Óóóóóó!

(Thursday és a Fakutya):

"- Neked mi itt a dolgod?
- Én vagyok a könyvtáros - hangzott a büszke válasz.
- Te vigyázol ezekre a könyvekre?
- Úgy van. Kérdezz,  amit csak akarsz.
- A Jane Eyre - mondtam. Csak arra voltam kíváncsi, hol van a könyv, de Fakutya válasza rádöbbentett, hogy az itteni könyvtárosok merőben különböznek az otthoniaktól.
- Rangsorban a 728. legnépszerűbb szépirodalmi alkotás - darálta papagájstílusban. - Kiolvasások száma a mai napig: 82 581 430. Folyamatban lévő olvasások száma: 829 321 - közülük 1421-en e pillanatban is bújják a művet. Ez tekintélyes szám; valószínűleg annak köszönhető, hogy a közelmúltban szerepelt a regény a hírekben.
- És melyik a legolvasottabb könyv?
- Máig, vagy a kezdetektől az idők végezetéig?
- Az idők végezetéig.
A kutya elgondolkodott.
- A szépirodalmi művek közül a valaha volt legolvasottabb a Ne bántsátok a feketerigót! Nemcsak azért, mert iszonyú jó olvasmány számunkra, hanem mert a gerinces szuperklasszikusok közül ez az egyetlen regény, ami igazán jól volt lefordítható ízeltlábúnyelvre. Márpedig aki nem tudja megvetni a lábát a rákpiacon, az egymilliárd év múlva bezúzathatja a példányait. A regény címe ízeltlábúul tlkűltlűlkűxlkilkőxlkő, ami szó szerint visszafordítva annyit tesz: A vitorláshal múltbéli nemléte. Atticus Finch egy Tklűkő nevű homár és egy Klikőflik nevezetű tőrfarkú rákot véd."

Jasper Fforde: Egy regény rabjai
Értékelés: 5* lokálisan magas koincidenciaszintű izolált entropikusmező-csökkenés az 5-ből
Kedvenc karakter(ek): minden és mindenki, szőrüstül-bőrüstül

Régen voltam annyira elragadtatott egy könyv olvasása közben és után, hogy egy indulatszó alkossa a bejegyzés címét, de ez akkor, amikor olvastam, nagyon, nagyon jó élmény volt, bár gyanítom, hogy számomra bármikor az lenne. Megpróbálom kicsit értelmesebben kifejteni, mire gondolok.
Anno, amikor megjelent a Thursday Next-sorozat első kötete, A Jane Eyre eset, azonnal rajongóvá váltam és fájt, hogy a Láva nem folytatja a kiadását. Szerencsére a Cor Leonis nemcsak Moningot mentette meg a magyar olvasók számára, hanem Thursdayt is, ezért örök időkig forró hálával gondolok rájuk.
(Csak tartsák meg a jó szokásukat.)

Átkozottul nem emlékeztem, mi történt az első részben, alig mertem belefogni az Egy regény rabjaiba (és ez a cím... zseniális!) és az első oldalakon iszonyúan görcsöltem, de aztán magával ragadott Fforde lázálmos, tobzódó, irodalomőrült meséje.
A fene tudja (ill. a Fakutya biztosan tudná) mi számít itt spoilernek, úgyhogy csak néhány cselekményi gyöngyszemet felsorolok: van Leviatán Léghajótársaság, brutális sajtadó (a lelkem mélyéig megborzongtam és féltő érzelem támadt bennem a zöld és piros pestós sajt iránt, ami egyébként se olcsó), a Szép remények Miss Havisham-e Porschéval száguldozik és vérre menő könyvkiárusításon veszt rész Thursday-jel, aki együtt liftezik a Szívkirálynővel, Marianne Dashwood (Értelem és érzelem) elemet kér tőle - nagyobbik méretű, AA-s, tíz darab -, beugrik A hollóba, azonosít egy eddig ismeretlen Shakespeare-kéziratot, ja, és a világot is megmenti, ami ebordító klisé, de Fforde ezt is úgy tálalja és úgy oldja meg, hogy eszem minden szavát, mint a macskák a mai ebédemet.
Istenem, azok a névviccek... Lord Pottsock! Virsh Lee! Textus Központ! Libris ügynök! Thursday apját, a rebellis időőrt vekkerzsokénak nevezik, hát nem bámulatos Tóth Tamás Boldizsár? Oké, mindenki tudja a Harry Potter óta, de Amadea most ömlengésórát tart.

Elképesztő kavalkád (és kavalcsap, á, bocsánat) ez a regény. Színpompás ízorgia az irodalom rajongóinak, ahol lábjegyzetekben beszélgetnek a szereplők, az irodalmi utalások, szójátékok csak úgy röpködnek. És Pickwickről kiderül, hogy lány!


Ui.: Egyébként majdnem elfelejtettem leszállni a vonatról miatta, és kis híján beleolvastam magam a könyvbe... sőt, szóba kerül egy 25 év körüli, piros cipős nő, akinek A.H. a monogramja. Azt hiszem, kicsit megmakkantam az olvasásától.

Eredeti cím: Lost in a Good Book
Sorozat: Thursday Next 2.
Kiadó: Cor Leonis
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
Ár: 2990 Ft
Az író honlapja