- Éhezem - mondtam. - Tudjátok, merre van a konyha?
Még nem találkoztam olyan katonával, aki ne tudta volna."
Tudtam, hogy ez a könyv óhatatlanul azok közé fog tartozni, amelyek az életem jelentékeny pillanataihoz, szakaszaihoz kapcsolódnak, és egyúttal egy kíváncsi teszt alanya lesz - így vált Az orgyilkos tanítványa a tartós munkába állás és a "Vajon hogyan változik meg az olvasás ritmusa a munka hatására?"-projekt kísérleti regényévé.
A végeredmény roppant érdekes lett. No, nem az, hogy tovább tart elolvasnom egy könyvet, ez várható volt. De az, hogy a stressz, a fáradtság és egyebek közrejátszása révén ennyire összegyógyulok Fitz történetével, elképesztően meglepett. Jaj, el fogok késni, miért nem halad már ez a rohadt busz? Nem, ne gondolj a buszra, mert kiugrik a szíved és az fáj, koncentrálj szegény kis Fitzre, neki sokkal rosszabb, biztosan szívesebben ülne a fűtött buszon (tényleg?!), mint éjszaka lóháton. Hülyeséget fogok csinálni vagy mondani, jajajjaj. Nem, nézd, Somfordi táncol a kolbászért. A kurva életbe, álmos vagyok, mindjárt kifolyik a szemem. Nem folyik, próbáld kitotózni, mi az a kiszipolyozás.
Azaz úgy kapaszkodtam a regénybe, mint fuldokló az uszadékfába. Néha fizikailag is így volt, mert nem volt helyem a buszon, és morcosan vettem tudomásul, hogy a cicasapkás, olvasó lányok nem élveznek helyzeti elsőbbséget.
A másik összegyógyulási pontra senki nem figyelmeztetett. Mint a pasim utólag elmondta, emiatt gondolta azt, hogy tetszeni fog nekem a könyv. Hát persze, az állatok meg az Ösztön. Bár itt kutyákról, lovakról és egy vadászgörényről van szó, én meg alapvetően
Ja, hogy a történetről is mesélni kellene, nemcsak magamról! Legközelebb szóljatok.
Az eleje elég lassan csordogál - nem tudom, mennyire játszik rá az érzésre a végtelennek érzett utazás, de nem hiszem, hogy jelentékeny mértékben -, érezhetően egy trilógia első kötete. Egy elég hosszú trilógiáé, de ha ránézek a fenyegetően fölém magasodó Az Idő Kerekére, zokszó nem hagyja el ajkaim. Egy cseperedő kisfiú nyiladozó elméjével ismerjük meg a Hat Hercegséget, pontosabban Kosvárt, a királyi családot, az ott élő embereket, az intrikákat és szokásokat. A vége felé felgyorsul a tempó, síkideg voltam, hogy mi fog történni, mert a harcedzett olvasó rutinjával éreztem, hogy itt bizony nagy gáz lesz.
(Vigyázat, ordenáré káromkodás következik.)
Az esti kisTescós vásárlás közben káromkodtam az orrom alatt. Az a szemét kis geci. Hülye, páváskodó, ostoba, elkényeztetett puhapöcs. Disznószarba kellene hempergetni és és nem hagyni mosakodni. Mocsok kurafi, remélem, szénné égetik a ruhatárad és az összes csecsebecséd.
Hörr. Bocsánat, a stresszes, legyengült embert néha magukkal ragadják az indulatok. És a vége, te jó ég! Az utolsó bekezdésen majdnem elbőgtem magam. Igazából pityeregtem. Szemét Robin Hobb.
Hogy mi lett a kísérlet eredménye? Nos, szinte biztos, hogy a fáradtság, stressz meg egyebek hozzájárultak ahhoz, hogy ennyire tetszett Az orgyilkos tanítványa. Fonák módon örülök neki, mert a fantasy sosem tudott közel kerülni hozzám - Beagle és Martin kivételével, de hát utóbbitól ki ne kapna minimum kétszer agyfaszt -, a jólétben elpuhult elmém túl finnyás volt hozzá. Örülök, hogy Hobb feliratkozhatott erre a soványka listára. Annak pláne, hogy a kedves beszerezte a teljes Időhajók-sorozatot, mert a Látnok-ciklus után azt is szeretném elolvasni.
