Karácsonyi tobzódás

Nem, még mindig nem szeretem a karácsonyt (a Nokedli által "fémhétvégének" nevezett vasárnapi nyitvatartás se javít a presztízsén), de az ötössel karácsonyozni, azaz könyveket, édességet, apróságokat adni és kapni, továbbá enni és inni imádok.
Idén a Semmi Extrába mentünk, ahol Nita lestoppolt nekünk egy félreeső, öt férőhelyes asztalt - és még egy könyvespolc is volt mellettünk, később jól is jött -, csodálatos módon mindenki hamar odaért. Rendeltünk italt, ételt, és nekiálltunk csomagokat osztani, csak semmi fakszni.
Én ezeket a szépségeket kaptam:

   
Gyönyörű őszi paletta, nemde?
A Szikomorfát fezertől kaptam, aki hajlamos elolvasni az ajándékba szánt könyveket - ez tetszett neki, ezért is remélem, hogy nekem is fog, plusz sokan dicsértétek. Vicomte kicsit komolyabbra vette a figurát az Amivé lettünk választásával, aminek ez az első mondata: "Amikor Hitler hatalomra került, épp a kádban ültem." Erről eszembe jutott Rosa mama szokása, ahogy néha előveszi a Führer képét, megnézegeti, és nagyot sóhajtva nyugtázza, hogy egy nagy gonddal kevesebb.
Az Esti ködök kertje pat ajándéka, kicsit félek, mennyire leszek kompatibilis vele, de olyan szép és olyan kecsegtető a fülszöveg, muszáj volt felnyomni a kívánságlistára. A Házassági összeesküvéssel (és egy hozzáillő körömlakkal!) Nita örvendeztetett meg. Mindketten imádtuk az Öngyilkos szüzeket, remélem, ez legalább ilyen jó lesz. Igen, szeee, emlékszem, hogy a fordítás olyan messze van az elfogadhatótól, mint Makó Jeruzsálemtől, de valahogy csak túlélem.:)

Szokás szerint jól szórakoztunk - amit részemről a grog tovább fokozott -, és a szombati munkanapnak "hála" még senki nem állt az agyhalál szélén, így szellemes beszélgetést is folytattunk. Kicsit sem voltunk bezsongva, mindenki, alighogy hazaért, buzgón jelölte be és pakolta fel a polcára az új szerzeményeit, amit persze kölcsönösen körberajongtunk.

Ui.: érzem, hogy mostanában fog borulni az év végi tervezetem; elkezdtem A rizs és a só éveit, fezer ajánlott olvasmányát, ami érdekes meg minden, de a a Mikulásom meglepett egy Tündöklő lányokkal és hát itt van ez a négy gyönyörűség. Otthon pedig vár a két angol könyvem, úgyhogy Kim Stanley Robinson erős vesztésre áll, akárcsak A Mester és Margarita, ezt akartam még idén mindenképpen elolvasni.
Azt hiszem, már annyira közeleg az év vége, hogy mindenkinek elege van és alig várja, hogy szusszanhasson egyet, talán emiatt vágyom most könnyed könyvekre. Különben is, egész évben olyan jó voltam, na.