Értékelés: 3.5 pasztilla [olyan aranyos szó] az 5-ből
Kedvenc karakter: Eugénie
Szeptember 10-én kezdtem el olvasni ezt a könyvet, és szerdán, a vonaton fejeztem be, délután fél egykor. Ez a legfontosabb mondat, amit a Monte Cristóval kapcsolatban le tudok írni. Igaz, mellette befaltam négy vagy öt könyvet, tehát ha folyamatosan vele foglalkozom, jóval kevesebb ideig tartott volna, de voltak időszakok, amikor már én se bírtam cérnával, pedig anno nagyon szerettem A három testőrt és az Olympe de Cléves-vel sem szenvedtem ennyit. Valószínűleg túl öreg vagyok már ehhez a hihetetlen kalandokkal teli, romantikus (ez a romantika korstílusának mellékneve akar lenni), hegynyi ívű regényhez.
Bocsánat, nem fogom a történetet elregélni, a lényeg annyi, hogy Edmond Dantés-t, a fiatal, végzetesen naiv, hótiszta lelkű, tehetséges, nagyon intelligens, kötelességtudó (bloáá) tengerészt ártatlanul letartóztatják és mint veszedelmes politikai fogoly, If várába kerül, egy föld alatti, borzalmas lyukban tengődik tizennégy évig, aztán csodás körülmények közepette megszökik és bosszút áll rosszakaróin.
Körülbelül a történet felénél jöttem rá, hogy nekem ebből kezd elegem lenni. Ez nekem túlságosan el van nyújtva, és bár nincsenek benne akkora kitérők, mint A nyomorultakban, valamint rettenetesen kiszámítható. És 1400 oldalon keresztül rohadtul idegesítő tud lenni ez a modoros stílus, a sikoltozó, ájuldozó hölgyikék az alabástrom kebleikkel, kis kezecskéikkel, váá, Valentine-t már fel tudtam volna pofozni. Az egyetlen normális női szereplő Eugénie Danglars volt, sajnos az ő története elveszett valahol félúton ebben a hömpölygő folyamban. A tengernyi önsajnálattól és a becsület meg az isteni akarat rozsdamarta páncélja mögé bújtatott önző tettektől pedig rettenetesen mérges lettem. A túlzásoktól is; tudom én, hogy ez egy kalandregény, de SPOILER aki tizennégy évig tengődik a börtönben, moslék koszton, éhségsztrájkolva, az nem éli túl, ha a szikla tetejéről a tengerbe hajítják, zsákba kötve, egy ágyúgolyó hurkolva a lábára! És nem elég, hogy kivágja magát a zsákból, még meg sem fullad, hanem partra úszik, és hiába a hír, hogy egy rab megszökött, nem fogják el! SPOILER VÉGE
Edmond Dantés [tudom, hogy fordítva áll az "é" ékezete, de csakazértsem] Monte Cristo grófjaként olyanná válik, akár egy korabeli szuperhős, a bosszú és igazság könyörtelen bajnoka. Külseje megnyerő, modora kifogástalan, titokzatos, elképesztően gazdag, nagyszerű vívó, sok nyelven beszél, mindenhez ért, mindenről tud mindent, sok szép országban megfordult, lát a sötétben, mindig betartja a szavát, embereket támaszt fel, karol fel és tesz tönkre, és persze olyan karizmatikus, hogy a párizsi arisztokrácia krémje a tenyeréből eszik. Istenem, annyira unalmas volt ez a tökéletesség, csak annyit szerettem volna, hogy megbotoljon a lépcsőn, legalább ennyi emberi hibát vétsen ez a szuperszonikus, szinte természetfölötti lény.
A történelmi anekdotákat viszont nagyon szerettem olvasni, rengeteg van pl. a Borgia családról. XVIII. Lajos, teeee, te akkor se mennél fel a vérpadra, ha csak térfa lenne! Lehet, hogy a bátyád nem volt túl okos, de olyan bátorságot mutatott, amelyre kevesen képesek.
Istenem, de örülök, hogy vége. Nem bántam meg, elvégre azért vettem részt az OKK eme körében, mert tényleg el akartam olvasni. Csak kicsit bosszantó belegondolni, hogy 1400 oldalba mennyi jó könyv belefért volna....
Kiadó: Fórum Lap- és Könyvkiadó Vállalat
Kiadás éve: 1964
Fordította: Csetényi Erzsi
Ár: 110 Ft eredetileg, határ a csillagos ég
Hát gratulálok, hogy kiolvastad, nekem nem sikerült, pedig amúgy olyan lelkes voltam az elején... Pff.
VálaszTörlésÉs mi volt a baj, untad?
VálaszTörlésa folytatásokat se olvasd, mert ott meg ketten repülnek egy sas hátán.:) nekem az tetszett benne, ahogy bemutatta az emberek együgyűségét. olyan egyszerűen be tudta csapni a kor akkor nagynak számító embereit, amit egy egyszerű hajós akkor nem tudott volna. szerintem erős kifigurázása a kornak, ezzel a szemmel nézd.:) és ne higyj neki, mert nem mond igazat. :)
VálaszTörlés