Gillian Flynn: Holtodiglan
Értékelés: 3 hajszál az 5-ből
Kedvenc karakter: Boney nyomozó
Hetekkel ezelőtt olvastam ezt a nyüves könyvet, de nem bírtam rávenni magam, hogy írjak róla. Mert nem tetszett és kicsit dühös vagyok, magamra és a könyvre egyaránt. Pedig istenbizony, akartam szeretni, alig vártam, hogy sorra kerüljön, hogy én is megtudjam, miért ilyen átkozottul izgalmaz ez a regény. Kár, hogy nem jöttem rá, sajnálom, hogy elvett öt napot az életemből.
Az a legnagyobb bajom vele, hogy ez az egész nekem túl... egyszerű. Annyira amerikai, annyira hatásvadász. Nem azt mondom, hogy nincs jól megírva, ellenkezőleg, üvölt róla a precíz szerkesztés, szinte látom, ahogy az írónő centinkét adagolja az információt, és, mint egy dél-amerikai szappanopera, a legizgibb résznél vált nézőpontot, szinte látom magam előtt, hogy a nyelve hegyét is kidugja igyekezetében.
A cselekményről nem tudok többet írni, mert spoileres lenne, jöjjenek a szereplők. Hogyismondjam... kicsit kilógott a lóláb, lehetett látni, hogy mikor mi bukkanhat elő. Ezenkívül: Amy egy hülye picsa, mindentől függően és függetlenül, Nick egy málé majom. Persze nem az ellenszenves jellemek miatt nem szerettem ezt a könyvet, kifejezetten vicces volt, amikor Amy azt taglalja, hogy ha pontosan két percig sír, nagyon szép, és mennyire izgatta mindig a lehetőség, hogy két férfi durván összeverekedjen érte. Nick meg... jaj, amikor leírja, hogy rejszolás után a farka úgy feküdt a combján, mint valami árva kis állat (vagy valami ilyesmi), majdnem sírva röhögtem. Nick pedig tényleg elsírja magát az ominózus hasonlata után.
Nick, fogadj meg egy tanácsot: soha ne bízz olyan nőkben, akik mindent meg tudnak magyarázni.
Tönkreteszik az életed.
Érdekes párost alkotnak, azt meg kell hagyni, az önimádó ribanc és az önsajnáló ideggóc. Mindketten úgy hordozzák gyerekkori sérelmeiket, mint a dicsőség zászlaját. És pont úgy passzolnak egymáshoz, hogy ezek a régi, varasodó sebek vérezni és viszketni kezdenek. Az is érdekes, hogy ki milyen ember az aktuális párja mellett, ki hogyan reagál a másik jellemére. Az pedig nagyon, nagyon veszélyes, ha valaki egy vágyképbe szeret bele. És ha szerepet játszik.
A megoldást, a befejezést túl erőltetettnek éreztem, és még lenne min morfondíroznom (pl. hogy miért kell a házasságot ennyire túlmisztifikálni - nagyon nem értek hozzá, az én szememben olyan, mint egy normál együtt élés, csak vannak hozzá papírok, hogy Amerikában tényleg ilyen manipulatív médiacirkusz van), de nem akarok ezzel a könyvvel többet foglalkozni.
Eléggé lefitymáltam, pedig ennyire nem volt rossz. Sőt, egyáltalán nem rossz, csak nem tudott megérinteni. Jól megszerkesztett, de a "lélek", a vitalitás (éljenek a hülye szavak) hiányzik belőle. Vagy túl sok gagyi krimit meg thrillert olvastam fiatalabb koromban és már nem tudom értékelni az ilyen regényeket.
Ui.: ebben, ill. hasonló témában nekem sokkal jobban ízlett Joanne Harristől a Kékszeműfiú. Neem, Harris nem nyálas, tündibündi szerző, aki limonádékat irkál, ahogy sokan vélekednek róla a Csokoládé filmváltozata alapján.
