2018. április 29., vasárnap

Áprilisi zárás

Kettőt pislogtam, és vége is lett a hónapnak, de valószínűleg nemcsak én érzem ezt. Az se lehet egyedi, hogy abszolút nyári hangulatom van, a hőérzetem (és a fényvédők fokozott beszerzése-használata) szerint már júliusban járunk, úgy kell emlékeztetni magam, hogy még csak április, ill. lassan május van.

Olyan abszolút jó kislány vagyok, hogy még én se hiszem el. Ebben az évben eddig hat könyvet szereztem be - én, aki pár éve 100 felett járt -, áprilisban hármat:

Carlos Ruiz Zafón: Lelkek labirintusa Sarah Andersen: Macskapásztor Jonathan Strahan (szerk.): Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2018

Ebből csak egyet, a Macskapásztort szereztem be a Könyvfeszten, a könyvmoly berkek össznépünnepélyén, ezt is csak azért, mert elfelejtettem előrendelni. A Lelkek labirintusát és a már hagyományosan évente megjelenő Strahan-novellákat előrendeltem a Book24-nél, ill. a kiadónál, mert a 30% kedvezmény igen jól jött ezeknél a kis drágaságoknál. Mindegyik kötetnek nagyon örülök - a Macskapásztort a kedvessel már el is olvastuk -, de muszáj volt az új Zafónt ilyen szállíthatatlan méretben megjelentetni? A Paul Auster-rajongók se jártak jobban, a 4 3 2 1 ugyanekkora és ugyanolyan nehéz.
Egyébként nem csaptam nagy könyvfesztiválozást, hála a szombati munkanapnak; pénteken szülinapoztunk, előtte már nem volt idő körbejárni, szombaton meg jobban vágytam a teraszra meg a kispárnámra, mint az emberekkel teli Millenárisra, habár jó lett volna néhány emberrel összefutni. 

Az olvasás nem is volt akkora katasztrófa, mint amire számítottam:

Dan Simmons: Terror Yael Adler: BÅ‘rügyek Sarah Andersen: Macskapásztor Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van
Varró Dániel: Mi lett hova? Herman Koch: A vacsora

Idén sportot űzök a bazinagy könyvek olvasásából, ebben a hónapban ez a Terror volt, amiről már nyökögtem valamit. A többi könyvvel sajnos le vagyok maradva, de előbb-utóbb írni fogok róluk; a Bőrügyek felemás élmény volt, a Macskapásztor hozta a szokásos ez én vagyok-érzést (bár lehetett volna benne több macska), az Eleanor Oliphant nagyon jólesett (köszönöm Nitának, hogy ezt is kölcsönadta). Varró Dánieltől még nem olvastam semmit, és a könyvtár verses részlege előtt álldogálva hirtelen jó ötletnek tűnt kikölcsönözni - nem is bántam meg. A vacsorát Ilwerantól kaptam kölcsön - minek nekem könyvtár, amikor ilyen jó fej barátaim vannak, ugye? -, sajnos nem tetszett annyira, mint a Nyaraló úszómedencével, de legalább jókat lehet rajta dühöngeni.

A többiek nyárias áprilisa:
Nita - akinek egy egész polcnyit hízott a gyűjteménye
Heloise - ő sem panaszkodhat:D
Nikkincs - csak én voltam ilyen visszafogott, úgy néz ki
Dóri - aki szokás szerint sokat is olvasott
PuPilla

6 megjegyzés:

  1. Tök jó vagy ezzel a három beszerzéssel, azta :) Én most idén - szerencsére - nem tudtam kevéssel megúszni, túl sok minden érdekelt. Bezzeg tavaly, azt hiszem, csak egy vagy két könyvet vettem magamnak.

    A Lelkek labirintusa tényleg böhöm, hozzánk a múlt héten érkezett be, hát egy komplett házat fel lehetne építeni egy ilyen kupacból :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Láttam, szép kis kupacod lett. Van még hely a könyvtárszobában?:)

      Nagyon nem felhasználóbarát óriás.

      Törlés
  2. Szép visszafogott beszerzések! :)) A Zafónon én is kiakadtam, olyan fura a kis puhafedeles Ulpiusos könyvemhez képest - meg mondjuk bármelyikhez képest, ez szerintem a legnagyobb könyvem :D
    Kár hogy Könyvfeszten nem futottunk össze, de tényleg túl nagy tömeg volt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Meg az Európa egységes Zafón-sorozatához képest is fura.
      Fáradtak is voltunk, a programok engem általában nem érdekelnek stb... remélem, a Könyvhéten már ideálisabbak lesznek a körülmények.

      Törlés
  3. Jó olvasni, hogy te eddig egész évben ilyen visszafogott vagy :) Magamban azon mosolyogtam, hogy én pl.ebben a hónapban több könyvet vettem, mint te egész évben és ezt így megállapítani azért nem semmi, remélem, ez már decemberben azért nem lesz igaz :)
    A Zafón miatt fáj a szívem. Miért? Miért ilyen böhöm kiadást kapott? Simán lehetett volna úgy, mint a többit, annyira kilóg a sorból :(
    Örülök Eleanor Oliphantnak, nekem nagyon szívcsücsök lett az a könyv. A sárga tulipános jelenetnél beindult nálam a sírás rá, azóta a sárga tulipánra ez a könyv jut eszembe :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nincs kedvem könyvet venni.:) Hát, nem szeretnék olyan sok könyvet, főleg, ha 20 évig akarok a jelenlegi lakásban maradni.:D Meg elég lassan haladok egy-két éve az olvasással.
      Jaj, te, remélem, azért inkább pozitív élmény volt az a könyv.:)

      Törlés