Értékelés. 4 alabástromkamra az 5-ből
Emily Dickinson tökéletes példa arra, hogy a magyar iskolákban mennyire háttérbe szorulnak a külföldi írók, költők élete és alkotásai, pedig attól, hogy nem Balassiról vagy Petőfiről van szó, nem azt jelenti, hogy az illető oly jelentéktelen, hogy említésre sem méltó. Iszonyat hiányosak a világirodalmi blokkok az órákon - igen, tisztában vagyok vele, hogy mennyire nem fér bele az óraszámba még a magyar irodalom tananyaga sem, de őszintén, ki a fene nem unja Kazinczy nyelvújítását általánosban, középiskolában és egyetemen is tanulni? Nem ismerjük Rilke, Milton, T. S. Eliot, Lorca munkásságát, a Si Kinget, vagy csak nagyon érintőlegesen, pl. A párduc valamennyi szöveggyűjteményben benne van (legalábbis remélem). Az objektív megoldást persze nem tudom letenni az asztalra, úgyhogy befejezem a szájtépést.
"A halál szelidítőjére" már régóta kíváncsi voltam, de persze ezt a kötetet sem lehet kapni sehol, még a könyvtárban is csak kettős segítséggel sikerült megtalálnom. Az érzéseim felemásak: jónéhány alkotása nagyon megérintett, mások előtt totál
Nagyon szikár, letisztult versekről van szó, csak semmi ciráda vagy díszes szókép, nem csoda, hogy Károlyi Amy Pilinszkyt emlegeti stílusbeli rokonként. Többnyire rövid, tömör alkotások, a lényegre szorítkoznak.
502.
Legalább imádság marad,
Jézus légben lebeg.
Nem tudom, melyik a szobád,
Mindenütt zörgetek.
Földrengést, tenger-örvényt
Csitítsz, ha akarod.
Mondd, Názáreti Jézusom,
Számomra nincs karod?
A mondanivalója sokszor rejtélyes volt számomra, a "kancsal rímek" és a távoli, sokszor meghökkentő asszociációk tovább mélyítették a zavaromat. A halál központi téma, ha jól következtettem, a természeti jelenségekhez kapcsolja, a vadállat pedig az ő metaforája. Számomra elképesztő magány áradt ezekből a sorokból, részben ezek miatt haladtam lassan az olvasásával. Nem úgy magányos, mint a másik Emily, Brontë-nél az egészet belengi valami hősies romantika, Dickinson műveinek viszont nagyon depresszív a hangulata.
Egyedisége, formabontó világa nem kedvezett a népszerűségnek - költészete "az idő meszes ágyában pihent", ahogy a kötetben áll, és ez nagyon találó megfogalmazás. ED a maga korában méltatlanul olvasott volt, a dolgot nehezítette, hogy nem volt hajlandó a közízlésnek behódolni, maga Higgins sem állt ki mellette teljes mellszélességgel (haragszanak is rá miatta), később Emily már lemondott a megjelenésről és elutasította. Halála után viszont - ahogy oly sokaknál - annál közkedveltebb lett, bár sajnos nálunk még mindig nem érhető el a teljes életmű, sőt, még ez a vékony kötet sem, ahogy fentebb írtam. Bevallom, ED levelei sokkal jobban megfogtak, kár, hogy itt csak pár részlet olvasható belőlük, hiába, a próza marad a nyelvem mindörökre.
Heloise-zal ellentétben nem lettem Emily Dickinson-rajongó, sajnos. Sok verse tetszik, rengetegnek a számát felírtam, de karakterében nem áll közel hozzám, úgy látszik, a minimál stílus még versek terén sem az én műfajom.
Eredeti cím: -
Kiadó: Magvető
Kiadás éve: 1978
Fordította: Károlyi Amy
Ár: 32 Ft (eredetileg)
Emily a Wikipédián
***
Értékelés: 4 vérző ajak az 5-ből
Szegény Halina, ugyanannyi egységet kap, mint Emily Dickinson, pedig teljesen különböznek egymástól, ráadásul ő közelebb férkőzött hozzám, mint amerikai alkotótársa. Ő olyan... látványosan szenvedélyes. Olyan nőnek tűnik a versei alapján, aki csókolózás közben megharapja a férfi száját, ő pedig meglepetten konstatálja, hogy ez bizony vérzik, és szex közben megkarmolja a hátát.
