Azoknak, akik nem olvasták az Endymiont, a bejegyzés SPOILERES!
"- Úgy érezzük, egyedül a Szent Hivatal eléggé képzett, felszerelt és felkészült... mind lelkileg, mind eszközeiben... hogy alaposan kivizsgálja a Shrike felbukkanását... és megmentse a gyámoltalan marsi férfiak, nők és gyerekek életét.
Bassza meg a kurva isten, gondolta John Domenico Musztafa bíboros, a Hittani Szent Kongregáció, másnéven az Eretnekség Elleni Inkvizíció Szent Kongregációja prefektusa és főinkvizítora. Magában automatikusan bűnbánati imát mormolt a szentségelésért."
Hát... vége van. Elérkeztünk a Hyperioni énekek utolsó részéhez. Igazából fura érzés, hogy a következő ősszel nem várom majd az aktuális részt - bár előfordulhat, hogy Dan Simmons más művét igen. Úgy legyen, még ha mind 830 oldalas is lesz, mint ez a roppant szörnyeteg.
Úgy vagyok a vaskos könyvekkel, mint ez emelkedőkkel: ugorjunk neki, mert nem szeretek hosszasan felfelé mászni és átkozódni. Az elején a történet is nehezen ment - akárcsak az a harmincvalahány fokos emelkedő, ami rögtön a néhány héttel ezelőtti nagy-kevélyes túránkon várt -, de később már nem az oldalszámokat figyeltem, hanem azt, milyen cselszövés készülődik a Vatikánban, Raul milyen vad bolygón kötött ki odüsszeiája során és Aeneának hogy sikerül ismét elmenekülnie a Pax karmai közül.
Férfias határozottsággal bevallom, hogy nem értettem a történet minden aspektusát, ráadásul egy ilyen összetett, okos regényfolyamnál egy év hosszú idő, úgyhogy határozottan örültem a visszautalásoknak és Aenea tanításokba foglalt magyarázatainak - végre tudom, mi is pontosan az Űr, ami Összeköt, hogyan jött létre az InforMag, stb.
"- Ne feledjétek - szólal meg Rachel -, holnap délben lefektetjük az utolsó követ a sétányon. Ünnepséget rendezünk a felső meditációs platformon! Üdítőről mindenki maga gondoskodjon!Ezzel véget ért az este. Mámorosan, várakozásteljesen, sajnálkozva, szégyenkezve, izgatottan és lüktető fejfájással mászom fel közös alvóhelyünkre. Beismerem, a felét sem értettem annak, amit Aenea magyarázott, mégis csalódottan, rossz szájízzel távozom... Abban például egész biztos vagyok, hogy Jézus az utolsó vacsora végén nem rikkantotta el magát emlékeztetőül, hogy másnap buli van az emeleten."Aki idáig eljutott a postban, reszketegen felsóhajthat, mert ebben a részben nem csupán epikus utazás szerepel, mint az Endymionban - amivel eléggé megszenvedtem -, itt van minden: eseménydús akciók, űrcsaták, fegyver -és világleírások, keleti filozófia, keresztény allegória, meg egy sereg olyan dolog, amit fel se ismertem.
A harmadik és a negyedik rész az én fejemben egy kötet, és kicsit külön áll az első kettőtől. Az elbeszélés fonalát itt is Raul Endymion veszi fel, az egykori hyperioni pásztor, aki igyekszik Aeneát, a kibrid John Keats és a hyperioni zarándok, a lususi nyomozó Brawne Lamia lányát életben tartani. A jövendőbeli messiás és barátai útra kelnek a Régi Földről, jelenlegi búvóhelyükről, és a Pax rögtön üldözőbe veszi őket. A Vatikánban és a Magban forr az összeesküvés üstje, Federico de Soya atyát visszaparancsolják isten háta mögötti bolygójáról, hogy újra szolgálatba álljon, az egyház megindítja népirtó offenzíváját a Számkivetettek ellen, a Shrike pedig bulizik egyet a Marson. És ez még nem minden.
Ebben a részben Dan Simmons elvarrja, ill. visszakanyarítja és egymásba ölti a szálakat, hihetetlen, mi mindent sikerült ebbe a történetbe belezsúfolnia. Úgy lenne az igazi, ha egyben elolvasnám az egész sorozatot - amitől valószínűleg kisülne az agyam -, de, azt hiszem, az egy éves időcsúszásokkal is kellően tudom értékelni ezt az eposzi léptékű, több évszázadot felölelő űroperát.
Ui.: csak egy aprócska piszkálódás. Nem bírom ezt a Raul gyereket.
Sorozat: Hyperioni énekek 4.
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2013
Fordította: Huszár András
Ár: 4480 Ft
Az író honlapja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése