A tolerancia és annak hiánya

Az előzmények:
Nima első postja
Nima második postja
Nima harmadik postja
Zenka és a másik post
Titti
Gretty
Zoli verse
Pöfivonat
Heloise
Ilweran
Reea

Molyblogos bejegyzés

Mivel nincs kedvem minden, a balhéval kapcsolatos blogbejegyzésben és már a molyblogos post alá is leírni a véleményem, én is írok egy bejegyzést, amelynek következtében lehet, hogy törölnek a Molyról és még a bloggerek is utálni fognak:P:D
Előre mondom, hogy nem összefüggő, feszes, logikus előadás lesz, ez egy blogbejegyzés, amiben elmondom a véleményem, hogy kiadjam magamból a dühöm, ennyi.
Ja, akinek nem tetszik és beírja, hogy szar a bejegyzés, oké. Ha azt mondja, én is szar vagyok, kitörlöm. Mert ez egy egyéni, egyszemélyes oldal, csak az enyém, tehát megtehetem. Egy közösségi oldal szerintem máshogy működik.

Szerintem ezt az ügyet senki nem kezeli jól. Az nem megoldás, hogy valaki a saját blogján (!) elkezd szapulni egy oldalt, néhányan írnak egy kommentet, és három nap után törlik őket, ha addig ők maguk nem teszik meg, másokat pedig két hétre kitiltanak. Ha ez a Molyon belül történt volna, akkor szerintem jogos lett volna szankciókkal élni, mondjuk az illetők néhány napig ne tudjanak kommentet, karcot írni - tehát az oldal közösségi részét használni.
Nem, nem az isteni igazságot nyilatkoztatom ki és nem vagyok se hindu, se keresztény (hehe), csak elmondom a véleményem. Amire lehet, hogy senki nem kíváncsi, de ezt a blogot mindig magamnak írtam, azzal a vággyal, hogy talán megismerhetek olyan embereket, akik szintén szeretnek olvasni. És a véleményét mindenki leírhatja, mindennel kapcsolatban, ez igaz a Moly, a blogok működésére és stílusára, az értékelésekre - már azért nem írok értékeléseket, mert rengeteg embernek van baja velük; nincs eléggé kifejtve, spoileres, nem jól van megfogalmazva. Én nem akarok ennek a rengeteg követelménynek megfelelni. És nem balhéztam, se a Molyon, se a blogomon, mert nem ilyen típus vagyok, van ennél fontosabb dolgom, mert leszarom (éljen az új filozófiám - csak két hete vezettem be, de tök jó), és mert toleráns vagyok. Erről majd KÉSŐBB.
Tehát, ha valaki annyit ír mondjuk egy könyvről, hogy "Szar.", mint Pável A királyi hálószobákról, akkor azzal-nincs-semmi-baj [tudjátok, három negatív szó, éljen Fodor Ákos], mert ez a véleménye. Nem kritika. Nem szeretem ezt a szót, mert követelményei vannak, akár az ajánlónak. Egyszer azt írták rólam, hogy "Amadea, aki megmondja, mit olvass és mit ne." Nem. Nem akarom megmondani, hogy ki mit olvasson, és nem zavar, ki mit olvas. Olvassa, amit szeretne. A ekultura.hu oldalra ajánlókat írok, ami szintén keretek közé szorít, ezért írok más stílusban, más formában. A blogra szeretek a legjobban írni, tudjátok, milyenek a bejegyzéseim: érzemények, szösszenetek, néha hosszú, néha pár mondat. Ezért rángatózik a szemöldököm, amikor sokan a kritika fellengzős visszhangjával dobálóznak - általában nem azt írják.
Ebből csak azt akartam kihozni, hogy véleménye mindenkinek lehet, és azt elmondhatja bármiről, bármiben formában, szinte bármilyen stílusban (az alpáriság egy szint fölött már engem is zavar).  És ha ez a vélemény az, hogy a Moly szar, és utálom, és nem is értem, miért nem törlöm magam, akkor nem az megfelelő reakció, hogy akkor majd mi kitörlünk.
Mert olaj a tűzre. Szerintem valakinek (és szerintem Bencének, mert őt akarják és ha akarja, ha nem, ő kapja az összes szart a nyakába, mert ő az oldal kitalálója és gazdája - soha nem lennék egy közösségi site gazdája, vagy pénztáros egy szupermarketben) oda kellett volna mennie Nima blogjára (mert onnan indult) és megkérdezni kommentben, hogy
És miért nem törlitek magatokat?