Ui.: nekem a 2007-es Delta Vision-kiadás van meg, de mivel az otthon van, vicomte első kiadású példányát olvastam. Ha jól emlékszem, már nem nagyon lehet hozzájutni, ami egyáltalán nem baj, mert - a jó fordítás mellett - dögletesen sok hiba van benne. Egy egész szarvashiba-erdő! Follyon ("folyjon" helyett) meg kódjelzések az idézőjel helyett, jézusom, hogy lehet így korrektúrázni...
Sorozat: Látnok-ciklus 1.
Kiadó: FutureGates
Kiadás éve: talán 1998
Fordította: Horváth Norbert
Eredeti ár: 799 Ft (hahaaa, amikor még ennyibe került egy könyv...)
Annyira bírom az ilyen személyes értékeléseket. Azt hiszem, az ilyenek miatt kezdtem el anno könyvkritikákat olvasni, mert addig úgy voltam vele, hogy könyvekről véleményt alkotni magam is kiválóan tudok.
VálaszTörlésEgy élmény volt.:)
Ez egy jó kis sorozat, örülök, hogy tetszik. :)
VálaszTörlésMunkába állásom első évében nálam teljes olvasási válság ütött be, remélem te megúszod. Időm az még lett volna olvasni, de a stressz miatt nem volt hozzá türelmem. Most már szerencsére rendeződött a dolog, pedig sajnos továbbra is mindenen idegeskedek.
Littlewood: köszi.:) Én is szeretem a személyesebb értékeléseket (no, nem a sajátjaim:D), jó embert társítani a könyvhöz, de az okos, analitikus bejegyzéseket is bírom.
VálaszTörlésZsófi: :)
Hát, olvasok, csak lassabban, meg a laza könyveket kívánom.
Én is mindig idegeskedek. Ma reggel hihetetlenül nem volt kedvem bemenni, mindenféle okok miatt majdnem elsírtam magam dühömben. Azt akartam, hogy mindenki hagyjon békén.
Kéne valami stresszkezelő tanfolyam. Két és fél éve csinálom ugyanazt (vagyis legalábbis ugyanazon a helyen), de még mindig görcsbe rándul a gyomrom egy-egy pitiáner feladatra gondolva. Viszont nem mindig... szóval gondolom minden az aktuális lelkiállapottól függ. Mindig elhatározom, hogy szedek magnéziumot az idegeimre, de eddig még csak valami alacsony koncentrációjú rossmannos rágótablettáig jutottam el.
VálaszTörlésDe hogy ne csak magamról beszéljek... szerintem majd normalizálódik nálad a helyzet, eleinte nagyon fura, hogy rohadtul nincs idő semmire, egy idő után viszont tök jól rááll az ember, és már kívánja a rendszert. :) Én remélem, hogy azért szeretni fogod a munkahelyed, meg hogy jól érzed majd magad ott. A munkatársaid jó fejek?:)
Én egyébként nagyon hülyén érzem magam, hogy munka miatt merek panaszkodni, amikor objektíven nézve ismerőseim közül messze nekem van a legstresszmentesebb munkahelyem. Van, hogy egész nap senkivel sem kell egy szót sem váltanom, csak köszönök/elköszönök. Ritkán van, hogy valamit soron kívül kéne megcsinálnom, általában én osztok be mindent, a főnökömet csak az érdekli, hogy határidőre készen legyen.
VálaszTörlésNekem valahogy mégis sikerül aggodalmaskodnom miatta, bár már messze nem annyit mint régebben.
katacita: nem tudom, lehet-e ezzel valamit kezdeni.
VálaszTörlésBiztos közrejátszik, hogy éppen hogyan reagálsz az adott feladatra, ha egyébként is feszült vagy, akkor idegesebb leszel. Magnéziumot nekem se ártana szedni...
Köszi, már kezdek beleszokni, de masszívan fáradt vagyok.:)
Zsófi: ez mindenkinek más... az én munkám se stresszes, mégis annyit eszem magam rajta, hogy ihaj. Lelkialkattól függ szerintem.