Halinával szintén nem bánt kegyesen az élet, a légópincében töltött hosszú évek tönkretették a szervezetét, harminckét évesen halt meg, a harmadik szívműtéte közben. Betegsége miatt ismerte meg férjét, a fiatal rendezőt, akivel csak fél évet lehettek együtt, Poświatowska ezután a szerelmének állít emlékeit műveiben. Az ömlengős postomban már meséltem róla, mennyire megrázott ennek az érzékeny nőnek az élettörténete. Borzasztóan szomorú, hogy gyerekkorától milyen szenvedéseken kellett keresztül mennie, ennek ellenére küzdött, bejárta Amerikát, szerelmes lett... és ha valamit, egy hosszú ideig tartó szerelmet megérdemelt volna, ám a sors, ahogy Judy Abbott fogalmaz a Nyakigláb Apóban, nem ismerte el a tartozását és nem fizetett... inkább rabolt, kegyetlen módon. Ja, és Dickinsonhoz hasonlóan az ő művészetét sem ismerték el, ma viszont már az iskolákban is tanítják a műveit.
A költeményei számomra... furcsák. Emily is sok helyt furcsálló, de Halina mindent visz! Nála semmi szabályozottság nincs, ha nem sértem meg vele, azt mondom, a káosz a rendezőelve, mintha csak egymás mellé hajigált volna egy rakás szót, szavak gyöngyét fűzte volna láncra. Sok versét inkább érzem, mintsem értem, de van, amiből semmit nem értek, például ebből:
Mancha után
a malmok lapátjába fogott szél az égbolton lebegő percek
drámáján gúnyolódik. Don Quijote a megnyúlt nap
árnyainál állát az öklén nyugtatja - tekintete gyászos. egy
szélmalom. egy szélmalom. Rosinante csontos
állkapcsával szöcskét fog és eszik csak mert külsejük s
szaguk akár a fűé. mialatt Sancho Pansa a bokrok között
megbecstelenít egy nőt aki kövér vörös testében Dulcinea
védtelen kulcscsontját rejtegeti - Don Quijote
megütközik egy óriással. és győz. csacsogó friss zene
hasítja fel Rosinante kilógó bordáit.
Ebben alighanem nagy szerepet játszik, hogy nem olvastam DQ történetét, de ez a vers akkor is furcsa. Mint látható, központozás csak elvétve található, nagy kezdőbetűk sehol a láthatáron, szép nyugodtan le lehet írni azt a szót, hogy "formabontó":) Vannak közte tetszetősek és nem szeretem versek (mint amennyi a fenti), az előbbiekhez tartozik ez, főleg az utolsó sor:
házam most tele van csapdákkal
jobb távolmaradni házamtól
ajkam emlékként vöröslik ott
és karom - fürge prémes állat
és szemem - őrfény a tengeren
s ha sikolt - mert komor az idő
s mindjárt az ajtónál cipőtlen
lábfejem koldul s félelemtől
fagyos a szoba s vágytól sötét
A leggyakoribb motívum a saját teste, ajak, haj, vér, szem, a természet elemei, még macskás vers is van:) és persze a szerelem, gyötrelmes, fájdalmas módon, néhol szinte brutális a művek felhangja, nem csoda, hogy inkább a nők körében népszerűek ezek a versek - valószínűleg erre gondolhatott délután sztimi53 és Light, amikor azt mondták, hogy "olyan finom kis nő"-nek hittek:D
Eredeti cím: Wszystkie wiersze
Kiadó: Orpheusz Könyvek
Kiadás éve: 2000
Fordította: Zsille Gábor
Ár: 1200 Ft
A róla szóló honlap, öö, lengyelül...
Ó, azért örülök, hogy voltak Emily Dickinsonnak olyan versei, amik tetszettek. :-) De persze, az is érthető, hogy nem zártad annyira szívedbe. Én valahogy úgy voltam vele, mint te Poświatowska verseivel: inkább éreztem, mint értettem. A minimál stílust alapjáraton én sem kedvelem, de Dickinson verseinek olvasása közben úgy éreztem, hogy a kevés szó annyi új dimenziót, annyi új érzést nyitott meg bennem, hogy bevallom, észre se vettem, hogy minimál szöveggel van dolgom :-) (de most hogy írod, tényleg az :-) )
VálaszTörlésPoświatowska nevét viszont megjegyzem magamnak, kíváncsivá tettél :-)
Szép számmal voltak ilyenek:) De sajnálom, hogy nem szerettem annyira, mint te.
VálaszTörlésHa akarod, kölcsönadom:) A Molyon Nokedli idézett sokat belőle, nekem is ő ajánlotta:)