- Hát akkor nincs miért aggódnunk - nevette el magát a férfi, azzal előrehajolt, hogy megcsókolja a lányt. - Gyere, rettegjünk együtt!"
Tudom, hogy a magyar kiadás címe végül "A barackfa titka" lett, de én inkább éreztem átoknak, mintsem titoknak.
Soha nem hittem volna, hogy utálni fogok egy SAA-regényt, de bekövetkezett a lehetetlen. Remélem, hogy csak egyszeri esetről van szó, és nem arról, hogy végzetesen kiöregedtem ebből a műfajból, ahogy a kedves felvetette. Arra tippelek, hogy az írónő egyik gyengébb regénye találkozott a kimerültségből fakadó türelmetlenségemmel és érzéketlenségemmel - igen, tényleg ezt írtam le. Az elmúlt egy hónap olyan volt, mintha üveglap mögül "figyeltem volna" az eseményeket, és ez sajnos az olvasott könyvekre is igaz volt. Nem jutott el hozzám a beléjük szőtt milliónyi érzés. Borzalmas volt. [Mellesleg az is borzalmas, hogy már megint letört
A barackfa titkánál viszont jöttek érzések. Csőstül, csak éppen negatívak.
Nem hiszem el, hogy ezt a könyvet ugyanaz a nő írta, mint aki A csodálatos Waverley-kertet - utóbbi se a világirodalom remeke, de volt története, annak egy szerkezete, és ami a fő, hangulata, nevezetesen a háztáji mágia, az édes-varázsos-bús hangulat, a mágikus realizmus lektűr kistestvére, és ami engem olyan jól elringat. Ez egy az egyben kimaradt A barackfából, kb. két mondat erejéig idéződik fel. Mi van helyette? Mondvacsinált problémák tömkelege és párkapcsolati nyűglődés. Meg egy puha, szürke kanapé, a legmagasabb IQ-val és EQ-val bíró szereplő.
Nem kellene ennyire sárba tipornom ezt a szerencsétlen könyvet, de nem hiszem el, hogy a négy főbb szereplő azon picsog, hogy milyen skatulyába tartoztak a középiskolában, ami még mindig a lényük része, és ezt el is kell fogadni. Érett, harmincas felnőttek még mindig berezelnek, ha egy volt osztálytársuk a gúnynevükön szólítja őket? Továbbá a szülővárosunkban kell maradni, mert oda kötnek a gyökerek, de közben szenvedek a múltbéli problémáktól? El kell menni, szükségtelen 250 oldal keresztül nyavalyogni. Paxton (akiről a fülszöveg alapján azt hittem, hogy férfi) végképp kikészített az anyjától való rettegéssel és a szerelmi tragédiájával, ami hihetetlenül nevetségesen oldódik meg.
Tulajdonképpen ez a szembenézés és az elfogadás regénye, de olyan gagyi és összecsapott, hogy képtelen vagyok komolyan venni. A múltbéli szál valamennyire érdekes volt, de Allen pár sorra elintézte az egészet, mintha Colin jóképű arca fontosabb lett volna.
Zárásként néhány mondat, amitől bármilyen könyvben kibokrosodik a hátam:
"... továbbra is szomorúfűzként hajolt a lány fölé." - Sírok.
"Életében nem volt dolga ilyen magas férfival." - Fantasztikus, rém izgalmas részlet.
A magyar kiadás is tartogatott egy-két gyöngyszemet - ilyesmik bárhol előfordulhatnak, de ha már kijegyzeteltem, ide is leírom:
"Georgie Jackson a lénynek sem tudna ártani."
"Gondosan végigfutott magán."
Eredeti cím: The Peach Keeper
Sorozat: Arany Pöttyös Könyvek
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2014
Fordította: Molnár Edit
Ár: 2700 Ft
:D :D ez a kiemelt pár rész egyszerűen csúcs :D (hangosan felröhögtem itt a monitor mögött.)
