2020. május 1., péntek

Áprilisi zárás

Öö, izé, május elseje van... annyira összefolynak a napok a munka mókuskerekében - tudom, örüljek, hogy van és örülök is -, hogy a szokásosnál kétszer akkorára tágul a szemem, mint szokott, amikor konstatálom, hogy ismét eltelt egy hónap.

Ian McDonald: Síkvándor Leslye Walton: Ava Lavender különös és szépséges bánata Daryl Gregory: Afterparty Lauren Beukes: Torzók Maggie O'Farrell: Utasítások hőhullám idejére
Margaret Atwood: Az ehető nő Luis Alberto Urrea: A bukott angyalok háza

Magamhoz képest marha sok könyvet vettem, de a Gabo akciójának én se akartam ellenállni. Bár úgy emlékszem, nem én csápoltam a Síkvándor beszerzéséért, valahogy mégis nálam kötött ki, az Ava Lavendert már olvastam és szerettem annyira, hogy akarjak belőle egy saját példányt (főleg ennyi pénzért). Daryl Gregory két (vagy egy?...) novellája alapján szimpatikusnak tűnik nekem, ezért jött az Afterparty is, Lauren Beukes mindig jól jön, ha fel akarom vágni az ereimet, Maggie O'Farrellnél meg elgyengültem (avagy beütött a nosztalgia), kellenek a könnyű könyvek is, ha beüt a zombiállapot.
Az ehető nő előrendelés volt (szépséges kiadvány, tényleg öröm kézbe venni), A bukott angyalok háza meg kíváncsiságból társult hozzá, a fülszövege alapján érdekesnek tűnik. 


Katherine Mansfield: Naplók, levelek Jim Butcher: Teliholdkór Juan Diaz Canales – Juanjo Guarnido: Blacksad – Árnyak között Madeline Miller: Kirké Carlos Ruiz Zafón: A Köd Hercege

Titáni kitartásról téve tanúbizonyságot elolvastam Katherine Mansfield naplóit-leveleit. Biztosan öregszem, mert nem esett nehezemre 750 oldalon keresztül KM fejében lenni, ugyanis régebben rühelltem sokáig "lakni" egy könyvben, de az ember változik és az utóbbi időkben az olvasási szokásaim is átalakultak, megszűnt a buszon bambulós olvasás - nem nagy kár érte, általában igen keveset haladtam -, amióta a kolléganőm (vagy a főnököm) szállítja becses szervezetemet a munkahelyre. Éppen ezért próbálom magam trenírozni, hogy legalább hétvégén több időt szakítsak az olvasásra és néhányszor sikerült is elkapni a kanapén fetrengős, belefeledkezős flow élményt.
Nyolc éves szünet után újra találkoztam Harry Dresdennel, és hát nem mondanám, hogy sokat változott, én viszont igen. Tudtam volna nélküle élni, de Mansfield nőiessége után kellett valami kontrasztos olvasmány, hát, megkaptam.
A pasim felfedezte, hogy a Blacksadből van számítógépes játék, amitől nosztalgiázni szottyant kedvem és egy ebéd utáni preszundikálós hangulatban újra is olvastuk az első részt.
A Kirkét, akárcsak a Teliholdkórt, a kedves kapta kölcsön kvzs-től, én pedig jó molyként lenyúltam tőle. Egyébként is kacérkodtam vele, de nem hittem volna, hogy ennyire tetszeni fog. Kevés könyv tud már az ágyhoz/fotelhez szegezni, neki sikerült.
A Köd Hercege Zafón korai zsengéje, ami minden tekintetben meglátszik rajta, de milyen rajongó lennék, ha nem vettem volna meg és nem olvastam volna el... el lehet rajta nyammogni, de, bármilyen nehéz szívvel is ismerem el, kihagyható. (A Lelkek labirintusa viszont zseniális, tavaly nyáron olvastam, de egyre gyakrabban eszembe jut, hogy újra elő kellene venni.)
Sajnos a könyvértékelésekkel nagyon megcsúsztam, de remélhetőleg az elkövetkező pár napban lesz energiám meg időm kipréselni magamból pár darabot, ezért nem írtam bővebben az elolvasott könyvekről.

