Hisztis aktakukac, avagy a várólista problematikája

Hú, ez tényleg hisztis lett. Hisztis és aktakukac post. Hisztis aktakukac post. Igen, ez lesz a cím.

Nyugtassatok meg, hogy nemcsak én szoktam beletörölni a várólistámba.
[Igen, ennél nagyobb bajom sose legyen, én is ezt mondom.:]

Forrás

Már én is röhögök magamon, amiért a saját olvasatlan könyveim miatt sanyargatom magam - igen, sanyargatom, mert a magamfajta szeszélyes, hedonista olvasónak totális hülyeség volt ennyi kötetet felhalmozni. Nekem az lenne az ideális, ha lenne néhány (és nem 300 körüli) olvasatlanom, és amellett nyugodtan repkedhetne az érdeklődésem. És baromira hiányzik a könyvtár, a sok kézen, olvasón átment, elnyűtt kötetek, amelyeknek története van. Olvasatlan könyvek szaga lóg a levegőben (Sam Roth után szabadon). És, bár nagyon hülyén hangzik, jobban tetszem magamnak, ha könyvtári könyvek bújnak meg a táskámban és boldogan várják az asztalon, hogy elolvassam őket.
Nokedli most biztosan csóválja a fejét és azt fogja kommentelni, hogy "Az ég szerelmére, hát olvass, amit akarsz!", de én akkora marha vagyok, hogy szeretek valamit eltervezni és azt teljesíteni. Nevezetesen azt, hogy elsősorban a sajátjaimat (eleve csak ezek vannak a várólistámon) olvasom. És ha ezek számra emberi méretűre apad - mondjuk száz darab alá -, akkor jön a dőzsölés kora, olvasok a kedves könyvei közül, Pannin, állandóan megyek a bibliotékába és esetleg még másoktól is kölcsönkérek.
Roppant büszke vagyok magamra, amiért idén még csak 57 könyvet szereztem be. Tavaly 144-nél állt meg a mérő, reményeim szerint december 31-én ennek kevesebb, mint a fele fog szerepelni ezen a polcon. Tavalyelőtt ez a szám még magasabb volt, tehát szépen fejlődök, és lassan eljutok odáig, amikor csak azokat szerzem be, amelyeket tényleg szeretnék, és nem a pótcselekvés adja le helyettem a rendelést.
Abba viszont már nem gondolok bele, hogy mi lehet az oka annak, hogy ennek az 57 könyvnek is csak a felét olvastam el eddig - időhiány, igen, és nem német leány vagyok, hogy rideg vasszívvel ragaszkodjak a célkitűzéshez, azaz olvastam én azért más forrásból is, de erről majd kb. két hónap múlva fogok lamentálni.
De annyi elméleti következtetést levonhatok, hogy körülbelül évi harminc új könyv lenne az a mennyiség,

Forrás

amellyel év közben meg tudnék birkózni. Azt nem mondom, hogy irány a harminc, mert babonás vagyok és ilyen keveset még a leghiggadtabb fezer se tud venni.

Jól elkanyarodtam, de asszem már mindenki javában horkol az asztalra borulva. Mondtam, hogy aktakukac lesz, na.
Tehát, ahogy várható volt, enyhén nyűgös lettem annak a gondolatára, hogy kb. öt év múlva jön el a tobzódás kora. Úgyhogy fogtam magam, és átnyálaztam a várólistát.
Minek vettem én ennyi könyvet?! Mert olcsó volt és valamennyire érdekelt, mert valaki lelkesedett róla egy postban, rákerestem, áh, tök jó áron van, mert akciós volt, mert rossz napom volt és megérdemeltem egy könyvet, mert sikerült valamit és megérdemeltem egy könyvet.
Eme értelmes indoklások folytán leszedtem azokat a könyveket, amelyek már nem érdekelnek. Éjvilág, Téli rózsa - sok évvel ezelőtt olvastam A tearózsát, ma esélyesen a falat kaparnám tőle -, Sovay, Evelyne Lever fiktív Marie Antoinette naplója, mert untam, A festett madár, mert tele van öncélú kínzásokkal, és köszönöm, de még az irodalmi emelkedettség mellett is megvisel az ilyesmi.