2017. január 13., péntek

Próbálok szelektálni

Niki selejtezésről szóló postja nagyon fellelkesített, és ennek alapján én is nekiálltam átnézni, mi az, amire már nincs szükségem.
Sejthettem volna, hogy nem lesz olyan egyszerű. Pontosabban: tudtam, csak nem sejtettem.

Skizoid módon egyszerre vagyok ragaszkodó gyűjtő és praktikus szelektáló. Az édesanyám* mindent, de tényleg mindent megőrzött, talán már meséltem arról a nyárról, amikor talicskával hordtam a papírszelektívbe a '97-es csekkeket, a régi napilapokat, női magazinokat - ezeket korábban ollóval megritkítottam, amikor a receptgyűjtős korszakomat éltem -, ótvar régi lottószelvényeket. Meghökkentő dolgokat is találtam, amit morbid kíváncsiságból őriztem meg. Régi fotókat. Sose voltunk fényképezős, keretek-sorakoznak-a-kandallópárkányon típusú család, kifejezetten gyűlölöm, ha engem fotóznak, de olyan keveset tudok a felmenőimről, hogy jólesett a birtokomban tudni pár fekete-fehér képet.
És akkor a többiről még nem is tudtok. Ezeket nem is fogom elmesélni, egyrészt azért, mert nem tartozik a tárgyhoz, másrészt mert csak. Azt hiszem, a talicskázás kellően kellően megvilágítja, hogy a rendszeretetemnek volt előzménye, és ugyanígy a gyűjtői romantikámnak is.
Egyébként attól a nyártól kezdve folyamatosan selejtezek a könyvek közül is. Nagyon sok adományozásra került, hajléktalan bácsit örvendeztettem meg Leslie L. Lawrence-ekkel és Robin Cookkal, vittem be könyvtárba, bevándorlóknak pakoltam össze, hozzájuk került néhány régi, macskák által kissé antikolt sarokkal bíró szótár is. Ezek kerültek ki az örökölt családi könyvtárból, és még mindig rengeteg van belőlük. A saját beszerzések közül is kiszanáltam jó párat, de van néhány problémás kategória.
Mit csináljak azokkal, amiket ezer éve tolok magam előtt, és, ha ránézek, magától az olvasástól is elmegy a kedvem?
Várjatok, nem ilyen egyszerű a helyzet: viszonylag gyakori példa, hogy régóta tologatott, öt-hat éve vásárolt könyveket olvasok el - erre használom a VCs-t -, és odáig vagyok az örömtől. Mi van, ha megfosztom magam egy ilyen potenciális élménytől?
És mit kezdjek azokkal, amik emléket képviselnek? Az igazság a Harry Quebert ügyben nagyon felmérgesített, de ezt olvastam, amikor mentünk a tavalyi Kékes csúcsfutásra, és az írásról tök jó mondatok vannak benne.
És mi legyen Az isztambuli fattyúval, aminek olyan szép a borítója? Jó, oké, az egy, mert egyértelműen nem szerettem és nem fogom újra elolvasni.
A harmadik bajos kategória az alapműveké; régen sportot űztem a nehezen beszerezhető könyvek felkutatásából, így lett egy régi kiadású Kis Dorritom, viszont Dickens érzésem szerint nem nekem való szerző. Gyerekként mindig megnyugtatott, hogy mennyi, az iskola által követelhető olvasmány megtalálható nálunk. Emlékszem a gimit megelőző nyárra, amikor fejvesztve kerestük A nyomorultakat az antikváriumokban, egy könyves vásáron, és állandóan lecsúsztunk róla. Csoda, hogy az anyám nem nyúzott meg, mert a kötelező olvasmányok listáján vagy-vagy kitétellel szerepelt A párizsi Notre-Dame és A nyomorultak. Az előbbiből volt otthon három példány. Mentségemre legyen mondva, hogy mindkettőt elolvastam az idők folyamán.

* Mikor lesz az anyából, anyukámból anyám és édesanyám? Veszteség esetén az érzelmi eltávolodást segíti, más esetben a felnőttséghez van köze? Lehet, hogy egy bizonyos kor után infantilis dolog így emlegetni. Más, de az is tudott, hogy a rendes felnőttek nem hordanak sapkát (cicásat végképp nem), kesztyűt max. bőrből, és télen is szövetkabátot hordanak.


