A metrón kezdtem el olvasni
A kínkamra és más történeteket Angela Cartertől, úgy gondoltam, elolvasom az első novellát belőle, amíg utazom, aztán eldöntöm, mibe kezdek, addig meg ez parkolópályára kerül. Hát, a többi könyv lesz mellőzve, mert az első, a címadó mű az első pár oldal után megfogott, úgy ültem a helyemen, mint akit odaragasztottak.
Még csak a novella felénél járok, de mindig így képzeltem el egy gótikus történetet, mindig erre a hangulatra vágytam, amikor ilyen történetet kerestem. Sajnálom, hogy Angela Carter nem egy egész regényt szentelt ennek az ötletének.
Ajánlom elsősorban Nimának, aki odavan az ilyen dolgokért.
Néhány hangulatos kép hozzá:
"Karmazsinvörös bársonnyal párnázott bőrdobozban már várt rám a gyűrű, egy galambtojás nagyságú tűzopál, sötét óarany bonyolult karikájába foglalva. Öreg dajkám, aki még mindig anyámal s velem lakott, görbe szemmel sandított a gyűrűre: az opál balszerencsét hoz, mondta. De ez az opál a férjem anyjának és nagyanyjának gyűrűje volt, azelőtt pedig annak az anyjáé, s egy ősük Medici Katalintól kapta... időtlen idők óta ezt viselte minden menyasszony, aki a várba ment."
"Így hát az operában lágyan omló, fehér muszlinruhát viseltem, melyet mell alatt selyemszalag fogott át. És mindenki engem bámult. Meg az ő jegyajándékát.
Ez a jegyajándék a nyakam köré fonódott. Két hüvelyk széles, rubintos nyakravaló, akár egy rendkívül becses torokmetszés.
(...)
Láttam, hogy az aranyozott tükrökben az olyan szakértő méregető szemével figyel, aki lovakat vesz szemügyre, sőt úgy, mint a háziasszony a piacon, aki a vágást ellenőrzi a tőkén. Addig sohasem láttam, vagy legalábbis nem vettem észre ezt a tekintetet, ennek tisztán érzéki mohóságát; és ezt a monokli a bal szemén furcsán felnagyította. Amikor láttam, hogy sóváran figyel, lesütöttem a szemem, de elkapva a tekintetemet róla, magamat pillantottam meg a tükörben. És hirtelen úgy láttam magam, ahogy ő látott, sápadt arcomat, ahogy az izmok vékony huzalként feszülnek meg nyakamon. Láttam, mennyire részemmé vált az a kegyetlen nyakék. Ártatlan és behatárolt életem során először éreztem magamban a romlottság képességét, amitől elállt a lélegzetem."
"És ó, a vára. A hely mesebeli magányossága; a ködöskék tornyok, a várudvar, a dárdás kapu, a vára, mely a tenger ölén fekszik, tengeri madarak vijjognak ormai körül, az ablakok az óceán zöld és bíbor, semmibe vesző kezdeteire nyílnak, s a dagály fél napra elvágja a szárazföldtől... az a vár, mely sem a földhöz, sem a vízhez nem tartozik, a titokzatos, kétlaki hely, mely szembeszáll a föld és a hullámok anyagszerűségével, s egy hableány melankóliáját idézi, aki a sziklán ülve örökké a távolban réges-rég vízbe fúlt szerelmére vár. Az a kedves, szomorú, szirénes hely!"
"Hozzásimultam, mintha csak az adhatna erőt a fájdalom elviseléséhez, aki okozta."
"Úgy látszik, megszokott bagariaszagának a könyvtár volt a forrása. Sor sor hátán borjúbőrbe kötött könyvekből, barnák és olajzöldek, aranyozott betűk a gerincükön, az oktáv méretűek ragyogó skarlátvörös szattyánban. Dúsan párnázott bőrkerevet a pihenéshez. Kitárt szárnyú sast mintázó olvasópolc, melyen Huysmans Là-bas-jának egyik kiadása feküdt nyitva, valamelyik túl kényes magánnyomdából; úgy kötötték be, akár egy misekönyvet, rézverettel, színes üveggyöngyökkel. A süppedős szőnyegek a padlón, melyek az ég kékjét és a szív legbecsesebb vérének vörösét váltogatták, Iszfahánból és Bokharából származtak; a sötét faburkolat ragyogott; a tenger megnyugtató zenéje hallatszott, és almafával raktak tüzet. A lángok végigvillództak a könyvek gerincén, melyek az üvegajtajú szekrényben ropogósak és újak maradtak."
"Egyetlen kulcs maradt a karikán, melyről még nem esett szó, és sokáig tétovázott fölötte; egy pillanatig azt hittem, elválasztja társaitól, visszacsúsztatja a zsebébe, és magával viszi.
- Az
milyen kulcs? - kérdeztem, mert évődése vakmerővé tett. - A szíved kulcsa? Add ide!
Tantaluszi kínokat okozva lóbálta fejem fölött a kulcsot, nyújtózkodó ujjaim számára megközelíthetetlenül; az a csupasz, vörös ajka oldalra húzódott a mosolytól.
- Ó, nem - mondta. - Nem a szívem kulcsa. Ez a kulcs inkább az infernómé.
(...)
- Minden férfinak kell egy titok, legalább egy, a felesége előtt - mondta. - Ígérd meg, halovány arcú zongoristám; ígérd meg, hogy a karikán lévő összes kulcsot használod, ezt az utolsó kicsit kivéve, amit mutattam neked. Játssz mindennel, amit találsz, ékszerekkel, ezüsttányérokkal; hajtogass papírcsónakokat a részvényeimből, ha ez örömet szerez neked, és küldd utánam a vízen Amerikába. Minden a tiéd, minden nyitva áll előtted - azt a zárat kivéve, amelybe ez az egy kulcs illik."
De csodás képeket válogattál össze (és istenem, az a fehér csipkegallér milyen gyönyörű!!), ezzel a könyvvel én is szemeztem különben, csak annyira borzalmas a borítója, hogy ez képes volt eltántorítani. Ezek után megjegyzem magamnak :)
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszenek:))
VálaszTörlésHát igen, nem a legjobb, de legközelebb less bele:) Vagy ott van az Esték a cirkuszban, az jobban sikerült.
Na kösz, most miattad nem lesz bent legközelebb a könyvtárban, mert az összes törzsolvasód ráveti magát :))
VálaszTörlés(Írtam Neked választ a molyon, miszerint szerintem kiakadt a rendszer, erre kidobott az oldal :D Nem is tudtam, hogy látnoki képességeim vannak! Ide nekem egy kristálygömböt! Sőt, nem is! Egy zsíros fizetést azért cserébe, hogy az Ezo-tévében küldöm a pénzenergiát! Egy... kettő... három! Érzi már? Érzi már hogy nő a telefonszámlája? Érzi már hogy nő ezzel egyenes arányban a bankszámlám?)
Nagyon találóak a képek, a várról szóló idézet olvasásakor még a hideg is kirázott, annyira hozza a hangulatot :)
VálaszTörlésNokedli: nem hiszem, h ilyen sokan lennének és hogy mki oda van beiratkozva, ahova te.:) De kölcsön tudom adni.
VálaszTörlés(Most karbantartás van vagy mi, de lehet, hogy nem is baj.)
Nikkincs: örülök:))
Ehh, szerintem nem is tudod, mekkora rajongótáborral rendelkezel, húgom ;)
VálaszTörlés(Egen. Vagy kupaktanács. De igazából édestökmindegy. Itt is ugyanúgy tudom fosni a szót, nem kell ahhoz -se- a moly :D)
Hát nem, de ez van.:)
VálaszTörlésHát csak fossál:D Amúgy az tetszik, hogy megindult az élet a blogokon és sok komment van.
Aha, elég feltűnő a változás :)
VálaszTörlés