- Úgy érti, mint a tény, hogy a föld másik oldalán most éjjel van?
- Nem egészen. Talán mint az indiai isteneknek, az időnek is több arca van.
Az abbé szórakozottan kopogott az ablakon.
- Talán valójában minden egyszerre történik. Mi van, ha az idő olyan, mint az eső? Átmegyünk rajta, pár csepp megérint, és ezt nevezzük életnek. De ha el tudnánk siklani a cseppek között, vagy összegyűjteni mindet, mint vizet a kútban..."
Értékelés: 4.7 libabőrbetű az 5-ből
Szegény könyvvel elég mostohán bántam; évekig hagytam a polcon savanyodni, most meg két hónap elteltével írok róla postot, ami nem lesz olyan, amilyet megérdemelne.
Furcsa történettel állunk szemben. Azt hittem, egy zafóni hangulatú, gótikus regényt fogok olvasni, és mi tagadás, erre is vágytam, és minden jel ebbe az irányba mutatott; adott egy őrült ember, aki valóságos csodák palotájává alakítja át a kastélyát, egy vasfűzőt viselő, morvaországi grófnő, Nicholas Flood, a szenvedélyes nyomdász, aki visszaváltoztatja életté a halált, és persze a kastély, az utazó ágyaival, forgó könyvespolcaival, eltűnő, majd felbukkanó reggeliző asztalaival, automaták, kígyóhajlékonyságú nő és rengeteg tiktakoló óra, naná, hogy egy magamfajta könyvmoly lázba jön egy ilyen mesétől. De ez a várt hatás csak egy része a kötetnek, valójában több rétege van, aminek szerintem én egy jó részét nem kaptam el - a történet nem volt hálás, amiért előre begyömöszöltem egy skatulyába. Van egy elintézetlen ügyünk, amelyet bizonytalan időre elnapoltunk, egészen addig, amíg megérek az újabb elbeszélgetésre.
"A könyv újabb könyvet talál ki. Hébe-korba megpillantjuk ezt a másik könyvet, amelyik minket akar olvasójának. Ott van, mielőtt a könyvet kinyitjuk, és ott van, miután becsukjuk. A fehér papíron a tintabetűk egy-egy pillanatra árnyaknak tűnnek, melyeket ragyogása vet, ahogy áthalad a világ hálóján. A bölcsek a Négy Nemes Könyvről beszélnek: Anyag könyv, Folyékony könyv, Tüzes könyv, Láthatatlan könyv. S ahogy mind összekeverednek, megszületik az Olvasatlan könyv. Hallani a kötés recsegésében, érezni a papír rostjaiban, egy pillanatra megragadhatni egy lapozott oldal szélén. Vannak, akik azt mondják, hogy a nyomdagép, akár a tükör, mely csak hamis képeket ad, az Olvasatlan könyv ellensége. Mindazonáltal ne feledjük, hogy még a legközönségesebb kötet is rész az Anyag könyv elemének. Ebből a finom vonzásból sok mindent megálmodtak már. Hallottam szent bolondokról, akik úgy olvasnak, hogy meztelen lábbal nyúlnak el a porban. A talptól felfelé olvasnak, a fej búbjától lefelé. Szerintük a könyv köröm, fog, bőr, ín, velő, szív és tüdő, máj, lép és vese, gyomor és belsőség; lélegzet-tűz és bélszél; izzadság, nyál, könny, nyálka, vizelet, epe, nyirok, kenőolaj és nemzőfolyadék. Belemerülnek a kezükben tartott meleg, eleven könyvbe, lehámozzák, akár a húst, míg végül egy ürességhez érnek, a csontlaphoz."
Ha azt kérdeznétek, mégis mi ez a könyv, azt mondanám, a befejezetlen történetek félbemaradt labirintusa. A világ végtelensége van ebben a könyvben, az élet van a betűkbe öntve.
De vigyázzatok!
Mert...
... a nagyok igenis felfalják a kicsiket.
Ui.: Ez alapján szerintem mindenki el tudja dönteni, kell-e neki ez a könyv, vagy sem.
Ui2.: Piros pont illeti a Palatinust, a történettel harmonizáló kiadás miatt; iniciálék alkotják a fejezetek első betűit, metszetekben gyönyörködhetünk és a kötet végén van egy pár soros megjegyzés az alkalmazott betűtípusról.
Kiadó: Palatinus
Kiadás éve: 2003
Fordította: Pék Zoltán
Ár: 1890 Ft
Az író honlapja
Ezt már nagyon régóta tervezem. Remélem, hamarosan sor kerül rá, ideje lenne. Meg is van húgomnak, de az eggyel régebbi kiadás.
VálaszTörlés