A mágia demokráciája

"A szerelem legnagyobb és páratlan öröme az a bizonyosság, hogy az ember gonoszat cselekszik."

Angela Carter: A kínkamra és más történetek
Értékelés: 5 vörösbegy az 5-ből
Kedvenc novella: A kínkamra

Valamikor, talán tavalyelőtt éppen a blogok között szörföltem, nem tudom, hogy lyukadtam ki entropic a The Bloody Chamber bejegy... de, eszembe jutott. Először cinnamonnál találkoztam a könyvvel, utána entropic blogjában olvastam róla, és teljesen tűzbe jöttem, amikor felfedeztem, hogy magyarul is megjelent, és annak ellenére, hogy szórványosan kapható, sikerült egy mollyal két tábla csokiért elcserélnem. Lényegtelen, de kicsit viharvert, könyvtári példány Szegedről (akkor még nem tudtam, mennyire szívemhez nő a város), két lap kijár belőle, de ahogy öregszem, egyre jobban szeretem, ha a könyveknek története van.

Elképesztő hangulatisága van ennek a pici kötetnek. Olyan, mint meztelenül állni az őszi esti szélben, a hideg belemar a bőrödbe és éget, az ajkad lassan elkékül, körülötted a halálra készülő erdő, a kavargó falevelekkel, aranysárga, sötétvörös és selyembarna színek hullámzó tánca - az avar megzörren, és valami kilép mögötted a fák közül.
A Tündérkirály.
Egy farkas.
Oroszlán.

Angela Carter történeteiben mindig ősz van vagy tél, amelyeket olyan leírásokkal jelenít meg, hogy érezni lehet az őszi erdő fanyar füstillatát vagy a tél csípős hidegét. Körbelengi valami baljós titokzatosság, egyszerre elbűvölő, horrorisztikus mese és bizarr, néhol undorító elbeszélés.
Bevallom, hogy a novellák nagy részénél nem tudom, mi a történet üzenete, mit akart Angela Carter kifejezni; úgy érzem, nem csupán meseparafrázisokról és mitológiai lények táncáról van szó, hanem van valami más is mögötte - csak éppen sejtelmem sincs, hogy mi. Vagy inkább mik, de utánaolvasok, és talán okosabb leszek. Valamennyi a férfi-nő kapcsolat köré szerveződik, a két nem erőviszonyait ábrázolja; a találkozások nagy erejű változásokkal járnak, vagy inkább metamorfózisokkal. Tetszik, ahogy az írónő a valóság és a

képzelet határán egyensúlyozik, a talányos sejtetés.
Az első mű, A kínkamra tetszett talán a legjobban (aki szerette A Manderley-ház asszonyát, ezt is kedvelné), korábban idéztem belőle, jó sok képpel megtűzve. A többi történetet is szerettem, Csizmás Kandúr, a narancslekvárszínű macska pajkos, reneszánsz meséjét, az Oroszlán úr udvarlásának téli, rózsákkal teli kertjét, a farkasmesék vérszagú csendjét. A hóleány és A Tündérkirály bizarr, beteges lázálmok, a gyengéd lelkűek óvatosan olvassák, habár az előbbi csupán két oldal.

Ui.: Igor Karash illusztrációi a kötethez.

Ui2.: Itt elolvasható a kötet, sőt, a végén van egy plusz novella (M. Nagy Miklós fordításában), ami a Nagyvilágban jelent meg.

Eredeti cím: The Bloody Chamber and Other Stories
Kiadó: Európa
Sorozat: Európa Zsebkönyvek
Kiadás éve: 1993
Fordította: Greskovits Endre
Ár: passz