VálaszTörlésAmúgy A csodálatos Waverley-kertért én is odáig meg vissza voltam anno, de érdekes módon A cukorkirálynő egyáltalán nem jött be - valahogy úgy voltam vele, mint most te ezzel. Igazából az első három fejezet után félre is raktam. Még a mai napig nem tudom, hogy a fordítás lett ennyire béna vagy csak jóval gyengébb regénye. (vagy pedig én is kinőttem) - amúgy tényleg: ugyanaz fordította ezeket, mint A csodálatos Waverley-kertet? (ah, majd mindjárt rákeresek amúgy, ez most csak ilyen hirtelen jött költői kérdés)
Ezt majd azért el fogom szerintem olvasni, mert megvan angolul (még A csodálatos Waverley-kertes rajongásomban szereztem be magamnak) - ha mást nem, legalább gyakorlásnak jó lesz.
Az Édes élet nekem is gyengébb volt már (tulajdonképpen jobban hasonlít A barackfa titkához, mint a Waverley-hez), de még a tűréshatáromon belül mozgott.
VálaszTörlésNa, megnéztem, az első kettőt Szakál Gertrúd fordította, csak ezt Molnár Edit. Nekem is egyébként angolul kellene olvasni, de bűn lusta vagyok...
Nekem is megvan angolul, azért a kedvem nem ment el, általában balcsipartra szoktam SAA-t vinni nyáron, és oda tökéletes :D Lehet, hogy csak valami komolyabbra vágytál volna? Uh, ezek a mondatok... a végigfutott magán különösen hátbokrosító! :D
VálaszTörlésÖrülök.:)
VálaszTörlésAz is lehet, bár nehezen tudom elképzelni, hogy dögfáradtan komoly könyvre vágyjak.:)
A 3 magyarul megjelent közül számomra is ez volt a leggyengébb, de még így is szerettem. Kellően agyhalott állapotban, pont valami ilyen kis limonádéra vágyva olvastam és a kötözködő énem is elbújt valahová. De amúgy igazad van, sok volt benne a szenvedés a főszereplők részéről és a régebbi dolgokról meg olyan sokat nem tudtunk meg.
VálaszTörlésA kiemelt részeken jót röhögtem, nekem ezek nem is tűntek fel, de így olvasva rém mókás :)
De sajnálom, hogy nem szeretted :( Lehet, hogy ez tényleg ilyen szerencsétlen találkozás volt, van ilyen. Olyan érdekes amúgy, mert nagyon sokan a Waverley-t dicsérik inkább, ezt meg nem szeretik, miközben én meg annak idején az előbbit nem éreztem nagy durranásnak, de tartom azt, amit az előbb is írtam neked, hogy csak rosszkor találkoztam vele, úgyhogy hamarosan újra is olvasom (ezúttal angolul).
VálaszTörlésA másik, hogy szerettem ezt a regényt, bár második olvasatra már nem tűnt annyira nagy számnak, vázlatosnak is hatott, éreztem azt is, amit te írtál, hogy nem annyira volt története, feszes cselekményszála. Így most új néz ki, hogy a toplistám élén a The Girl Who Chased the Moon áll. Remélem, azt is mihamarabb lefordítják, és elolvasod, mert arról érdekelne a véleményed :)
Ja, azt kihagytam, hogy két éve, amikor először olvastam, én is abban a hitben éltem, hogy Paxton férfi :D
VálaszTörlésKár, hogy ez nem olyan jó, mint a Waverley. Még nem olvastam az Édes életet sem; tartok tőle, hogy csalódni fogok.
VálaszTörlésAzok alapján, amit írtál, ez sem tetszene túlságosan. A fordítási bakikon jót nevettem, a kedvencem a szomorúfüzes és a lényes. :P
Nikkincs: nem tudom, mi volt a baj, de igazából nem is érdekel.:) Örülök, hogy neked tetszett, legalább nem szitkozódtál három napig hülyeségek miatt.:)
VálaszTörlésÜstökös: Hát még én.;) Egyébként a Waverley se nagy durranás, de annak (számomra) kellemes, varázsos hangulata volt, ami miatt sok mindent meg lehet velem etetni.
:DD Furcsán éreztem magam, amikor szőke kontyról olvastam, gondoltam, transzvesztita csak nem lesz SAA könyvében.:D
horsegirl: lehet, hogy neked tetszene, nézz bele angolul.:) Az a baj, hogy ha ilyen kis hülyeségek feltűnnek, és bosszantanak (mint a szomorúfűz), akkor az a könyv engem nem tud lekötni. Ha tetszik, simán átsiklok az ilyesmiket.