Ann Patchett: Életszonáta
Értékelés: 4.3 szoprán az 5-ből
Kedvenc karakter: Roxane Coss
Egy dél-amerikai országban fényes összejövetelt rendeznek a sikeres japán üzletember, Kacumi Hoszokava születésnapjára, az est exkluzív vendége Roxane Coss, a világhírű operaénekesnő. A parti tökéletesnek látszik, de egy terroristacsoportnak sikerül behatolni az épületbe, és túszul ejtik az összes jelenlévő embert, köztük az ország alelnökét, s számos nagyhatalmú politikust, üzletembert. A túszok és a külvilág egyaránt a tragédiától retteg, de helyette valami olyasmi történik, amire senki nem számított....
Valahogy mindig - az esetek 87 százalékában - pofára esek az emberek 100 százalékát ámulatba ejtő könyvekkel. Nagyon vártam, hogy elolvashassam azÉletszonátát, de valószínűleg túl nagyok voltak az elvárásaim, kellett nekem utánaolvasni.
Pedig ez egy nem rossz könyv, remekül ábrázolja az érzéseket, a pillanatokat, mintha ráfókuszálnánk egy-egy dologra, hogy minden részletében tüzetesen kielemezhessük. Patchett ezt mutatja be, érzékenyen írja le, hogyan változik meg a kényszerűségből összezárt emberek lelke, pl. amikor a terrorista le akarja lőni Iglesiast, és az alelnököt az menti meg, hogy nem influenzára vagy ilyesmire hivatkozott, amiért az ország elnöke nincs jelen az összejövetelen, hanem mert otthon nézi a kedvenc sorozatát. Azért estem pofára, ami a többieknél simán átment, de nálam megdöccent, hogy az írónő nagyon falhozvágós akart lenni, értsd lelkileg nagyon ki akar hozni a sodrodból, ami alapvetően nem baj, csak nagyon érezni lehet rajta ezt a szándékot (ha nem olvastam volna Nima véleményét, azt mondanám, bennem, ill. a kis kőszívemben van a hiba). Ez nagyon kevés könyvnek sikerült eddig, a Quo Vadis például kivágta a biztosítékot (mondjuk kinél nem). Itt ez (sajnos) nem történt meg a regény végén, ha elgondolkozunk, teljesen logikus, ami történik. Ami viszont a nagy durranás után történik, számomra sokkal érdekesebb volt, kíváncsi vagyok, hogy lehetne leelemezni, amit a szereplők tesznek.
A regény kulcsfigurája Roxane Coss. Ann Patchett valóságos jelenségként ábrázolja, és ezt nagyon-nagyon jól csinálja; ha megfigyeljük, az operaénekeseket mindig valami már-már vallásos, szentnek kijáró áhítat veszi körül, az emberek félistenként tekintenek rájuk. Mert akár tetszik, akár nem a magamfajtának, aki a szavakkal szeret zsonglőrködni, a hang az esetek többségében sokkal nagyobb hatásfokkal bír, mint az írott szó. A hang hatalma ott kezdődik, ahol a szavaké véget ér, ezt (vagy ehhez hasonlót) valamelyik könyvben olvastam, de ha megveszek, se jut eszembe a címe, ha megtörténik, majd szólok. Az énekhang, a zene elemi szinten mozgat meg valamit az emberben, s hangja által Roxane Coss istennővé válik, pedig már nem olyan fiatal, alacsony, a haja kezd lenőni [mmint a hajfesték]. Talán még a neve is erre utal, ritkán emlegetik Miss Cossként - Roxane-ként pedig talán soha -, ált. teljes néven szerepel a könyvben. Mindenki csodálattal adózik iránta, az összes férfi, aki valaha hallotta énekelni, élete végéig szerelmes lesz belé, még a kegyetlen sorssal megvert katonákat is megbabonázza, sőt, a nőket is.
A túszok között igazi nemzetközi helyzet áll fenn: van köztük orosz, japán, francia, amerikai, spanyol, stb., bábeli zűrzavar uralkodik, az emberek közt a tolmács nyelvzseni, Gen szolgáltat hidat, aki valamennyi jelenlévő nyelvét beszéli, ő a regény másik kulcsfigurája. A harmadik pedig Messner, a svájci (még egy nemzet) Vöröskeresztes, akit nyaralásról rángatnak be be ebbe a pokoli állóháborúba. Ő az összekötő a bent és a kint között, a súly, ami próbálja egyensúlyba hozni a mérleg két nyelvét.
Sokat tudnék még erről a könyvről beszélni, pl. az élet újra felfedezett, valódi értékeiről, amikre a jelen helyzet döbbenti rá a kényszerű résztvevőket, vagy a túszejtőkről, de legyen elég annyi, hogy mindenképpen érdemes elolvasni, az meg hadd legyen Amadea baja, hogy mazochista hajlamai vannak:)
Eredeti cím: Bel Canto
Kiadó: Kelly
A regény kulcsfigurája Roxane Coss. Ann Patchett valóságos jelenségként ábrázolja, és ezt nagyon-nagyon jól csinálja; ha megfigyeljük, az operaénekeseket mindig valami már-már vallásos, szentnek kijáró áhítat veszi körül, az emberek félistenként tekintenek rájuk. Mert akár tetszik, akár nem a magamfajtának, aki a szavakkal szeret zsonglőrködni, a hang az esetek többségében sokkal nagyobb hatásfokkal bír, mint az írott szó. A hang hatalma ott kezdődik, ahol a szavaké véget ér, ezt (vagy ehhez hasonlót) valamelyik könyvben olvastam, de ha megveszek, se jut eszembe a címe, ha megtörténik, majd szólok. Az énekhang, a zene elemi szinten mozgat meg valamit az emberben, s hangja által Roxane Coss istennővé válik, pedig már nem olyan fiatal, alacsony, a haja kezd lenőni [mmint a hajfesték]. Talán még a neve is erre utal, ritkán emlegetik Miss Cossként - Roxane-ként pedig talán soha -, ált. teljes néven szerepel a könyvben. Mindenki csodálattal adózik iránta, az összes férfi, aki valaha hallotta énekelni, élete végéig szerelmes lesz belé, még a kegyetlen sorssal megvert katonákat is megbabonázza, sőt, a nőket is.
A túszok között igazi nemzetközi helyzet áll fenn: van köztük orosz, japán, francia, amerikai, spanyol, stb., bábeli zűrzavar uralkodik, az emberek közt a tolmács nyelvzseni, Gen szolgáltat hidat, aki valamennyi jelenlévő nyelvét beszéli, ő a regény másik kulcsfigurája. A harmadik pedig Messner, a svájci (még egy nemzet) Vöröskeresztes, akit nyaralásról rángatnak be be ebbe a pokoli állóháborúba. Ő az összekötő a bent és a kint között, a súly, ami próbálja egyensúlyba hozni a mérleg két nyelvét.
Sokat tudnék még erről a könyvről beszélni, pl. az élet újra felfedezett, valódi értékeiről, amikre a jelen helyzet döbbenti rá a kényszerű résztvevőket, vagy a túszejtőkről, de legyen elég annyi, hogy mindenképpen érdemes elolvasni, az meg hadd legyen Amadea baja, hogy mazochista hajlamai vannak:)
Eredeti cím: Bel Canto
Kiadó: Kelly
Kiadás éve: 2009
Fordította: Illés Róbert
Ár: 2980 Ft
Fordította: Illés Róbert
Ár: 2980 Ft
Nekem nagyon tetszett ez a könyv!
VálaszTörlésHű, de jó kis borító ez, sokkal jobb mint ami nekünk jutott:P