A többiek tovafutó áprilisa:
PuPilla
Dóri
Nita
Heloise

8 megjegyzés:

  1. A Blacksadből van játék? :O :D Megyek megnézem!
    Maggie O'Farrelltől még nem olvastam, de ennek a fülszövege megfogott, megnézem majd a könyvtárban magamnak.
    A bukott angyalok házával szemeztem én is, amikor a Gabo webshopban pakolásztam a kosaram, végül kimaradt.
    Kíváncsi vagyok az áprilisi olvasmányaidra bővebben, főleg a Kirkére - nekem az nagyon tetszett :) A Köd hercegét én is áprilisban olvastam, nekem tetszett, láttam a hibáit, de olyan jó hangulatot teremtett, hogy nem is bántam őket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kissé még drága.:/
      Kettőt olvastam tőle, a Köztünk lévő távolság anno nagyon tetszett, cseri az Együtt lehetnénk-hez hasonlította (erre nem emlékeztem, puskáztam a molyos értékelésemből:).
      A bukott angyalok házával én meg anyagilag buktam egy kicsit, a Book24-ről rendeltem az Atwooddal együtt, erre a Gabo leakciózta ezer ft-ra, áááá! Mindegy, nem haltam bele.
      A Kirkét nagyon-nagyon szerettem, hálás vagyok kvzs-nek, amiért kölcsönadta Vicomte-nak, máskülönben lehet, hogy sose olvasom el.
      Na, én a Marinával voltam így, láttam a hibáit, de a jellegzetes hangulatért mindent megbocsátottam neki.:)

      Törlés
  2. A Kirké már itt csücsül a könyvespolcomon, lehet még ebben a hónapban sorra kerítem. :)
    A Zafónt én is megvettem, meglátjuk, azért bízom benne, hogy el tud ragadni és elfelejtem a hibáit.
    Tartok tőle, hogy Jim Butcherrel meg nekem is ez lesz a sorsom, mint neked...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó kis könyv, szerintem nagyon fogod szeretni.:)
      Hátha nem, sokan szeretik Butcher könyveit és tényleg nincs vele baj, csak annyira nem kompatibilis velem... anno a London folyóival is így jártam, egy kötet után abbahagytam a sorozatot, pedig klasszisokkal jobban van megírva.

      Törlés
  3. Nekem két dolog hiányzik a reggeli buszozásokból: te :D meg a bambulós olvasás a másik buszon (én haladni is szoktam, sőt, igazából ott szoktam a legtöbbet haladni). Amióta itthon vagyok (és jelen állás szerint még maradok is) azóta iszonyú nehezen hangolódom rá, a belefeledkezés jó ha néhány alkalommal összejött a két és fél hónap alatt, gyalázatosan keveset olvastam :( a Napernyő protektorátus utolsó részén kívül egyedül Az ehető nő tudott úgy igazán berántani. Nem olyan összetett, mint Guvat és folytatásai, pláne A vak bérgyilkos, de Atwood mindig remek.
    Kirkére nagyon kíváncsi vagyok most már én is, következő portyázáskor meglepem magam vele.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Nekem is hiányzol!
      Ó, jó volt a Carriger? Akkor nekem is el kell olvasni.
      Nekem A vak bérgyilkos Atwoodtól a kedvencem.

      Lepjed, zsibbadt időszakokra abszolút ideális olvasmány.

      Törlés
    2. Nekem is A vak bérgyilkos a kedvencem, ez a legösszetettebb műve, bár én minden mást is imádok tőle, a bevásárlólistáját is elolvasnám :D

      Jó volt, elég szkeptikusan álltam neki, azért már rohadt rég volt hogy elkezdtük a sorozatot (8 év...) és a negyedik rész annyira nem bűvölt el, de ez most kellemesen meglepett. Teljesen idióta, nyilván, de a humorát még mindig nagyon bírom és jólesett hogy nem kell gondolkodni csak belemerülni a nyelvi leleményekbe meg a ruhacsodákba meg a vámpírhisztibe. Nem biztos, hogy ha nincs a járványszorongás, akkor is ennyire tetszett volna... ;) jó időben jött nekem ez a könyv, így legalább jó szájízzel búcsúztathattam egy valaha nagyon szeretett sorit.
      Kölcsönadom majd szívesen, meddig olvastad?

      Törlés
    3. Köszi, az nagyon jó lenne.:) Vissza kellett keresnem az olvasásaim között, de meglepő módon olvastam a negyedik részt.

      Törlés