2013. november 22., péntek

Az áruló holdja (Angol part 3.)

"I had Yvonne, I had Niki. I had this Raphael sky. I had five hundred dollars and an aquamarine from a dead woman and a future in salvage. What more could a girl want."

Janet Fitch: White Oleander

Évekkel ezelőtt láttam a Fehér leander című filmet, és tudom, hogy klisé, de nagy hatással volt rám. Bármennyire elkoptatott szófordulat, máshogy nem tudom jellemezni a hozzá való viszonyomat (vagy csak lusta vagyok hozzá). Annakidején nem tűnt fel, hogy a film Janet Fitch azonos című regénye alapján készült, de amint eljutott a tudatomig, rögtön el akartam olvasni.
Éreztem, hogy az Oxford Bookwormok és és a tinglitangli Revolution után nagy falat lesz ez a könyv, de nem bírtam magammal és belekezdtem. A helyzetet nem könnyítette meg, hogy nem egy rövid történetről van szó, 486 oldal pontosan, de tegnap éjszaka, egy hónappal a megkezdése után sikerült befejeznem és mérhetetlenül örülök neki. Mellékes, de az egy hónap nem folyamatos olvasással jött össze, általában mindennap olvastam belőle legalább pár oldalt (persze volt, amikor bele se szagoltam, mert túl fáradt voltam), tehát "mellékolvasmány" volt egy másik regény mellett. Egyszer jó lenne nonstop angol nyelvű könyvet olvasni, de közel nem bírom annyi ideig neki szentelni a figyelmem, mint egy magyar nyelvű társának. Sebaj, majd kialakul.

A nyelvi botladozás után lássuk magát a történetet. A film alaposan rányomta a bélyegét a történethez való viszonyomra, gyakorlatilag összeolvadt a két élmény, azért is, mert a filmnek sikerült átadnia a könyv "esszenciáját". Igaz, kihagytak belőle ezt-azt vagy máshogy oldották meg - hiszen két teljesen más műfajról van szó -, kivéve a befejezést, kíváncsi vagyok, mi lehetett az oka.
Jelenet a filmből (Astrid: Alison Lohman)
A történet (számomra) központi témája a nem mindennapi anya-lánya kapcsolat. Ingrid tehetséges művész, de olyan, mint egy higgadt, veszélyes ragadozó, a normálistól való eltérése már a klinikai eset kategóriájába sorolja. Ellentétesen viszonyul a lányához, egyszerre érzi koloncnak, ami a földhöz láncolja, és a saját meghosszabbításának, vagy inkább teremtményének. Kapcsolatuk bizonyos elemei egy az egyben jellemezték a saját anyámmal való viszonyomat, ezért éreztem azt, hogy ez a film/könyv nekem szól.
"But really, you cannot think you will cut yourself free of me so easily. I live in you, in your bones, the delicate coils of your mind. I made you. I formed the thoughts you find, the moods you carry. Your blood whispers my name. Even it rebellion, you are mine."
Ingrid megöli a volt szeretőjét, ezért börtönbe kerül, Astrid pedig megkezdi személyre szabott pokoljárását a nevelőszülők és gyermekotthonok körgyűrűjében. Ahogy egyik családtól a másikig, egyik iskolából a másikba kerül, úgy változik (vagy változtatják) Astrid világnézeté(t), személyiségé(t). Olyan, mintha mindenki üres lapnak tekintené, amit tetszés szerint összefirkálhatnak. Érzések, benyomások, vallások, ruhák, axiómák, életfilozófiák. Astrid életében nincs fix pont, hiába küldözget az anyja leveleket neki a börtönből, hogy miket olvasson, mit gondoljon, ezek nem érnek fel a személyes jelenléttel. Kicsoda Astrid Magnussen és mi dolga a világban? Senkit nem érdekel.
Kivéve egyvalakit. Egyvalakit, aki féltékenységet ébreszt az anyjában, aki helyrehozhatatlan kárt okoz - és ezzel sikerül elintéznie, hogy a lánya nekilásson elnyiszálni az őket összekötő fonalat, hogy megszülessen az igazi Astrid, aki nem csupán egy csendes árny a sarokban, az anyja formáját felvéve. Ingrid a saját teremtményének tekinti Astridot - és ha a teremtmény nem engedelmeskedik a gazdájának, inkább megpróbálja elpusztítani, minthogy lemondjon róla. Elengedi-e Ingrid a lányát, hogy önmaga lehessen? Elég erős-e Astrid ehhez a változáshoz, akinek iszonyú megpróbáltatásokon kell keresztülmennie, miközben mindenki csak ideiglenesen van jelen az életében?

Iszonyú érzelmi töltete volt számomra ennek a regénynek, amelyet a film még jobban összesűrített. Szép, igényes, brutális történet. Olyan, amit mindig magamban fogok hordozni.

Kiadó: Little, Brown and Company
Sorozat: Oprah's Book Club
Kiadás éve: 1999
Ár: €9.68 a Bookdepón
Egy interjú a szerzővel

6 megjegyzés:

  1. Ez a néhány mondat, amit beidéztél, nem tűnik túl komplikáltnak. Persze nem csak emiatt hoztad meg a vállalkozó kedvem, hogy már tényleg elolvassam. Egy biztos, ha elhatározom magam, hogy angolul olvassak, ezzel kezdem majd, mert most nagyon előjöttek bennem a filmes emlékek (nem sok, mert marha rég láttam), az például teljesen megmaradt bennem, ahogy ezek ketten a képen egymásra néznek egyszer. Tudom, hogy nem ez a film lényege, de mégis valamiért erre emlékszem a legjobban.

    Nagyon ügyes vagy, hogy egy ilyen hosszú könyvet elolvastál angolul, és örülök, hogy jó élmény volt, meg gondolom sikerélmény is :)

    VálaszTörlés
  2. Hát, nem idéznék be olyat, amit nem értek száz százalékosan.:D Néhol belegabalyodtam egy-egy mondatba, de általában értettem, miről szól a szöveg.
    Akkor sikerült jó képet választanom.:) Képzeld, ez a film meg se jelent dvd-n.:S Annyira elkeseredtem, úgy szeretném megnézni, meg azt, hogy meglegyen.

    Köszi.:) Igen, az, de így elég hosszadalmas volt, kicsit változtatni kellene a stratégián.

    VálaszTörlés
  3. hú, ez engem nagyon érdekel, ugye? :)

    VálaszTörlés
  4. Hm, fura. Azért tudok helyeket, ahonnan meg lehetne szerezni :D
    Lehet, hogy csak rutin kellene... nem tom. Az a baj, hogy néha magyarul is lusta vagyok olvasni, nem hogy még idegen nyelven..

    VálaszTörlés
  5. Az más..)
    Nekem azt mondta light, aki elég jól tud angolul, hogy kb. két könyv után belejött, szóval nem kell nagyon nekirugaszkodnod.:)

    VálaszTörlés