2012. október 31., szerda

Felkelő holdak

AKI NEM OLVASTA A MÁSODIK RÉSZT, ANNAK SPOILERES!

"- Azt hiszem, szintet léptem be a természetre válaszul adott »isteni társak magas körében«, amiről apád írt - szólaltam meg.
- Hogy érted? - Anenea didergett a kondenzcsík hideg levegőjében. Csak a tutajon viselt atlétatrikó és mellény volt rajta.
- Mindjárt összeszarom magam - válaszoltam."


Dan Simmons: Endymion
Értékelés: 4 magenta színű villám az 5-ből
Kedvenc karakter: Raul


Nagyon vártam már a Hyperioni énekek 3. részét, ez a kedvenc sci-fi so... na, ez röhej, tekintve, hogy milyen kevés sci-fit olvasok, de akkor fogalmazzunk úgy, hogy nagyon szeretem ezt a sci-fi sorozatot a változatosságáért és az intertextuális utalásaiért. Gondolkodtam rajta, hogy átlapozom a Hyperion bukását, mert sok mindenre finoman szólva nem emlékeztem, de szerencsére két szereplő beszélgetéseiben elég visszautalást tesz az író, hogy követni lehessen az egymásba fűződő eseményeket.

Kicsit sokkolt, hogy 274 évvel a második kötet eseményei után vesszük fel a fonalat - mondom én, hogy nem vagyok rutinos sci-fi olvasó -, én még le voltam maradva a zarándokoknál, erre kapok egy hyperioni suttyót narrátornak, hát, kezdetben nagyon nem tetszett a helyzet, de aztán Raul Endymion nagyon szimpatikus lett, aki ismer, az tudja is, miért.
Miután Meina Gladstone előlépett a történelem legnagyobb tömeggyilkosává és leromboltatta a távnyelőket, hogy megszüntesse az InforMag hatalmát, a fejlettség a töredékére esik vissza, nincsen adatszféra, fénysürgönyök, mesterséges intelligenciák. A Paul Duré által megismert szimbióta paraziták viszont a legnagyobb szentséggé léptek elő, a jelenlegi nagyhatalom, a Pax és az egyház hívei ugyanis három nappal haláluk után feltámadnak. Raul Endymion, a pásztor-polgárőr-vadász-hős - aki a hyperioni lápvidéken élt, míg mi be nem léptünk az életébe - azonban elutasítja a keresztséget, maga kíván rendelkezni a teste felett. Egy nap összetűzésbe keveredik egy általa navigált, vadászni kívánó tahóval, aki némi dulakodás követően meghal, Rault pedig halálra ítélik (ez akkora hülyeség, az a baromarc úgyis feltámad), ám a "halálpálca" csókját követően nem a másvilágon találja magát, hanem abban a városban, amiről a családja a nevét kapta - megmentője pedig nem más, mint Martin Silenus (nagyon megörültem a vén, mocskos szájú költőnek), az egyik, már történelmi figurának számító zarándok. Silenus ajánlatot tesz Raulnak: vagy megtalálja Aeneát, Brawne Lamia és John Keats kibridjének lányát és segíti a küldetésében, vagy szabadon elsétál. Raul, maga sem tudja, miért, elfogadja a megbízást. Persze ez nem lesz egyszerű: meg kell akadályoznia, hogy a kislány a  Pax karmai közé kerüljön, a Paxot rombolja is le, keresse meg a Régi Földet (ami eltűnt) és hozza vissza, ölje meg az InforMagot (amit ugyebár megsemmisítettek) és döntse meg az egyház hatalmát. Ja, és itt van még a Shrike, a három méteres, egy tonnás tüskés szörnyeteg, valahogy meg kellene akadályozni, hogy megölje Aeneát.

Mindez így roppant izgalmasan hangzik, de nekem túl vontatott volt. Olyan, mintha egy kisebb kivitelezésű zarándoklatot olvastam volna, de míg a Hyperionban megismertük a szereplők életét és a zarándoklat közbeni eseményeket, addig itt csak két nézőpont van; Raulé, aki nem olyan paraszt, mint amilyennek beállítja magát, és De Soya kapitány atyáé, akit szimpatikus vonásai ellenére nem sikerült megkedvelnem, tulajdonképpen egy őrült fogócskát olvashatunk, bolygókon és az időn ívelve át. Szerintem Dan Simmons feleslegesen nyújtott el bizonyos részeket, mintha a Hyperion bukásában ellőtt volna egy csomó lőszert és most üresen kattogna a fegyver. Aenea és a hajó kicsit idegesítő volt, azon meg ledöbbentem, hogy a tizenkét éves lány és Raul között van valami "szikrázás", az, hogy később mi lesz, más tészta, de lehet, hogy csak én vagyok túl nyűgös, a Monte Cristo grófja kitérői után nem voltam felkészülve erre a lassúdad felfedezősdire, meg hát az előző részekben nem ehhez szoktam hozzá. Fáj ez nekem, hogy valószínűleg a rossz időzítés miatt rosszabbnak éreztem, mint amilyen lehetett volna.

A könyvet köszönöm az Agave Könyveknek!


Eredeti cím: Endymion
Sorozat: Hyperioni énekek 3.
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2012
Fordította: Huszár András
Ár: 3480 Ft
Az író honlapja




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése