2017. július 7., péntek

Hallgasd a tenger zaját - A feminizmus előfutára


Kate Chopin: Ébredés

Nézzük, mit mond egy 1899-es regény a női szerepekről!

A főszereplő Edna Pontellier egy tehetős kreol üzletember felesége. Életét az arisztokráciára jellemző hagyományok alakítják; kedden, miután a szolga ezüsttálcán úrnője elé vitte a vizitkártyákat, fogadni kell a látogatókat; meg kell terveznie a heti menüt és utasítania a szakácsnőt, hogy ne szárítsa ki a halat; a quadroon (negyedvér) dajkát meg kell róni a rendetlensége miatt; a vacsorához szépen fel kell öltözni és érdeklődő csevegést folytatni a férjével, akinek mindenben engedelmességgel tartozik - ha a férj azt mondta, ideje visszavonulni, nem ücsöröghet még kint a teraszon vállkendőbe burkolózva. Az általános, uralkodó nézet szerint a nő legfontosabb életcélja a meleg családi légkör biztosítása és gyermeknevelés, valamint érezze megtiszteltetésnek, hogy "önmagát mint önálló személyt teljesen háttérbe szoríthatja".
Ha pedig a gondolkodás veszélyes útjaira kalandozik, vagy véleményének, akaratának ad hangot, persze, hogy elő kell venni a családfát örökletes elmebetegség után kutatva.

Kezdem magam felhúzni, holott a regény közel sem olyan gyújtó hangvételű, mint amilyennek a kis összefoglalásom alapján tűnik. Persze, példálózhatnék, hogy ezek az elvárások még a 21. században is jelen vannak, és hogy mennyire felállt a hátamon a szőr, amikor tegnap az aluljáró lépcsőjén ordibálni kezdett egy elhanyagolt fickó, hogy "Szép nők, nem féltek???!!!", de inkább a könyvről szeretnék mesélni. 
Nagyon... energiatakarékos, jóformán eseménytelen a történet, ahol a nagy változások a főszereplő lelkében zajlanak, de nem óriási csinnadrattával és megmondó jelleggel; szegény Edna maga sem tudja, pontosan mi zajlik benne és mihez kezdjen a benne kavargó, felzaklató gondolatok sorával. Ebben a világban a látszat, az etikett és a pletyka (illetve az ettől való félelem) alkotja a szentháromságot, Ednának nem áll rendelkezésre támogató baráti közeg vagy a szakkönyvek megnyugtató hátországa, egyedül a család idős orvosa (vajon ők az orvosi egyetemről kikerülve rögtön jogosultak lesznek arra, hogy az életkortól függetlenül "gyermekem"-nek szólítsanak mindenkit?) fordul igazi érdeklődéssel és megértéssel felé. A barátai, bizalmasai vele együtt csak az illendőség bábjai, akik az elvárt pillanatban bólogatnak és sablonos válaszok mögé rejtik a valódi véleményüket (ha ugyan van), érzelmeket pedig nem illik kimutatni, micsoda tapintatlanság lenne az! Edna tehát magára marad, és a benne dúló érzelmek pont úgy jelennek meg, ahogy mi is érezzük magunkat néha: valami formálódik, valami nincs rendjén, de nem tudjuk, pontosan mi az, és nekiállunk lomolni saját magunkban, hogy kiderítsük a nyugtalanság okát, aztán vagy sikerül valami következtetésre jutni, vagy keresgélünk tovább.

Befelé forduló, finom, érzékeny próza az Ébredés, le kell hozzá lassulni. Unokatestvére, mondjuk, a Mansfield-féle szenzitív stílusnak, csak kevésbé explicit (magyarul: homályosabb, megfoghatatlanabb). Könnyű belőle annyit érzékelni, hogy a szerencsétlen gazdag liba jó dolgában csak vergődik a selyemruhájában és a gyémánt diadémjában, de a madarak se szeretnek aranykalitkában élni, és az író arról írjon, amit ismer - Kate Chopin nem írhatott a parasztlányok vagy mosónők lelki változásáról, mert valószínűleg nem ismerte őket. Az internet és a könyvtár csodálatos dolog meg az is, hogy mi, nők, felügyelet nélkül bemehetünk oda - lásd Saját szoba.

Nekem tetszett ez a könyv, főleg a szimbolikusnak tekinthető végkifejlettel együtt. Amolyan langyos állóvíznek gondoltam az elején, ahol nincs tétje a dolgoknak, csak nyaralgatunk meg fürödgetünk, aztán szép lassan meghódított magának Edna története - főleg azután, hogy befejeztem és hagytam kikristályosodni a jelentőségét. Lehet, hogy egy markánsabb stílussal bíró szerző "jobban" (értsd: időtállóbb-átütőbb módon) megírta volna, de igazságtalanság lenne figyelmen kívül hagyni a korát.

Ui.: És Délen játszódik, ami általában pluszpontot jelent.

Eredeti cím: The Awakening
Kiadó: Lazi
Kiadás éve: 2011
Fordította: Antoni Rita
Ár: 2500 Ft 


8 megjegyzés:

  1. A szerepeket illetően nem sokat változott a világ, a különbség az, hogy a fentieket ma a dolgozó nő képe és feladatai nem kiváltották, hanem kiegészítették, ami dupla teher. A probléma szerintem nem egyikben vagy a másikban van, hanem abban, amikor a kettő (feleség-anya és dolgozó nő) közül bármelyik vagy, nehezebb esetben, mindkettő elvárás és nem választás kérdése.

    VálaszTörlés
  2. Pont nemrég beszélgettem egy rokonnal tágabban ezekről a témákról. A régi kor hátránya, hogy csak a női princípium beteljesítése volt, a mai koré, hogy látjuk mi volt régen, azt is, milyen lehetne, no meg a kettő közt tátongó szakadékot, amiben épp állunk. Köszi az ajánlást, ment is a kívánságlistámra :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jé, értelmes rokon? Ritka állatfaj.:))
      Remélem, tetszeni fog, azért ne várj tőle nagyon sokat.

      Törlés
    2. Igen, néha értelmes is van ;) Nem várok, csak már párszor elolvastam a Jane Austen könyveket, kéne valami újdonság a műfajban. Meg nálam most a kívánságlistától a polcig hosszú az út...

      Törlés
    3. A könyveknek számot kell tépni.:D

      Törlés
  3. Nagyon tetszett, ahogy írtál róla! Chopin könyve már legalább .... nem is tudom, hány éve a várólistámon van, és mostanában valahogy legalább hetente egyszer elsétálok mellette a könyvtárban, és mindig megállok gondolkodni rajta, hogy kivegyem-e vagy sem. :D Szerintem akkor a nyári szabadságra jön velem majd haza. (és igen, igen tudom Mansfield! Őt már fel is raktam a nyári könyvtári kupacomra :) )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, mindig szörnyűnek látom őket.:D
      Én 2012-ben vettem, ha ez megnyugtat. Mikor lesz a szabi?
      (Meg Shirley Jackson!)

      Törlés