13 megjegyzés:

  1. Nálam néhány éve váltotta az anyut édesanyám, az esetek 90%-ban ezt használom, sokszor rövidített formában, afféle hibridként: édesanya. :)
    Különben megértelek. Én is nekiálltam decemberben, 3 óra alatt kivettem 2 azaz kettő darab könyvet, majd visszatettem a polcra. Pocok természetem van, csak nem a számba, hanem a polcra halmozok mindent. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor azok nálad akarnak maradni.:)
      Ez de aranyos.:))

      Törlés
  2. Figyu, szerintem ne stresszeld magad, hogy még nem tudsz elengedni bizonyos könyveket. Azokat tedd vissza a polcra, majd annak is eljön az ideje.
    A vcs-s kérdésre: nekem is hasonló elven működött régebben a vcs-m és igen, akadtak szép számmal gyöngyszemek nálam is, de rengeteg olyan, amit tudom hogy nem fogok elolvasni és hiába tettem listára, nem is ment. Na, ezeket szelektáltam. Ha netalántán jönne az újabb késztetés, akkor meg így jártam és ott lesz a könyvtár. Én most ez így tudtam elengedni :)
    Ja, és az "alapművek", na ez az, amiről én azt írtam, hogy úgy döntöttem nem tartok meg olyan könyvet, aminek ott kellene lennie a polcomon, de nekem nem jött be. Szóval ha Dickens nem neked ír, akkor engedd el. De ha nem megy, akkor sincs semmi, majd lehet hónapok múlva simán menni fog. Vagy valakinek elajándékozod, akinél tudod hogy tök jó helye lesz, mert imádja és akkor könnyebb túladni rajta.
    (Egyébként nálunk is van rengeteg felgyűlt cucc, jézusom de mennyi, van egy előszoba, amit én csak rumliszobának hívok, ott aztán minden van.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De közben idegesítenek, hogy ott vannak.:) Nehéz eset vagyok.
      Majd lesz velük valami, köszi a tippeket, én is ilyesmikre próbálok gondolni.
      (Hajaj, pont az előszoba? Nehogy egyszer eltorlaszolja a pianínó meg a fél Ford T-modell a bejáratot - csak viccelek.:D Nálunk még jósgömb is van, meg szamovár, valami nagy réz izé, múmiának hívtam mindig.)

      Törlés
    2. Szerencsére ez használaton kívüli előszoba, úgyhogy senki nem látja :) csak mi tudjuk, meg talán néha már mi sem, hogy miket rejt :) Remélem A vak zongorista szintjére soha nem jutunk el az ért :P

      Majd alakul ez, lehet, hogy nálad is kezd beérni a dolog, de még kell hozzá pár hónap.

      Törlés
    3. Van, amitől rögtön meg tudok válni, de egyre kevésbé futok bele ennyire rossz könyvekbe.

      Törlés
  3. Szerintem is csináld úgy, ahogy Nikkincs mondja. Jó szelektálni, de ne okozzon frustráltságot! Ha most nem bírsz tőle megválni mégse, lehet, hogy nincs itt az ideje, lehet hogy egy év múlva gond nélkül menni fog. Szigorúnak kell lenni ilyenkor, de az öngyötrésig ne juss el. :)

    VálaszTörlés
  4. Csak csatlakozni tudok a többiekhez: amitől úgy érzed, nem tudsz még megválni, az maradjon. Vannak dolgok, amikhez az embert érzelmek kötik, ezt nem kell szégyellni. :)

    Hú, akkor én nem vagyok felnőtt, sapka nélkül megfagyok, még kesztyűben is tiszta száraz és sebes a kezem a hidegtől, a pufikabátom nélkül pedig szétfagynék. Ha csak a kocsiból pattannék ki mindenhol, vagy két villamosmegállóra laknék a munkahelyemtől, persze, akkor jöhetne ilyenkor is a szövetkabát.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, aki kocsival jár, könnyen beszél - általában hüledeznek, miért vagyok ennyire felöltözve. Náray Tamás kifejezetten ellenzi a pufikabátot, de érzésem szerint ő se gyalogol egy km-t a buszmegállóig.
      A kezed nagyon durván hangzik.:S

      Törlés
  5. Csakis szövetkabát :) de kötött sál-sapi-kesztyű kombóval :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hogy a fenébe nem fagysz meg benne?!:D
      Sajnálom, a kötött cuccok miatt csak fél pontnyi teljes felnőttség jár!:DD

      Törlés
    2. Kurva vastag :D
      Jeee, akar a fene teljesen felnőtt lenni ;)

      Törlés