A korlátok és a vágy

"A múlt és a jövő  vonzereje olyan hatalmas, hogy összeroppantja. Tehetetlenül viseljük a megörökölt és a saját viselkedésünk által újjáélesztett minták súlyát. A teher elviselhetetlen."

Jeanette Winterson: Teher
Értékelés: 4 aranyalma az 5-ből
Kedvenc karakter: Atlasz

Ezt a kis könyvet a Könyvhéten zsákmányoltam, ha jól emlékszem, 500 Ft-ért és a témája miatt. A Mítosz-sorozatból korábban olvastam Atwood Pénelopeiáját, és a többi kötete is érdekel.*

Nem nagyon tudom hova tenni magamban ezt a... még csak nem is regény szerintem. Szól Atlaszról, szól Héraklészről, Jeanette Wintersonról és elsősorban valamennyiünkről - mert a világ összes embere terhet cipel. Egyesek keresztnek nevezik, másik sorsnak, végzetnek, karmának, a lényeg az: hordozni kell, ahogy Atlasz tartja hátán a Kozmoszt.
Vagy mégsem? Miből áll egyáltalán a sorsnak nevezett izé? Miért kell Atlasznak karikává görnyednie a világ súlyától? Miért kell Héraklésznek teljesítenie az istenek parancsát?
Mikor és hogyan tanuljuk meg elengedni azt, ami korlátok közé szorít minket?

Nem megy ez nekem. Értem - illetve azt hiszem, hogy értem - a tanítás lényegét, ráadásul nekem is számtalan, nyomasztó terhem van, de a részek nem kapcsolódnak össze egésszé, a durva stílusú szexualitás, a csillagászati eszmefuttatások, az antik istenek és hősök emberiessége és a háttérben megbúvó írói vallomás. A néha felvillanó önmegmutatást élveztem a legjobban, a kötet fülén olvasható az az idézet, ami miatt azt hittem, imádni fogom ezt a könyvet:

"Kiskoromban, az éjjeli lámpám egy világító földgömb volt. Accrington nem volt ott a térképén, még Anglia is alig, de a világ tengerei végtelennek tűntek és úgy hittem addig hajózhatnék rajtuk, míg egy jobb helyre nem érnék, olyanra, ami az igenek, nem a nemek helye.
Mikor még a kicsinél is kisebb voltam, az árvaházban, a szobám ablakán túl a világ egy nagy  szuvenír glóbusz fényébe borult, mely fehér porcelánból lehetett. Olyan volt, mint a hold. Olyannak tűnt, mint egy másik világ.
Addig-addig néztem, amíg a képe álommá olvadt, amíg a gumiredők concertója szólt az útkanyarulatnál és az utolsó villamos is elsuhant.
A glóbusz és a villamos a társaim voltak, és a bizonyosságuk, hűségük tette elviselhetővé a savanyú tej szagát, a kiságy magas rácsait, a léptek keltette zajt a kopott linóleumon, a mindig távolodó léptekét.
Távolodásban én is jó vagyok. Az elutasítás megtanít rá, hogyan utasíts el te magad is. Elhagytam a szülővárosom, elhagytam a szüleimet, elhagytam az életem. Maradtam menekülő. Miért tűnt mégis elviselhetetlennek a teher?
Mit is cipeltem valójában?"

Ezért is villanyozott fel, amikor a Park kiadó honlapján megláttam, hogy kiadják az írónő önéletrajzi könyvét (meg más érdekes dolgokat is, de erről egy másik postban), és az oldalon található részlet alapján ez az a hang, ami a Teherben nekem nagyon megtetszett - és a Miért lennél boldog, ha lehetsz normális? talán esélyt ad rá, hogy jobban megérthessem ezt a művét.
Egyébként még A szenvedély címűje is megvan, egyszer sorra kerül, csak tépnie kell egy számot.

Szegény könyv, szegény én. Képtelen vagyok róla mit mondani, szerintem túl rövid is volt ennek a témának a kifejtéséhez. Remélem, egyszer jobban megértem.
És egyszer leteszem a terhemet.

Jegyzet: a könyvet olvasva ismét kedvet kaptam Arthur Cotterell Képes mitológiai enciklopédiájának lapozgatásához... és tulajdonképpen miért is ne?:)
Jegyzet 2.: további, görög mitológiával foglalkozó regényeim:
- John Banville: Végtelenek
- Marie Phillips: Csintalan istenek
- Maurice Druon: Zeusz emlékiratai
- Lindsay Clarke: Trója (elolvasva)
- Lindsay Clarke: Visszatérés Trójába
- Christa Wolf: Kasszandra

Eredeti cím: Weight
Sorozat: Mítosz
Kiadó: Palatinus
Kiadás éve: 2008
Fordította: Lengyel Tamás
Ár: 2100 Ft [én 500-ért vettem a Könyvhéten]





___________________
* A Mítosz-sorozat kötetei:
Karen Armstrong: A mítoszok rövid története
Viktor Pelevin: A rettenet sisakja
Margaret Atwood: Pénelopeia
Alexander McCall Smith: Álom Angus
Jeanette Winterson: Teher
David Grossman: Oroszlánméz