Eredeti cím: Gone Girl
Kiadó: Alexandra
Kiadás éve: 2013
Fordította: Csonka Ágnes
Ár: 3700 Ft
Ó, be sajnálom, hogy mérges vagy a könyvre, de nagyon tetszett, amit írtál róla. Nekem tetszett, de rühelltem a két szereplőt (az ügyvédet bírtam :)), abban pedig maximálisan igazat adok neked, hogy kicsit túl van lihegve ez a házasságosdi (mondom ezt úgy, hogy nem vagyok házas :))
VálaszTörlésKékszeműfiú? Mióta itt van már az is a polcomon, de akkor idén még sorra is kerítem.
Huh, ez most meglepett... Nagyon kíváncsi vagyok erre a könyvre, épp az egymást tépő "önimádó ribanc és az önsajnáló ideggóc" miatt. Általában nagyon bejönnek az ilyen egymás idegeit tépő, egymást tönkretevő párok - kedvenc filmem a Nem félünk a farkastól, és valahol ezt várom vissza minden ilyen műtől.
VálaszTörlésDe ezek szerint nem ez a könyv lesz az, ami visszaadja :)
Viszont olvasnám, egyszer kölcsönadod? ;)
Ennek örömére, én el fogom olvasni a Holtodiglant is meg a Kékszeműfiút is! :)
VálaszTörlésNikkincs: én is:)
VálaszTörlésÉn se vagyok házas, kíváncsi lennék egy házasember véleményére, hogy miben más egy tartós kapcsolat és egy házasság.
A Kékszeműfiú néhányszor át fog ejteni:)
Ilweran: aha, amikor legközelebb találkozunk, odaadom, csak ahhoz haza kell mennem, mert a könyv otthon van.
PuPilla: oké:))
Én is kb. így voltam vele, mint Te, hogy a szereplők teljesen kiborítottak, de értékeltem, hogy marha jól van megírva a regény. Izgalmasnak és fordulatosnak tűnik, gyorsan olvasható. Csak én nagyon nem bírom, ha legalább valakivel nem tudok szimpatizálni vagy legalább sajnálni őt egy történetben. Márpedig itt max. a rendőrcsaj volt szimpi. Plusz azért amilyen überokosnak írta le Amyt azért szarvashibákat követett el és nem hittem volna, hogy átlátszó trükköknek bedől.
VálaszTörlésSajnos nekem még izgalmas se volt, egyszerűen nem érdekelt, mi fog történni...
VálaszTörlésIgen, igen, igen! Nagyjából ezt gondolnám a könyvről, ha hajlandó lennék gondolkodni róla :D
VálaszTörlésTúl hatásvadász volt és én is arra fogtam, hogy nem igazán tetszett, hogy olvastam én már jobbat hasonló témában és pont a Kékszeműfiú volt az egyik.
Egyébként én nem élek házasságban, csak együtt, de kb. semmi különbség nincs (főleg, hogy gyerekünk is van) csak mentálisan érzem magam szabadabbnak, és ez az én személyiségemnek jó. Másfajta embernek gondolom valamilyen biztonságérzetet adhat a papír. Gondolom.
:D Emlékszem, hogy még az Egy hazug nő naplóját említetted.
VálaszTörlésÉrtem, köszi. A biztonságérzetre én is gondoltam, de hát egy házasságot fel is lehet bontani, már nem feltétlenül szól egy életre, szóval továbbra is iparkodni kell meg tenni a kapcsolatért, és amikor idáig jutottam a gondolatmenetben, az jutott eszembe, hogy a házasságnak már nagyobb súlyát érezném, és kicsit jobban stresszelnék.
Ajjaj, eddig azt hittem, el akarom olvasni ezt a könyvet... De talán mégsem... Mint mond az én kedves húgom: kell ez nékem?
VálaszTörlésHáááát... ha nagyon tele a hócipőd mindennel és fáradt vagy, akkor elszórakoztat, de szerintem nem olyan szenzációs, ahogy mindenki mondja.
VálaszTörlésKölcsönadom, csak előbb ilweranhoz kerül, mert már kérte, jó? Aztán majd elolvasod, amikor akarod.
Aha. Hát tudod, ha tele a hócipőm, meg fáradt vagyok, akkor én nevetésre vágyom... szóval asszem átpakolom a ráérős várólistára, aztán vagy elolvasom, vagy nem - de valószínűleg az utóbbi :D
VálaszTörlésOké.:)
VálaszTörlés