Itt jön a másik oldal iránti értetlenkedésem: miért nem töröltétek magatokat? Szeretlek titeket (csak hogy ne most kezdjetek tüzet okádni rám, hanem a végén:), de ami nem tetszik, miért használjátok?
Nekem se tetszik néhány dolog. Pl. ez a kitörlésdi se, és minél több kommentet, postot olvasok el, annál mérgesebb leszek. Főleg azért, mert nem ér nekem ez az egész annyit, hogy ennyit foglalkozzam vele. Írhattam volna az Egy regény rabjairól vagy elmehettem volna sétálni, vagy olvashatnám A kínkamrát, de én ezt a hülye bejegyzést írom, mert annyira dühös vagyok, hogy ha nem jön ki belőlem, akkor később se tudok semmit csinálni.
A Moly már nem az a könyves játszótér, mint régen. Nem tudom pontosan, mikor kezdtem ezt el érezni, de anno, amikor regeltem, nagyon lelkes voltam, szerettem ezt az oldalt, pedig sokáig húzódoztam tőle, mert nem vagyok egy közösségi ember, nem szeretek olyan értelemben a tagja lenni, hogy mindenben azonosul vele, ez igaz a Molyra, a bloggertársadalomra (tehát ezért nem töröltem magam). Blogger vagyok, molytag vagyok, de elsősorban Amadea vagyok, és magammal vagyok. És mindkét oldalon lehet érezni egy birkaszellemet, valaki kiáll, elmondja a véleményét és beállnak mögé, mások bólogatnak, megint másik csak nézik, mint a kocsmában, "Gyertek, bunyó van!" felkiáltással. Én ezt nem szeretem.
Állítólag én voltam az utolsó "nagy, független könyvesblogger", aki regisztrált, és Bence az egyik interjúban azt mondta, hogy örül ennek. A Könyvfeszten, áprilisban segített összerakni a zsákbamacskás dobozt. Nem tetszik a Molyon néhány dolog, és nem tetszik, amerre megy, de nem ugrottam a torkának, sőt, még szóba is álltam vele.
- Nem tetszik, hogy bizonyos könyveknél (pontos könyvet nem nevezek meg, mert nem emlékszem rá, de direkt megnéztem - nem alátámasztott kritika? Nem, ez vélemény, hehe.) az ötcsillagos értékelések látszanak csak, és a többiért lapozni kell. Állítólag a Moly már üzleti alapon működik, oké. (Utálom ezt a belterjességet. Ha valaki a munkahelyén kívül egy kollégának szidja a főnökét, a munkahelyet, ne lepődjön meg, ha kirúgják. A munkában muszáj befogni a szám, mert pénzre szükség van. De egy szórakoztató oldal esetében ez nekem nem működik. Ekkor jutottam el arra az álláspontra, hogy nem biztos, hogy én a könyves szakmában akarok dolgozni. Az olvasás nekem szórakozás, és a szórakozásban nem akarom azt, hogy minden szavamat meg kelljen válogatni, különben kitörölnek, nekem ugranak, nem adnak recikönyvet. Ezért szeretek független lenni.)
- Az se tetszik, hogy a könyv adatlapján nem látszanak pl. a személyes tartalmú karcok. Sztem jobb lett volna elkülöníteni közérdekűre és személyesre. (Hogy ezeket miért nem írtam be a Molyra? Mert ennyire nem érdekel és nem vagyok ugrálós típus.)
- A közelmúltban történt, ami nagyon kibaszta nálam a biztosítékot, megláttam az egyik kihívásom más neve alatt. A kihívásokkal mindig szöszölnek valamit, most éppen volt valami aktiválós izé (egy molyblogos bejegyzésben), amit én annál a kihívásnál nem tettem meg és ennyi. Úgy éreztem magam, mint akinek elvették egy játékát és szégyelltem magam. Nem lógok egész nap a neten és nem az a legfontosabb dolgom, hogy éppen mit találtak ki, egy figyelmeztető üzenet (pláne annak fényében, hogy egyébként figyelek a kihívásaimra) nem esett volna rosszul.

Az utóbbi időben az is feltűnő volt, hogy gyakoriak az összekapások, állandóan van valami balhé, folyamatos a feszültség - régen nem volt, mert nem hetvenezren voltunk. A hetvenezer tag között pedig sok az intoleráns, buta ember, aki bunkónak, hülyének nevezi azt, aki rosszat mert mondani az ő szeretett könyvére. Tegnap-tegnapelőtt is volt ilyen a Sebző vágyak kapcsán. Senkinek nem esik jól, ha fikázzák a kedvenc olvasmányát, de mindig azt mondom, hogy Nyomd meg a szűrés gombot. A legjobb nyugibogyó ezen az oldalon.
Nagyon sokat használom a szűrést, mert sok minden és sok ember idegesít. Annyira, hogy jóformán csak az adatbázis részét használom a Molynak és a levelezőrendszert. Ezeket szeretem benne most is, szeretek a polcaimmal szórakozni, az ötös levelezésünkben 154 új üzenetet látni.


Huhh, mi a franc van még? Ja, igen. Ha emiatt kitörölnek és/vagy megesznek a csajok, elgondolkoztam azon, hogy a Moly után hova menjek. A Facebookot utálom, túl népszerű, túl személyes, esetleg a Twitter? Aztán az jutott eszembe, hogy mi fasznak nekem még egy oldal, amit ott leírnék, itt is közölni tudom. Úgyhogy maradok a saját kis szemétdombomon.

Ui.: az a vád viszont a Moly felől, hogy a többiek azért írták a bejegyzéseket, hogy növeljék a látogatottságot, mert divat a Molyt szidni, undorító. Lehet, hogy más blogger csinálna ilyet, de Nima, Zenka, Titti stb. tuti nem.
Hú, ezt a Moly nagyon elcseszte... immát kicsit sajnálom, hogy így odadobták a tömegnek, ez nem neki való feladat és nagyon nem megfelelő módon reagál, annyiszor szedik szét, ahányszor lehet.

Ui2.: végigolvastam az összes izét, és baromira elfáradtam, és elegem van ebből az egészből.