Évekkel ezelőtt láttam a Fehér leander című filmet, és tudom, hogy klisé, de nagy hatással volt rám. Bármennyire elkoptatott szófordulat, máshogy nem tudom jellemezni a hozzá való viszonyomat (vagy csak lusta vagyok hozzá). Annakidején nem tűnt fel, hogy a film Janet Fitch azonos című regénye alapján készült, de amint eljutott a tudatomig, rögtön el akartam olvasni.
Éreztem, hogy az Oxford Bookwormok és és a tinglitangli Revolution után nagy falat lesz ez a könyv, de nem bírtam magammal és belekezdtem. A helyzetet nem könnyítette meg, hogy nem egy rövid történetről van szó, 486 oldal pontosan, de tegnap éjszaka, egy hónappal a megkezdése után sikerült befejeznem és mérhetetlenül örülök neki. Mellékes, de az egy hónap nem folyamatos olvasással jött össze, általában mindennap olvastam belőle legalább pár oldalt (persze volt, amikor bele se szagoltam, mert túl fáradt voltam), tehát "mellékolvasmány" volt egy másik regény mellett. Egyszer jó lenne nonstop angol nyelvű könyvet olvasni, de közel nem bírom annyi ideig neki szentelni a figyelmem, mint egy magyar nyelvű társának. Sebaj, majd kialakul.
A nyelvi botladozás után lássuk magát a történetet. A film alaposan rányomta a bélyegét a történethez való viszonyomra, gyakorlatilag összeolvadt a két élmény, azért is, mert a filmnek sikerült átadnia a könyv "esszenciáját". Igaz, kihagytak belőle ezt-azt vagy máshogy oldották meg - hiszen két teljesen más műfajról van szó -, kivéve a befejezést, kíváncsi vagyok, mi lehetett az oka.
 |
| Jelenet a filmből (Astrid: Alison Lohman) |
"But really, you cannot think you will cut yourself free of me so easily. I live in you, in your bones, the delicate coils of your mind. I made you. I formed the thoughts you find, the moods you carry. Your blood whispers my name. Even it rebellion, you are mine."Ingrid megöli a volt szeretőjét, ezért börtönbe kerül, Astrid pedig megkezdi személyre szabott pokoljárását a nevelőszülők és gyermekotthonok körgyűrűjében. Ahogy egyik családtól a másikig, egyik iskolából a másikba kerül, úgy változik (vagy változtatják) Astrid világnézeté(t), személyiségé(t). Olyan, mintha mindenki üres lapnak tekintené, amit tetszés szerint összefirkálhatnak. Érzések, benyomások, vallások, ruhák, axiómák, életfilozófiák. Astrid életében nincs fix pont, hiába küldözget az anyja leveleket neki a börtönből, hogy miket olvasson, mit gondoljon, ezek nem érnek fel a személyes jelenléttel. Kicsoda Astrid Magnussen és mi dolga a világban? Senkit nem érdekel.
Kivéve egyvalakit. Egyvalakit, aki féltékenységet ébreszt az anyjában, aki helyrehozhatatlan kárt okoz - és ezzel sikerül elintéznie, hogy a lánya nekilásson elnyiszálni az őket összekötő fonalat, hogy megszülessen az igazi Astrid, aki nem csupán egy csendes árny a sarokban, az anyja formáját felvéve. Ingrid a saját teremtményének tekinti Astridot - és ha a teremtmény nem engedelmeskedik a gazdájának, inkább megpróbálja elpusztítani, minthogy lemondjon róla. Elengedi-e Ingrid a lányát, hogy önmaga lehessen? Elég erős-e Astrid ehhez a változáshoz, akinek iszonyú megpróbáltatásokon kell keresztülmennie, miközben mindenki csak ideiglenesen van jelen az életében?
Iszonyú érzelmi töltete volt számomra ennek a regénynek, amelyet a film még jobban összesűrített. Szép, igényes, brutális történet. Olyan, amit mindig magamban fogok hordozni.
Kiadó: Little, Brown and Company
Sorozat: Oprah's Book Club
Kiadás éve: 1999
Ár: €9.68 a Bookdepón
Egy interjú a szerzővel
