Mr. Mentacukor és Ms. Nekem-Van-Igazam

"Egyebek között megtudtam, hogy Sadie Kate két napot töltött a betegszobában; betegsége, a doktor diagnózisa szerint, fél üveg piszkelekvár és csak az ég tudja, hány fánk volt. Távollétemben ugyanis Sadie Kate-re bízták a mosogatást a testületi tálalóban, és törékeny erénye összeroppant ennyi egzotikus csemege láttán."

Jean Webster: Kedves Ellenségem!
Értékelés: 4.7 níluszöld krepdesin az 5-ből
Kedvenc karakter: Sallie

Ha emlékezetem nem csal, tavaly olvastam [igen, megnéztem] Judy Abbott roppant szórakoztató kikupálódásáról és kalandjairól, és olyan tündérbűbáj (copyright by tataijucc) volt, hogy meg akartam ismerni az írónő többi művét is. Úgy látszik, nekem ő a babos-bájos szerzőm, ami másoknak Montgomery - nekem ő túl cukros volt -, az nekem Jean Webster.
Azt hittem, szó szerint a Nyakigláb Apó folytatásáról van szó, de nem szomorodtam el, hogy Judy helyett barátnője, Sallie McBride energikus stílusában íródott leveleket olvashatok. Szegény Sallie, szánalomra méltó helyzetbe jut: az öntudatos, ám léha társasági életet élő fiatal nő Judy egykori intézete, a John Grier Otthon élére kerül. A végkifejlet borítékolható, pláne, hogy egy mogorva, skót orvos is dukál a gyermekotthon mellé.

"Van egy majmunk! Jávának hívják. A gyerekek már meg se hallják, ha szól az iskolai csengő. Amikor ez a teremtmény megérkezett, az egész intézet sorba állt, elvonult előtte, és megrázta a kezét. Szegény Szing kiment a divatból. Kénytelen vagyok fizetni, hogy megfürösszék!"

Annyira röhögtem, miközben elképzeltem Sallie megérkezését abba a lehangoló, lélekszomorító intézetbe; egyik oldalán a komornája, lábánál a Szingapúr nevű palotapincsije, vörös üstökű fejét ellentmondást nem tűrően felszegi. "Egy ilyen intézet vezetője legyen fiatal és izmos és erélyes és erős és ügyes és vörös hajú és galambszelíd." - sorolja a követelményeket iskolai barátnőjének, és milyen igaza van! Olyan igazgatóra van szükség, aki estélyi ruhában vacsorázik, a kellemetlen felügyelőbizottsági tag elől a szekrénybe bújik (ha a helyzet úgy kívánja), nyuszifüzért festet az ebédlő falára és leszámol a kék kartonruhával. Aligha létezik olyan gyermekotthon, mint amilyet Sallie teremt (talán nem is lehet kivitelezni), de néha jó rábólintani arra, legalább képzeletben, hogy létezhet olyan árvaház, ahol a gyerekek majommal játszhatnak, van tizenvalahány macskájuk és személyre szóló veteményeskertjük. A fagyi pedig szerintem is feltétlenül fontos momentuma a gyereknevelésnek.:) Miss McBride természetesen megváltozik az ott töltött idő alatt, előtérbe kerülnek pozitív tulajdonságai, és amellett, hogy megőrzi életvidám természetét, illő mértékben megkomolyodik.

Annak ellenére, hogy azért voltak durva dolgok a történetben (amelyeken se erőm, se kedvem nincs most elgondolkodni), alapvetően bájos könyv és istenien jólesett az olvasása. A következő kiszemeltem a Patty a kollégiumban.


A könyvet nagyon köszönöm Zenkának és közvetve Neelának!:)

Eredeti cím: Dear Enemy
Sorozat: Csíkos könyvek
Kapcsolódó kötet: Nyakigláb Apó
Kiadó: Móra
Kiadás éve: 1989
Fordította: Borbás Mária
Ár: pár száz forinttól