Értékelés: 2.8 bubó az 5-ből
Kedvenc karakter: Colin
Nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre, elsősorban az időutazás miatt, de olyan keserveset csalódtam, mint... mint amikor Pistike beleharap a péksütibe, és rádöbben, hogy nem meggyes táskát kapott, hanem mákosat. És ki nem állhatja a mákot.
Akárhogy gondolkozom, egy jó szót nem tudok írni a történetről. Nem idegesített fel annyira, hogy páros lábbal ugráljak rajta - képletesen és átvitt értelemben egyaránt, bár csak a tankönyveket teszem ki fizikai megpróbáltatásoknak -, de jelentékeny mértékű értetlenkedés várható a postban.
Kezdjük ott, hogy hiába 500 oldal a könyv, a történések kb. az oldalszám felét teszik ki, elég röviden össze lehet foglalni, kik és mit csinálnak, valamint mit akarnak. Mr. Dunworthy és Kivrin, a tanár időutazó tanítványa több, ill. egy személlyel akar mindenáron beszélni, de ezt folyamatosan megakadályozzák. Rengetegszer a felesleges és az ismétlő elem, Connie Willis hétköznapi, ám a cselekmény szempontjából érdektelen részletekkel, mellékhajszálerekkel halmozott el engem. Kedves Connie, elárulom, nem érdekel, hogy Mary bevásárlószatyrát ki és hányszor állítja fel, felőlem meg is lovasíthatták volna, bár jobb, hogy mindig szem előtt volt, valószínűleg plusz ötven oldalt jelentett volna.
A szereplők érdektelenek voltak számomra, Dunworthy kifejezetten idegesített, a Kivrin iránti mérhetetlen aggódása miatt szinte azt vártam, kiderül, hogy ők valójában apa és lánya. A 2054-ben játszódó szál volt a rosszabbik, valóságos zenebona szólt a fejemben a harangjátékosok miatt (sose heverem ki az Ó, Jézus, te Világ Interfésze címet, még ha szándékos túlzás is, ráadásul a zenészek totál érdektelenek, csak nagy hangsúlyt kapott pici mellékszereplők). Olyan érzésem volt, mintha az összes, elvileg érett gondolkodású, felelősségteljes ember kicsit megkergült volna, az egyetlen, aki képes normálisan gondolkodni, egy tizenhárom éves gyerek, Colin, akivel mellesleg senki nem törődik, ellenben mindenki ugráltatja.
Kivrin szála egy fokkal jobb, bár erre sem jellemző a fordulatosság, de a középkori élettel kapcsolatos részletekről jó volt olvasni, vannak koszos kezek és arcok, szuvas fogak, ellentétben az ekkor játszódó filmek többségével.:) Sajnos az időutazás mikéntjéről kevés szó esik, ennél a motívumnál lett volna szükség az írónő elaprózó szöszölésére, tök izgi lehet egy olyan egyetemre járni, amely elrepíthet a múltba, még ha el is kell szenvedni egy sor fájdalmas védőoltást, meg kell tanulni ófranciául és kézzel kell ruhát festeni a hitelesség érdekében.
Sajnos magával a kiadással kapcsolatban is voltak problémáim, tele van hibával, elütésekkel, betűfelcseréléssel, a "fölmarta" ige pedig nagyon sokszor előfordul, a nevezetes szatyortól a köpenyig mindent így szereznek meg. A borító ellenben nagyon tetszik, elég sokat nézegettem olvasás közben.:)
Sorozat: Oxfordi időutazók 1.
Kiadó: Metropolis Media
Kiadás éve: 2012
Fordította: Sohár Anikó
Ár: 3990 Ft
A szerzőről a Wikipédián
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésHogy én erre milyen kíváncsi voltam... És hogy ezek után mennyire nem fogom elolvasni ;) Kár érte...
VálaszTörlésnekem csak az okoz döbbenetet, hogy miért térünk el ennyire a külföldtől, ahol ez a sorozat díjakkal lett jutalmazva, és rajongói vannak.
VálaszTörlés(merthogy ez az a könyv, amiről sztem még senki nem írt semmi jót nálunk.:)
Engem meg most is érdekel... Nem akarsz megszabadulni a könyvtől esetleg? :D
VálaszTörlésZenka, te igazi mazochista vagy.:D
VálaszTörlésÓ, pedig ez az időutazás meg Oxford meg történészek együtt tök jól hangzik...eh. De ezek után én is tutira kihagyom :-)
VálaszTörlésIlweran: azért less bele, ha összefutsz vele:)
VálaszTörlésNima: ezt én se értem. De a Goodreadsen Deborah Harknesst díjazták, A citromtorta különös szomorúságát meg lehúzták. Jó, a díj más, pláne, ha több van belőle, de már óvatosan bánok az ilyesmikkel.
De, egyvalakinek tetszett a Molyon:)
Zenka: nem tudom, anyának kell-e, ha nem, akkor neked adom:)
Heloise: én is ezekért voltam lelkes:S
valahol olvastam, hogy nagyon eltér a mi ízlésünk az angolszász olvasókétól, de hogy pontosan miben is, arra nem tért ki a cikk. ott is pont azt taglalta valaki, hogy nehéz belőni, hogy ami kinn tuti siker, itthon is az lesz-e, mert egyáltalán nem biztos. és fordítva.
VálaszTörlésDe jó, hogy nem vettem meg. :O
VálaszTörlésNima: gondolom, kulturális, történelmi, szellemi stb. különbségek (is) vannak, de érdekelne erről egy írás.
VálaszTörlésChristina: na, szegény könyv, jól elintéztem:D
Amadea: szerintem nem baj, mert így kevesebb az esélye annak, hogy az emberek szart vesznek a kezükbe. már bocsánat. :D
VálaszTörlésChristina: jujj:D
VálaszTörlésHárom hete olvasom ezt a könyvet, és még csak a 90. oldalon járok, és nem értettem hogy mi a gond, bennem van-e a hiba, de tökéletesen megfogalmaztad a problémámat a könyvvel. A hosszú hétvégén még egyszer nekiesek, de nem fogom bánni, ha olvasatlanul viszem vissza a könyvtárba...
VálaszTörlésNekem is eszembe jutott, hogy nem jókor olvasom a könyvet, de túl sok minden idegesített, olyan dolgok, amelyek normál esetben is felhúztak volna.
VálaszTörlés