesz.
(Vigyázat, ordenáré káromkodás következik.)
Az esti kisTescós vásárlás közben káromkodtam az orrom alatt. Az a szemét kis geci. Hülye, páváskodó, ostoba, elkényeztetett puhapöcs. Disznószarba kellene hempergetni és és nem hagyni mosakodni. Mocsok kurafi, remélem, szénné égetik a ruhatárad és az összes csecsebecséd.
Hörr. Bocsánat, a stresszes, legyengült embert néha magukkal ragadják az indulatok. És a vége, te jó ég! Az utolsó bekezdésen majdnem elbőgtem magam. Igazából pityeregtem. Szemét Robin Hobb.
Hogy mi lett a kísérlet eredménye? Nos, szinte biztos, hogy a fáradtság, stressz meg egyebek hozzájárultak ahhoz, hogy ennyire tetszett Az orgyilkos tanítványa. Fonák módon örülök neki, mert a fantasy sosem tudott közel kerülni hozzám - Beagle és Martin kivételével, de hát utóbbitól ki ne kapna minimum kétszer agyfaszt -, a jólétben elpuhult elmém túl finnyás volt hozzá. Örülök, hogy Hobb feliratkozhatott erre a soványka listára. Annak pláne, hogy a kedves beszerezte a teljes Időhajók-sorozatot, mert a Látnok-ciklus után azt is szeretném elolvasni.
Ui.: nekem a 2007-es Delta Vision-kiadás van meg, de mivel az otthon van, vicomte első kiadású példányát olvastam. Ha jól emlékszem, már nem nagyon lehet hozzájutni, ami egyáltalán nem baj, mert - a jó fordítás mellett - dögletesen sok hiba van benne. Egy egész szarvashiba-erdő! Follyon ("folyjon" helyett) meg kódjelzések az idézőjel helyett, jézusom, hogy lehet így korrektúrázni...
Sorozat: Látnok-ciklus 1.
Kiadó: FutureGates
Kiadás éve: talán 1998
Fordította: Horváth Norbert
Eredeti ár: 799 Ft (hahaaa, amikor még ennyibe került egy könyv...)
