"Küldök holmi aprólékos silány magyar verseket."

"Ne trombitáljon az ítélet napján az arkangyal, hanem csókokat csattogtasson. Arra a hangra következik a feltámadás."
(Bírom a szerelemittasult Jókait. Képzeljük el a lángpallosú, félelmetes arkangyalt... itt a világvége... és az angyal elkezd vészes sebességgel mindenkit összepuszilgatni.)

Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 2.
Értékelés: 5 selyemszalag az 5-ből

Nyáry Krisztián kötete kapott hideget-meleget a megjelenése után, a maró gúnytól a csodás lelkendezésig terjed a reakciók palettája. Bevallom, nem akarok az olyan véleményekkel foglalkozni, amelyeket a szerző a második kötet előszavában említ: "nincs tudományos relevanciája", "veszélyes", a tudományos nyelvhasználat hiánya és hasonló, számomra érthetetlen megjegyzésekkel. Ez nem egy irodalomtörténeti szakmunka, hanem egy szerelmi képeskönyv, nincs benne fennkölt irodalmi eszmefuttatás - ami évekkel ezelőtt nem kis válságot okozott az irodalommal való kapcsolatomban -, szeretem annak tekinteni, ami: laza kikapcsolódásnak némi rácsodálkozással, eredményeként egy oldalnyi jegyzettel, amelyben versek, könyvek szerepelnek. Nem biztos, hogy mindet el fogom olvasni, de legalább feléjük nézek.

Vegyük például ezt a Berzsenyit. Világéletemben ki nem állhattam, a versei többségét unalmasnak találtam és emberként se volt szimpatikus. Látom magam előtt: jól megtermett, bikanyakú paraszt gazda, egy díszes tollú kakas (nem páva, nincs meg benne a hozzá szükséges túlfinomultság), aki peckesen sétálgat a szemétdombján, és minden nőt az udvartartásába való tyúknak néz. De a Lollihoz c. verse icipicit enyhített a szigorú ítéletemen - ami nem azt jelenti, hogy emberként nem vetem meg továbbra is, de azt elismerem, hogy van néhány verse, ami egész jó:

Lolli! deli kellemiddel

A rózsára homályt vetsz,

S szívégető szemeiddel

Belém ezer tőrt nevetsz.

Szebb vagy te, mint a szép Hébe

A Dörgő lángölében,

Szebb, mint a szép Erycene

A kellem bájövében.

Képed szelíd vonásiban

Szerelmek nyíladoznak.

Tested minden mozgásiban

Tündérek múlatoznak.

Szép, mikor édes éneked

Szirénhangja zengedez,

S angyali érzékeny szíved

Harmoniát ömledez.

Szép, mikor pihegő kebled,

Mint egy galamb, epedez,

S lankadó nefelejcs-szemed

Harmatgyöngyöt görgedez.

Szép vagy te, mikor csintalan,

Mint könnyű Zephyr, játszol,

S titkaidról vigyáztalan

Le-lereppen a fátyol.

Szép, mikor a gerjedelem

Andalodásba merít,

Szép, mikor a szűz szemérem

Bíborlángszínbe borít.

De Lolli! a test szépségét,

Hidd el, csak úgy imádom,

Ha a szép lélek épségét

Tiszta kebelbe látom.

Ha angyali leplegidben

Angyali szív verdegél,

Nemes tűz ég ereidben,

S lelked a porból kikél.

Igazából ugyanúgy alakult a kötethez való viszonyom, mint az elsőhöz: jólesett vele bekucorodni a kanapé sarkába és elmerülni néhány regényes történetben. Voltak köztük meghatóak, például Batsányi János és Baumberg Gabriela szerelme, vagy Márai Sándor és Matzner Lola kapcsolata - utóbbiról nem feltételeztem volna ilyen odaadó szerelmet a sokak által rebesgetett nőgyűlölete miatt. Polcz Alaine életén, férfiasan bevallom, elpityeredtem, annyit szenvedett ez a nő, mégsem veszítette el a jóhiszeműségét, a kedvességét, az életbe vetett hitét.
Molnár Ferenc és Vészi Margit kettősét nagyon nem értettem, de a sértett önérzetek összecsapásából megszületett a Liliom, Molnár Ferenc legjobb színműve, számomra nagyon fájdalmas történet volt. Az első kötetben szintén helyett kapott az író, és Az üvegcipő hátteréről kapunk információkat.

A könyvet köszönöm a Corvina kiadónak, nélkülük nem tudtam volna ilyen hamar elolvasni.:)

Kiadó: Corvina
Kiadás éve: 2013
Ár: 4500 Ft
A szerző Facebook-oldala