2013. szeptember 27., péntek

Monstrumok

Az irdatlan vastagságú kötetek (kb. a 700 oldal felettiek) mindig megilletődött tartózkodást keltenek bennem, elég nehezen állok neki az olvasásuknak, még ha Nokedli nővérem példát is állít elém Az Ezeregyéjszaka meséivel (több mint 3000 oldal összesen). Emiatt támadt kedvem arra, hogy itt hellyel-közzel összegyűjtsem a rám nagyon türelmesen váró irdatlanokat.

Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában
Brandon Sanderson: Ködszerzet
Boleslaw Prus: A fáraó
Beverly Swerling: Álmok városa
Lev Tolsztoj: Feltámadás
Lev Tolsztoj: Háború és béke
Charles Dickens: Ódon ritkaságok boltja
Charles Dickens: Kis Dorrit (a romantikusok akut szájmenésben és ínhüvelygyulladásban szenvedhettek)
Doris Lessing: Az arany jegyzetfüzet
George R.R. Martin: Varjak lakomája
George R.R. Martin: Sárkányok tánca
Irwin Shaw: Oroszlánkölykök
James Clavell: Sógun (talán)
Justin Cronin: A szabadulás
Hilary Mantel: Farkasbőrben
Patrick Rothfuss: A szél neve
Szerb Antal: A világirodalom története
William Makepeace Thackeray: Hiúság vására

Még biztos van néhány, de eszem ágában sincs rajtuk tovább gondolkodni. Igaza van Baráth Katának, udvariatlanság 500 oldalnál hosszabb regényt írni. 

Végül is, túléltem az Anna Kareninát, a Tűz és Jég Dala három kötetét, A nyomorultakat (az kemény volt), a nyavalyás Monte Cristo grófját, az Édentől keletrét és az Elfújta a szelet, ezeket is csak elfogyasztom valahogy...

Ui.: vicomte, ha meg mersz szólalni a hülye Malazaiakkal... tudod, mindenki vigyázzon.:P


15 megjegyzés:

  1. OK! Akkor csak halkan fütyürészek. ;)

    VálaszTörlés
  2. Rendben, estére kihegyezem a könyököm:)=

    VálaszTörlés
  3. 3400, kereken! :))
    Néhány nekem is várólistás ezek közül, Proust ugye, a Háború és béke meg A fáraó mindenképpen, plusz én még nem olvastam se A nyomorultakat, se az Édentől keletrét, se az Elfújta a szelet... És akkor ott van még Ulysses, A varázshegy, a Szinuhe, a Gendzsi regénye (vagy szerelme, vagy akármije), a Pickwick Klub, Sienkiewicz trilógiájának 2-3. része... és inkább én se gondolkozom rajta tovább :DD
    (A feltámadás az olyan vastag? Úgy emlékeztem, csak egy visz. vékonyka kötet. Amúgy nekem tetszett :)

    VálaszTörlés
  4. Szép tervek :) Néha úgy érzem, túl gyors a világunk(om) ahhoz, hogy igazán élvezni tudjuk ezeket a hatalmasságokat. A szórakoztatóbb fajtája esetében nekem fel se tűnik (pl a legutóbb a Tűz volt nekem ilyen 700 oldal feletti), viszont a klasszikusokkal nehezebb.. Emlékszem, hogy neked nagyon tetszett az Anna Karenina, de én az ilyenekkel szenvedek, úgy érzem, sok a töltelék (Lásd, Monte Cristó :D), bár szerintem ez részben az én hibám, türelmetlen vagyok.

    Most épp a Matterhornnal küzdök, életem első háborús regénye, egyébként nem rossz, de mindig félek a kezembe venni.

    VálaszTörlés
  5. Az ilyen monstrumokba, ahogy Te fogalmaztál én is mindig remegő kézzel - lábbal kezdek bele, de aztán van, hogy észre sem veszem a vastagságát csak azon, hogy megedződtek a karizmaim. A felsoroltak közül ilyen volt nekem pl. az Oroszlánkölykök, meg a Monte Cristo (tudom, tudom, nem jött be neked ez utóbbi, de én szerettem, majdnem egy hónapig olvastam :)) De pl. tervbe van nálam az Anna Karenina, meg a Három testőr is, azt hiszem, hogy majd azokkal is el leszek egy jó ideig :)

    VálaszTörlés
  6. Nokedli: értettem, leborulok nagyságod előtt!:)
    Jaj, tényleg, a Ulysses, a Szinuhe... ezekbe már bele se merek gondolni.
    Gendzsi szerelmei, asszem.
    (Az én példányom vastagnak tűnik.:)

    katacita: kb. 20 éves időintervallumban gondolkodom.:)
    Amúgy szerintem is, a Monte Cristóban rengeteg az üresjárat (mondom én, hülye romantikusok...), jaj, meg A nyomorultak... az volt a legkeményebb.
    Tegnap láttam a könyvtárban a Matterhornt, meg is ijedtem tőle. Nokedli egy korábbi könyvtárazás alatt mutatta az Alamutot, hajaj...
    Ja, és idén vettem a nyári akcióban két bazivastag Ginny nénit. Nem elég, hogy hosszú, valószínűleg még nehéz is.:)

    Nikkincs: a MC nekem is elég hosszú ideig tartott.
    Tényleg, A három testőr... azt nagyon szerettem (meg az Olympe de Cléves-t is), sztem Dumas fiatalabb fejjel jobban csúszik a regényessége miatt, akkor még nem akadtam fenn hihetetlen dolgokon.

    VálaszTörlés
  7. Gendzsi asszem kétféle változatban jelent meg, az újabb a szerelmei, a régebbi a regénye. Ha jól emlékszem. De lehet, hogy a kettő két külön regény, igazából dunsztom sincs, lusta voltam utánanézni.
    Miiindegy, a Feltámadás az jó. Oké, cirka két évembe telt, míg átrágtam magam rajta, de jó volt :D Az egyik kedvenc idézetem is abból van.
    Az Alamut meg hamar lecsúszik, benga nagy, de úgy emlékszem nagy betűkkel, és mintha csak 500 oldal körül lenne... Az egy nagyon jó könyv, csak a főszereplő csákó borított ki a végén.

    VálaszTörlés
  8. Látod, én még ennyit se tudtam.:D
    Két év?! Jesszusom, kezdek félni.

    VálaszTörlés
  9. Azta, nem is tudtam, hogy Woolf írt ilyen hosszúakat is.
    Én is minimum 20 évben. Nyugdíjas koromra tartogatok egypár remekművet. :)

    VálaszTörlés
  10. Ha ez megnyugtat, a két hosszú Ginny néni a legkönnyebben fogyasztható darabjai közé tartozik ;) (ha gonosz lennék, azt mondanám, amikor még csacsogott, és nem rendelte alá a csacsoghatnékját a formai kísérletezgetésnek, könnyebben olvasható darabokat írt - de nem vagyok gonosz, meg hát én a formai kísérletezéseit is imádom, szóval...)
    A szél neve nagyon jó, észre sem veszed, milyen hosszú, a Farkasbőrben meg nem is olyan hosszú... ;) A lista többi tagja valóban gyilkos fegyver.
    Nekem Proust, az Ulysses, a Gendzsi szerelmei, no meg az Ezeregyéjszaka ilyen örökké tologatott féltéglák. Meg a Karnevál, amit egyszer muszáj lesz elolvasnom Zoli miatt... Még jó, hogy anno gimiben kivégeztem a féltégla oroszokat meg romantikusokat, ma már tuti nem lenne hozzájuk idegzetem :D

    VálaszTörlés
  11. A Feltámadásnál milyen kiadást néztél? Csak mert meghökkentem, fel is ugrottam, megnéztem a saját példányomat (1975-ös), és az csak 450 oldal.

    VálaszTörlés
  12. katacita: nem árt előre tervezni.:)

    Ilweran: örülök.:)
    A Karneválba én bele se merek gondolni.

    Üstökös: nem néztem kiadást, az én szememben az monstrum.:)

    VálaszTörlés
  13. Jó, de te nem is igazán szereted a japcsi irodalmat, nem? Engem meg nagyon érdekel, azért szemezek a Gendzsivel is :)
    Igen, annyi, de azért azt hozzátenném, hogy vagy középiskolás voltam, vagy nagyon az egyetem elején - de mindenképpen akkor, amikor még nem olvastam olyan sokat (szerintem 2009 előtt talán a 20-30 könyv lehetett a maximum, amit egy évben lenyomtam, annak ellenére hogy mindig szerettem olvasni). Volt pár könyv, amit hosszan kellett pihentetnem, de akkoriban még egész jól emlékeztem, hol hagytam abba, még akkor is ha hónapokig a könyv felé se néztem. Úgy tűnik akkoriban még nem zizegett ennyi minden a fejemben :) Meg az orosz klasszikusok régen nekem nem igazán csúsztak, a Bűn és bűnhődést pl 20 oldal után feladtam. Na szóval azt akarom kihámozni ebből a szótengerből, hogy nem kell félned tőle :D

    VálaszTörlés
  14. A vastag könyvek azért riasztanak el, mert cipelnem kell őket nap, mint nap magammal. Már két hete hurcolászom A szél nevét, és még mindig vissza van 300 oldal. Vagyis még további 1,5-2 hétig jön velem. Az Álmodó könyvek városát kb 2 éve olvasom. Olyan monumentális és még nehéz is, hogy képtelen vagyok magammal vinni, így csak kb havonta egyszer olvasom esténként, ha nem tudok elaludni. Nem tudom, mikorra fogom befejezni... :)

    VálaszTörlés
  15. Nokedli: khm, nem nagyon barátkoztam még vele, de egyszer azt is el kell kezdeni.
    Oké:)) Ó, a Bűn és bűnhősét én még nem is olvastam, de majd azt is...

    Joey: ez meg a másik! Én is csináltam olyat, hogy útra egy vékonyabb könyvet vittem, de általában idegesít, ha párhuzamosan több könyvet is olvasok.

    VálaszTörlés