2019. július 7., vasárnap

Hang a szélben

"- Hová temettük el magunkat? - kérdezte egyszer Kent gazda az első évben. Hát senki nem tud másról beszélni, mint a gabonáról meg a disznókról?
 - Itt csak a sör meg a szalonna számít - feleltem sóhajtva, mert azokban az első napokban attól féltem, hogy csak az bírja ki ennek a földnek a gyötrelmeit, akit ez a föld ringatott. De miután megtaláltam Cecilyt, és magam is kipróbáltam a gazdálkodást, hamarosan olyan lettem, mint ők, sör-szalonna ember, aki ismeri a nőszirom hagymájának igazi értékét. Nem kellett sok napot végigdolgoznom, hogy megértsem, maga a föld is - gyeptől kaszálóig - rugalmatlan és szigorú. Sőt, türelmetlen. Nem tud várni. A tűnődésre révedezésre nincs külön évszak. Nem hagy bennünket tétovázni vagy pihenni, nem akarja, hogy megálljuk és dicsérjük a szépségét, vagy dalt költsünk róla. Nincs ideje a dalainkat hallgatni. Csak azt kéri, hogy ne fáradjunk bele a kemény munkába. Azt akarja, hogy a bőrünk megkérgesedjen, a nyakunk és az alkarunk megfeketedjen, akár a kürt; azt akarja, hogy a munkától lesoványodjunk és meginasodjunk. Pirkadattól szürkületig hajt bennünket éjjel pedig gyötör; a rigó erre panaszkodik. Minden egyes évben az a nagy feladat áll előttünk, hogy eszközökkel-szerszámokkal megvédjük magunkat az éhségtől és a vereségtől. Belesüketülünk a lármába. De így kell élnünk az életünket."

Jim Crace: Az utolsó aratás

Lassan a végére érek - már csak a Gustav-szonáta van hátra - a Könyvfeszten beszerzett négyes 21. Század kiadós kupacnak, szóval már csak kétszer kell kibírni*, hogy leírjam a hirtelen felindulásból, a szép borítók és a csábító árajánlat által indikált vásárlást és az a feletti örömködést, hogy ösztönösen milyen jó olvasmányokat választottam (vagy a kiadó minden könyve szuper és képtelenség mellélőni velük).

*Ja, nem, a Drága kis szívemről még nem írtam, bocs.:)

Az utolsó aratás külseje különösen vonzóra sikerült ezzel a bukolikus, a vidéki élet szépségét sugalló borítóval; zöldellő vidék, amerre a szem ellát, melynek harmóniáját csak egy terelőkutya és két ember töri meg, a cím viszont valaminek a kérlelhetetlen végére utal, valaminek, ami körülbelül az idővel egykorú. 
Névtelen, eldugott kis faluban járunk. Nincsenek utcák, nincs templom, kereskedelem, az átmenő forgalom ritka, csak a helyi, szegényes földesúr és az aratómunkások alkotják a kicsi, szűk közösséget - azt a fajta közösséget, ami szemmel tartja minden lépésedet és borostyánként fonódik az életedre. Ha a családod nem itt él három-négy generáció óta, jöttmentnek számítasz és bármilyen rendellenes jelenség esetén te leszel az első számú gyanúsított és jaj annak, akit a falu a szájára vesz - azt hiszem, ez a fajta miliő sokaknak ismerős lehet a hazai kisvárosok hasonló habitusa kapcsán.

Az aratást követően füstoszlop ébreszti az embereket; ismeretlenek felgyújtják a helyi gazda galambházát. Ezzel egy időben kigyúl egy másik tűz: idegenek táboroztak le az erdőben.

Így indul Jim Crace regénye, két tűzzel, amelyek elindítják az események sodrását, amelyet egy idő után az emberek akkor se tudnának megállítani, ha akarnának. A szöveg egyszerűsége ellenére a regény hangulata rendkívül szuggesztív - a fordítás abszolút átadja ezt a fojtogató közeget -, szinte vibrál a feszültségtől. Mélyre eltemetett sérelmek, szunnyadó indulatok törnek a felszínre, megsemmisítő szavakat mondanak ki, gyanúkat és féligazságokat öltöztetnek az ítélet bíborszín ruhájába. Ezek az emberek olyanok, mint a föld, amivel mindennap megküzdenek, hogy életben maradjanak: kemények és nem bocsátanak meg (valamint iszonyatosan fafejűek). Nem egészséges ennyire bezárni a világgal szemben.

Ahogy fentebb utaltam rá, nagyon kellemes meglepetés volt ez a könyv, szerintem érdemes megadni neki az időt és lassan, nyugodt körülmények között olvasni, hagyni, hogy hasson ránk, mert jóval több rejlik a jéghegy csúcsa alatt, mint néhány falusi pitiáner perpatvara.

Ui.: Ismételten gratulálok a 21. Század kiadónak, nagyon szép, igényes kiadványt adtak ki a kezük közül, Pék Zoltán vagy lubickolt az eredeti szövegben [ebben legalábbis nincsenek fejésre váró bikák - mégiscsak falusiakról van szó], és/vagy nem sajnálták az időt-pénzt a szerkesztésre és a korrektúrára.

Eredeti cím: Harvest
Sorozat: Kult Könyvek
Kiadó: 21. Század
Kiadás éve: 2018
Fordította: Pék Zoltán
Ár: 3990 Ft

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése